Remélem, ha egyszer elérkezik az én időm és arra a következtetésre jutok, hogy most már ideje lesz családot alapítani, akkor nem olyan férfit fogok kiválasztani magamnak, mint amilyen az apám is. Fogalmam sincs miért lett ilyen, oké, hogy fáj anyám elvesztése ez nem csak őt viseli meg, hanem a két lányát is, de ettől eltekintve próbálunk rendesen élni az életünket, mintha mi sem történt volna pedig ez nagyon nehéz. Mi is feladhattuk volna a küzdelmet, ugyanúgy, ahogy az apánk tette, lesüllyedhettünk volna az Ő szintjére vagy egy még alacsonyabbra, de nem tettünk. Inkább erősek maradtunk és megtanultunk a fájdalommal együtt élni. Visszatérve az egész családos dologra, teljes szívemből remélem azt, hogy nem kell majd olyan ember mellett nevelnem a gyerekeimet, mint amilyen az apám is. Féltem őket, mert én már átéltem azt a szörnyűséget, amit ők élnének át, ha esetleg ilyen lenne a helyzet. De még mindig ott a másik esély, az, hogy egy rendes, normális és kedves férfit fogok ki magamnak aki egyáltalán nem lesz iszákos, nem folytja a dolgait az alkoholba. A remény még mindig bennem van és talán meghallgatják az imáimat a fentiek és segítenek rajtam. Igazából próbálok nem ezekre a dolgokra gondolni, inkább a jelenre koncentrálok hiszen úgyis ráérek a jövővel foglalkozni majd akkor mikor aktuális lesz. Addig meg élvezem a mellettem lévő férfi társaságát. Meglep, hogy ilyen könnyeden tudunk beszélgetni, elvonatkoztatva attól, hogy kivel is társalgok. Elég nehéz volt kontrolálnom magam az első pár percben, de most már simán megy minden. Nem igen zavar az, hogy ő más, hogy énekes és rajongok érte, itt mindnyájan ugyanolyanok vagyunk. Ugyanaz hajt minket előre, előre, a zenére.
- Rendben, majd a sör után megmutatom merre van a telefonom, mert jelen pillanatban én magam sem tudnám megmondani melyik csomagmegőrzőben hagytam. – mosolygok rá kedvesen és szívem hevesebben kezd el verni. Remélem tényleg lesz még alkalmunk arra, hogy találkozzunk. Legalábbis én szeretnék még vele találkozni, mert jó fejnek tartom, kedvesnek és remek beszélgető társ. Lehet neki is jól esik, hogy végre nem sztárként kezelik, hanem egy rendes emberként viszonyulnak hozzá. Ilyenkor próbálom elképzelni magam az ő helyébe, de nem igazán megy. Én más vagyok, nem rajonganak értem ezren, de még ketten sem, szóval nem tudom átérezni. - Fogalmam sincs, csak valahogy úgy gondoltam, hogy jobb dolgod is akad mintsem velem szédelegj itt össze-vissza. – zavaromban a hajammal kezdek el foglalkozni. Nem szeretek ilyen dolgokról beszélgetni, főleg nem számomra idegenekkel. Oké, nem teljesen igaz ez a kijelentés, de majd nem idegen szóval… jó formán semmit sem tudok róla. Mégis meghívom Őt egy sörre, hiszen azt mindenki szereti, az ingyen lévő dolgokat meg pláne. - Ha azt mondom barát nem adnak csak egyet. A szükség törvényt bont. – kortyolok bele az italomba, majd a part felé vándorol tekintetem. – Mit szólnál ha leülnék a parton a homokba? Kezdenek elfáradni a lábaim a sok ugrálástól…
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Kedd Jún. 17 2014, 14:52
Tippem sincs, hogy hogyan is jutottam majdhogynem arra a szintre, mint apám. Talán velem is a stressz teszi? Könnyen meglehet, hiszen már beletartozik a mindennapos életembe, és elkerülni ha akarnám se tudnám. Már akaratomtól független, hogyha beteszem a lábamat a házba, máris a bárpult felé veszem az irányt, hogy tölthessek magamnak egy-két pohár whisky-t. Kedvenc italommá nőtte ki magát, pedig nem állt szándékomban, hogy egymás öntsem a pohárba, hogy elfogyasztva azt, némileg jobb hangulatom legyen a nap azon szakaszára. Fent áll annak a veszélye, hogy egyszer én is oda jutok, mint az ősöm. Kirúgták az állásából, most pedig ki tudja, hogy a város melyik részében fosztja ki a boltot pia reményében? Pedig igen csak jól fizető állása volt, mint ügyvéd, most pedig idáig jutott. Mondanom se kell, hogy anyámat és engem is, egyaránt félelemben tartott, holott ő váltig állította, hogy ilyenhez soha se vetemedne. Ahhoz mérten olyan sérüléseket okozott anyámon, hogy már nem csak a munkájából kifolyólag kellett betelepednie a kórházba. Én pedig azokon a napokon, amikor ő ellátásra szorult, apámmal maradtam otthon, aki engem se kímélt, de némileg finomabban bánt velem, mint anyámmal. Persze, a bántalmazásnak nincsenek jó és rossz fokozatai, de komolyabb sérüléseket nem szereztem. Még szerencse. Feljelentést viszont nem tettünk. Viszont, amikor én elértem azt a kort, amikor megtehettem, szinte szó nélkül cselekedtem. Most viszont ismét szabad lábon van, és minden áron megakarja keseríteni az életemet, és ki akarja élni az Isten adta lehetőséget, hogy nekem éppen elegendő pénzem van a számára. Jó, mi? Más szerintem nem így képzeli el az apai szeretetet, ami nem felém, hanem a pénzem fel irányul. Régen éreztem némi tiszteletet felé, de ez mára kinőtte magát, és csak sajnálattal, és szánalommal tekintek felé. Ennél több időt nem is szeretnék rászánni, nem érdemli meg, hogy én akármikor is azon rágódjak, hogy éppenséggel mit is kezd magával. Sokkal inkább leköt a társaságom, mintsem az apám alkoholista múltja. Vagy inkább jelene. - Ezt örömmel hallom. Ja igen, persze. Hát... most éppenséggel nem tudom hova leírni, úgyhogy ha gondolod majd esetleg a telefonodba beleírom. Feltéve, ha az úgy megfelel. -egy bizonytalan mosollyal tekintek rá, mert lássuk be, nem sokszor volt ilyesmire lehetőségem. Hamar felkaptak, igazából normális tinédzser se lehettem, már akkor is több pénzem és hírnevem volt a kelleténél. Nem számítottam rá, de megtörtént. Életemben talán először adhatom igazból magamat, hiszen mindenkinek kell egy álca, hogy elterelje magáról a gyanút. Már én magam se tudom eldönteni, hogy színjáték az a bunkó énem, amit mutatok, vagy már tényleg olyanná lettem. De, mivel kierősködtem azt imént elhagyott orvosi sátrat, talán mégse annyira igaz, ami mutatok a média felé. - Nem kell semmit sajnálnod, de azért kíváncsi lennék, hogy mit is hittél. De mért is? Már, ha megkérdezhetem. Nem feltétlen kell rá válaszolnod, ha nem szeretnéd. -tippem sincs, hogy ez mennyire számít bunkóságnak, de már tereljük is a témát azzal, hogy elindulunk ingyen sör reményében. Igaz, nekem éppenséggel semminek nem számít egy sör megvétele, de ha már ingyen van, nem utasítom vissza. Megvárom Yvett-et, amíg kifosztja a srácokat. - Kiszáradt barátnő? Szép hazugság. -vigyorogva kortyolok egyet az italból, majd tekintetemmel körbepásztázom a környéket. - És most, merre tovább?
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Szomb. Jún. 14 2014, 23:40
Eddig még senkinek nem említettem, de egyszerűen félek az orvosoktól és azoktól a ketyeréktől, amiket használnak. Ez volt az egyik legfontosabb ok amiért tartózkodtam az orvoshoz jövéstől, a másik pedig ennél jóval kínosabb. Egyszerűen nem szerettem volna azt, ha meglátják a többi sérülésemet, amit a napbarnított bőröm tökéletesen elfed, de ha fehér vagyok akkor egyszerűen virít rajtam minden kék-zöld folt, amit a kedves faterom okoz a legjobb napjain. A kézzúzódás az semmiség, hiszen ennél jóval szebb sérüléseim is akadtak már az elmúlt hónapokban. A csuklótörés, a bokaficam és társai már mindennaposnak számítanak az én kicsi világomba így egy kis húzódás már meg sem koccan, a fájdalomküszöböm egyre nagyobb kezd lenni… hála drágalátos apukámnak. Hálás vagyok Erickenk amiért ennyire izgatja az, hogy mi van velem pedig nem kéne hiszen semmi közünk nincs egymáshoz jóformán. Az másik dolog, hogy az ő hibájából kerültem a földre, mert az bárki más is lehetett volna. Amúgy tökre olyan vagyok, mint egy dominó, amit ha fellöknek akkor dől egészen addig míg valami fel nem fogja az esését. Alig várom, hogy hazaérve elmesélhessem ezt a roppant érdekes találkozást a kedvencemmel, akinek a léte annyi mindenen segített átmennem. Mindig rá gondolva kaptam motivációt, igaz a húgom is sokat segített ebben, mert róla is gondoskodnom kell, de a szeretetem Erick iránt az különbözik a többitől. Tudom nagyon jól, hogy nem ismerem és szinte semmi igazat nem tudok róla, csak annyit, amennyit az újságokban és az interneten lehet róla olvasni, de ez mind kevés ahhoz, hogy egy embert jól ismerjünk. Szeretném megismerni, mert ezalatt a félóra alatt mióta egymás társaságát élvezzük, azóta egy másik embert vélek felfedezni benne. Egy új oldalát látom meg és bevallom nagyon tetszik nekem ez a fiú… Nem az a pökhendiség, sztárság van a szemében, ami a legtöbb celeb íriszeiben ég, hanem valami más.
Mintha egyedül lenne és szereti az emberek közt tölteni a szabadidejét, viszont nem szeretnék ebbe jobban belemenni hiszen nem is ismerem… S anélkül pedig nem kezdek el ítélkezni senki felett, nem olyan vagyok én, szóval… - Nincs ellenemre, szívesen találkozom még veled más körülmények közepette. Rendben, majd kitalálom meg megnézem mikor van megint szabadnapom, de hogy foglak elérni? Egy telefonszám vagy valami ilyesmi kéne… - félve nézek vissza rá, mert lehet ez a telefonszám csere már túl sok lesz neki. Nem szeretném, ha itt hagyna vagy bármi ilyesmi csak, ha csinálunk valamit akkor azt csináljuk rendesen vagy sehogy. Ahhoz, hogy randiszerű dolgot tudjunk egyeztetni kell valami elérhetőség, mert ha én kisuttogom a parkban, hogy mit találtam ki attól Ő még nem fogja ezt megtudni. A sátorban mindent a legnagyobb rendben talál az odarendelt orvos, és egy kötéssel a kezemen már mehetek is tovább élvezni a mai bulit. Pedig olyan hű de atom kemény buli nincs, vannak nagyon részegek, de a legtöbb partiarc most megállt a pár sörnél és keményebb italánál, azért mégis csak a tenger közelében vagyunk és nem lenne jó belefulladni a vízbe. - Sajnálom, én csak azt hittem… Mindegy, felejtsük el a dolgot. Örülök, hogy a társaságomat választottad és eljössz velem ingyen sörért. Az önbizalom az nálam más tészta… egészen alól van… - nagyot nyelek, majd mikor beleegyezik a sörbe akkor megkönnyebbülve indulok el az asztalok felé, ahol az előbb egy csoport kedves angol fiúk meghívtak egy sörre, de elutasítottam. Szerencsémre még pont ott voltak így két lépést téve hozzájuk már el is mosolyodtak. - Kaphatnék két sört? A barátnőm és én nagyon megszomjaztunk… - mosolygok rájuk bájosan, majd alig két perc múlva sörrel a kezemben érek vissza Erick mellé. – Jeremy és Ben üdvözli a kiszáradt barátnőmet. Tessék. – nyújtom át Ericknek az italt, majd a sajátomba kortyolok.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Szomb. Jún. 14 2014, 20:42
Beletelik egy kis időbe, míg megbizonyosodok róla, hogy megnézeti a csuklóját, de végül is, én győzök. Én pedig kezes bárányként fogok segíteni az odajutásban, elvégre, az én hibámból történt. Na meg, más dolgom pont nem akad, ha hazamentem volna egyből a koncert után, most éppenséggel a nappalimban ülnék, egymagamban, miközben valamilyen szeszes italt döntök magamba. Roppant izgalmas program, ugye? Erre fel minden tudatlan azt hiszi, hogy a sztárok élete fenékig tejfel, elmúlatják az egész életüket. Némelyikre tényleg igaz ez, de nekik van kivel ezt megtenniük. Számomra pedig más nem jutott, csak a sofőröm, akit elég jól meg kell ahhoz fizetnem, hogy nálam maradjon, és ne váltson le egy másik, jobban fizető állást nyújtóra. Még a családtagjaimat se érdeklem, és ezzel egy cseppet sem hazudok. Az anyám... tulajdonképpen azt se tudom, hogy a Föld melyik részén tengeti az életét, én pedig mindig is egyke gyerek voltam. Na, az apám az meg egy idejét múlt ügyvéd, akit a piálás miatt kirúgtak az állásából, és mindig a nyakamra jár, hogy adjak neki pénzt. És, mivel nekem úgyis annyi van, mint égen a csillag, és túl nagylelkű vagyok, kishitűen adok is neki. Lehet, hogy abból a célból, inkább reményből, hogy majd egyszer csak megváltozik, és leszokik a piálásról. Erre fel én kerülök a helyére, egyre többet járok a piakészletemhez, mivel más elfoglaltságom nincs. De jelen esetben nem azon kéne agyalnom, hogy mit csinálnék akkor, ha... most van egy társam, akivel normális mederben szót tudok érteni, és nem akar minden áron a nyakamba vetődni, mint sok más rajongóm. Pedig igen csak hangoztatja, hogy nehezére nem esne. És, hogy őszinte legyek, nekem meg nem lenne ellenemre. Ezt most halál komolyan mondom. Magam se döntöttem el, hogy vele kapcsolatban mi is lenne a célom. Mindenki az egy éjszakás kalandok hívének tart, ami, lássuk be, igaz is. Nem voltam képes még nőt megtartani, akárhogy is törekedtem rá. A leghosszabb kapcsolatom, ha jól tudom, egy hónapig tartott. Ez már mennyiség, nem de? - Igen. Feltéve, ha neked nincs ellenedre. A találkozás helyszínét és témáját viszont rád hagyom, nem vagyok nagy szakértője az ilyesminek. -és szerintem ezzel választ is kaptam a fel nem tett kérdésemre. Hogy őszinte legyek, még magamat is meglepem ezzel a kijelentésemmel. Nem számítottam rá, hogy ezt ilyen spontán kimondom alig fél óra ismertség után. Na mindegy, az egész csak rajta áll, esetleg bukik. De a kérdése utáni reakcióból ítélve nem fog nemet mondani. Legalábbis, merem remélni. A jelleme és a kinézete is teljesen másnak bizonyul, mint a vele egykorú csitriké, és be kell valljam, mindkettő igazán magával ragadó. Számomra legalábbis ez a fixa ideál. Mosolyogva tekintek rá, amikor is azt próbálja bizonygatni, hogy igazán rendben van a keze, miközben egy halk szisszenést enged ki a száján. Ennek köszönhetően utunkat az orvosi sátor felé vesszük, és majdhogynem seggel fordulunk ki onnan, mert a géz már a kezén is van, miközben alig állapították meg a csuklója épségét. - Azt hiszed, hogy nekem olyan értékes az időm? Még viccnek is rossz. Hogyha nem valamilyen összejövetelre vagyok hivatalos, csak otthon lógatom a seggemet, és konkrétan, nem csinálok semmit. És te ezt nevezed értékesnek. És mért gondolod azt, hogy akadna nálad jobb társaságom is? Ha tudnád, hogy milyen emberekkel töltöttem nem régiben az időmet, nem gondolnál ilyenekre. Nem gondolod, hogy túl kevés önbizalmad van? -nem áll szándékomban tovább ragozni ezt a témát, hiszen ezzel kapcsolatban minden kimondott szava hülyeségnek számít. - Természetesen. -küldök felé egy széles mosolyt jelezvén, hogy én készen állok az indulásra, feltéve, ha ő is így gondolja.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Szomb. Jún. 14 2014, 11:04
Mikor elindultam a helyszínre egyáltalán nem gondoltam arra, hogy így fog végződni az estém. Mondjuk még nincs vége semminek, de közeledünk, mindegy is hiszen nem az számít milyen napszak van, hanem az, hogy most itt állhatok mellette. De komolyan, el se tudja képzelni mennyire kedvelem a zenéjét, a jellemét meg úgy az egész lényét. Nem a sztár tetszik nekem, aki mindent megvehet, aki bárhová bejuttat, nem vagyok ilyen materialista, hanem egy egyszerű lányka vagyok. A személyisége ragadott el, hogy miként viselkedik ilyen körülmények közepette, olyan furcsa ez az egész, nem? Vagy csak nekem? Bárhogy is legyen, az egyszer biztos, hogy nem fogják elhinni nekem az otthon maradt barátaim, hogy kivel is találkoztam össze és lökött fel. Azt meg végképp nem hiszem, hogy bevennék, hogy tényleg részt vett velem a lampioneregetésen. Ha nem hiszik, hát nem hiszik de nekem ez egy remek élmény marad egészen halálom napjáig. S valami azt súgja úgyse fogom többször ilyen közelről látni Ericket, a színpadon pedig nem lehet közös élményeket szerezni hiszen én csak egy vagyok a sok közül, semmi több. A sérülésemmel való foglalkozás csak ürügy arra, hogy több időt töltsünk együtt. Pedig tényleg nincs semmi baja a kezemnek, ennél akadtak már súlyosabb sérüléseim is, de ezeket nem igen szeretném megosztani senkivel, főleg nem vele. Valahogy nem érzem azt, hogy el kéne mondanom bárkinek is hiszen ez az én problémám… De, ahogy egyre jobban nézem Erick arcát annál jobban kezd remegni a térdem, a szívem meg hevesebben dobban ez tényleg a rajongó láz, de nem cselekszem úgy, mint a többi lány az én helyemben. Inkább megmaradok normálisnak, mert az vagyok az már más tény, hogy én is tudok úgy rajongani, mint ők.
Értelmetlen hülyeségeket fecsegek össze-vissza, a gondolataim csak úgy cikáznak egyik helyről a másikra, magam sem tudom követni a menetet… Sóhajtok hátradobva barnás fürtjeimet, majd a szemébe nézek melyek teljesen elvarázsolnak, de nem engedek a csábításnak. Nem fogok összeesni vagy ujjongásba kitörni. - Ezt vegyem annak, hogy még lesz alkalmunk találkozni? A koncertjeiden kívül… ? – alsó ajkamba harapok, kicsit félek a választól mert sosem tudhatja az ember mit kap, lehet két nagy büdös pofont és akkor felébred a tündérmeséből. Lehet nekem is kéne már egy, túlontúl hiszek ezekben a bugyuta dolgokban. Meglepő módon nem vesztettem el a fejem mellette, és ez tényleg haladás egy olyan korszak fele, amikor a rajongók nem sikítva kommunikálnak a kedvencükkel, hanem rendesen, normálisan társalognak. Ez még messze van, de akkor is… egy kis lépés. Hamar odaérünk az orvosi sátorhoz és nem is kellett sokat várnunk ahhoz, hogy megnézzék mi is van a karommal. De tényleg, semmi különös nem történt csak meghúzódott, bármikor előfordul és ha otthon lennék nem is kerítenék neki nagy feneket. - De… vagyis nem tudom. Biztos elmentél volna, ha más dolgod lenne…de, nem értem miért pont velem töltöd az értékes időd. Akadnak sokkal jobb társaságú fiatalok. – vállat vonok, és a lábfejemet kezdem el nézni mintha nagyon érdekes lenne. – Jöhet akkor az ingyen sör? – pillantok fel rá, hiszen az előbb elhalasztottuk.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Csüt. Jún. 12 2014, 21:43
Teljes lelki nyugalommal kijelenthetem, hogy ez a kis affér a nap fénypontja. Félreértés ne essék, nem maga a cselekvés nyerte el ennyire a tetszésemet, hanem, hogy társaságra akadtam. Aztán ki tudja, hogy a másik fél hogy élte meg ezt a roppant izgalmas találkozást. De, mivel nem hagyott magamra, merem feltételezni, hogy számára se volt túl rossz, kivéve, hogy a csuklójában érez némi fájdalmat. Persze azt meg nem hagyhatom szó nélkül, hogy ő nem foglalkozik saját épségével, szimplán lerendezné annyival, hogy volt már rosszabb is. Meglepő ezt hallani egy ilyen lány szájából, de nem áll szándékomban kérdezősködni, hisz alig két perce szereztem tudomást a létezéséről, és nem éppen a legjobb formában tettem ezt. De a hosszas könyörgés meghozza eredményét, és egy halvány mosollyal nyugtázom a tetteim következményét. - Na, végre. Köszönöm. -igaz, nem volt túl meggyőző az imént tett ígérete, de amint mondtam, szaván fogom, és addig fogok lógni a nyakán, míg meg nem nézeti valakivel a kezét. Viszont a ki nem mondott akaratát teljesítem, úgyhogy kizárólag a lampioneregetés után vezetem el az orvosi sátorhoz. Soha nem értettem, és nem is fogom megérteni, hogy sokan mért vannak ennyire oda ezért, de végül is, jó hinni abban, hogyha belesúgod a kívánságodat, valóra válhat. Igaz, ennek az égvilágon semmi valóság alapja nincs, de egy próbát minden esetre megér. Kivéve számomra, hiszen amit akarok, azt felvásárolom, vagy a hírnevemet kihasználva, valamilyen úton-módon megszerzem azt. És ezzel nem csak én, hanem az engem alaposan szem előtt tartó hölgyek is teljes mértékben tisztában tartják. Egyik, amint az kiderül, szemet vetett rám, de elnézve őt, egy határozott vélemény alakul ki a fejemben róla. Számomra, jó néhány pia után ő csak egy egy éjszakás kalandnak lenne megfelelős. És az előbb említett véleményemet hangosan is kinyilvánítom, persze egy finomabb megfogalmazással, mint ahogy azt eredetileg terveztem. És ha már arról a plázacicáról kifejtettem a gondolataimat, Yvett se maradhat ki ebből. Jó, ezt csak az ő kérésére teszem. - Nem lenne ellenemre, ha a nyakamba ugranál, de az jelen esetben túl nagy felhajtást vonna maga után. Máskor is lesz rá alkalom, ebben biztos vagyok. -egy igen csak erőteljes mosolyt vált ki belőlem, ahogy zavarában kicsit oldalra fordítja a fejét, reménykedve, hogy nem vettem észre a reakcióját. Tény, hogy a sötétben nem lehet látni, de már annyi hölgy jutott hasonló sorsa, hogy tudom, mi történik itt. Inkább csak útnak indulunk a sátor felé, ahol Yvett birtokába kerít egy lampiont. Ezt követően egy üresnek számító helyre tévedünk, és a jel alapján el is engedi a fényes kis akármit, amit végig is nézek. Túl sok lehetőségem nincs rá, hogy végignézzem, amint kitérnek a látókörünkből, mert egyből egy kérdést szegeznek felém. - Ja, látom. -rázom meg a fejemet, majd követem is az orvosi sátorhoz. Nem töltünk ott túl sok időt, hamar megállapítják, hogy mi a baj, fáslit kap a kezére, és már búcsút is inthetünk a fesztivál ezen szakaszának. - Mondd, mért zavarnál? Ha más dolgom lenne, nem gondolod, hogy már rögtön a fellépésem után elmentem volna? -tekintek rá értetlenül, kifejtve a véleményemet. És ha valami elhalaszthatatlan dolgom lett volna, akkor meg nem álltam volna le vele traccspartizni.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Csüt. Jún. 12 2014, 20:41
Kiskoromban hittem a tündérekben, abban, hogy minden a legnagyobb rendben lesz csak idő kell hozzá. A szőke hercegről, aki a fehér lovon érkezik már említést sem kell tennem hiszen ez alap egy hercegnő életében. Tudom nagyon jól, hogy semmi ilyen nincs az egészben, csak a gyerekek szeretnek ilyenekben hinni és mivel én is voltam egyszer gyerek szentül hittem ezekben a hülyeségekben. Utána egyre jobban kezdtem meglátni a mese mögötti részt, a szürkeséget, a boldogtalanságot, ami uralkodik a világon. Egy ideig mindenki úgy érzi, hogy szárnyal de utána meglövik a szárnyát és kénytelen visszapattanni a földre, ami nem mindig a legjobb dolgokat rejti számunkra. A legtöbbször semmi jót nem jelent sebesülten érkezni ide, de mégis a sebesült emberek gyakran boldogabb életet élnek, mint az egészségesek. Ezzel most nem arra akarok reflektálni, hogy de jó valami bajjak küszködni, hanem arra, hogy mellettük a család sokkal jobban áll, szeretik és tisztelik egymást, mindig ott vannak a másiknak és feltétel nélküli bizalmat árasztanak. Fogalmam sincs mikor volt részem igazi családi hangulatban, amióta anya nincs közöttünk semmi sem olyan igazi. Láttam boldogabb embereket, és fogok is még bőven főleg a nyáron… - Rendben-rendben, menni fogok csakhogy megnyugodj. – megrázom a fejem mosolyogva, majd mit sem törődve az előbb tett ígéretemmel már mással kezdek el foglalkozni. Nagyon örülök a társaságának bár tudom, hogy bármelyik pillanatban itt hagyhat vagy én magam kelek fel és veszem észre, hogy ez egy álom volt, egy nagyon boldog álom, de akkor is vége lenne.
Sohasem álmodoztam arról, hogy egyszer beszélgetni fogok vele, sajnos nekem nincs akkora keretem az egész koncertes dologra, hogy VIP jegyet szerezzek magamnak minden egyes alkalommal, mikor az egyik kedvencem fellép. Pedig, ha megtehetném meg is tenném, mert minden vágyam találkozni azokkal az énekesekkel, bandákkal, akik segítettek átvészelni a legrosszabb napjaimat. Ha eddig nem rajongtam Erickért teljes szívemből akkor az este után még jobban fogom csodálni őt. A legtöbb sztár egy idő után elszáll magától, s bár róla is lehet érdekes dolgokat hallani mégis megmaradt egy elég kedvelhető személynek, akiben fellelhető még az emberiség halvány foszlányai. Akadnak olyan sztárok, akik felsőbbrendűnek gondolják magukat és azt hiszik bármit megtehetnek, na az ilyenektől egyenesen a falra tudok mászni. Érdeklődve hallgatom okfejtését az előbb feltett kérdésemről és igazán meglep a válasza. Fiúk többsége épp az olyan lányokat kedvelik, mint az említett hölgyeményt és ő mégis az ilyen szerencsétlen lányokat tartaná bejövősnek, mint amilyen én is vagyok? - Ha hiányoznak a sikoltozó rajongok akkor megajándékozhatlak egy ilyes fajta megnyilvánulással. Nem esne nehezemre, de nem szeretek idiótának kinézni különösen ennyi szempár láttára. – kicsit elpirulok a megjegyzésére és próbálok a másik irányba nézni, reménykedve abban, hogy ebből ő semmit sem vett észre. De az biztos, hogy ezekkel a megjegyzésekkel csak még jobban megnyerte az amúgy is érte dobogó szívemet. Mondtam már, hogy mennyire kedvelem Erick nem sztár énjét? De komolyan… imádom! Rengeteg kéréssel, kívánsággal tudnám telesuttogni a lampionomat de ehelyett elpazarolom egy bugyuta kérésre, ami biztosan nem fog összejönni hiszen képtelenség, de azért jó volt kimondani. Reménykedni szabad, csak utána az ember pofára esik, ami jó ideig fájni fog. - De tényleg nem fáj, kutya baja. Látod? – tartom felé a csuklómat, hogy szemügyre vehesse, még meg is forgatom de kicsit belenyilal a fájdalom amitől felszisszenek. – Még mielőtt bármit is mondanál… megyek! – figyelmeztetem mosolyogva, majd kiszlalomozva a felfelé néző embertömeg között indulok el a doki sátorhoz. Pár perc járás után meg is találjuk s már kezdődhet is az ellátásom. Nem tart sokáig, csak egy gézkötést rak a kezemre s már mehetek is tovább Isten hírével. Miután végeztek velem a még mindig ácsorgó fiú mellé állok és megköszörülöm a torkom. - Minden oké. – a cipőm orrát kezdem el nézni, majd nem tudom milyen okból kifolyólag rákérdezek. – Nem zavarlak? Ha valami más dolgod van nyugodtan itt hagyhatsz...
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Szer. Jún. 11 2014, 22:16
Sokan állítják azt, hogy véletlenek már pedig nincsenek. Én viszont teljes lelki nyugalommal állíthatom, hogy nem bohókás jókedvemből döntöttem le szegény lányt a lábáról. Ezt pedig az ő tudtára is hozom, csak nem vagyok benne teljesen biztos, hogy komolyan gondolja azt, amit éppenséggel a fejébe akarok tuszkolni. Lehet, hogy azt állítja, csak azért teszem ezt a roppant udvarias gesztust, hogy ne rontsak az imidzsemen. Sok félrelépés után viszont, most először kijelenthetem, hogy megbántam, amit tettem. Igaz, nem az én hibámból történt, de a lökés az általam vált lehetővé, ezért némileg én is felelős vagyok azért, hogy minden rendben legyen, nem szerzett-e sérülést, és a többi. Konkrétan, magammal nem foglalkozok ennyit, mint ezzel a teljesen idegen nővel. Hiába akarom elérni azt, hogy látogassa meg az orvosi gárdát, akik már biztos várnak egy áldozatra, mégse teszi. Nyilván sokkal fontosabb a lampion eregetés, mint a saját testi épsége. Ez tök logikus, de tényleg. - Igen, de ne felejtsd, szavadon foglak. Szívesen elkísérlek, legalább előrébb kerülnél a sorban. Feltéve ha itt van olyan, és nem olyan makacs minden sérült, mint jó magad. -na, most konkrétan úgy érzem magamat, mint egy gondos bocs, esetleg egy minden lében kanál nagymama. Azok szoktak mindig az ember nyakára járni... hogyha már egy kis horzsolás is van az illető karján, lábán, vagy bármelyik testrészén, ha tehetnék, már a sürgősségire küldenék. Inkább a kis gyerek korunkban belénk tuszkolt kaja mennyiségtől kéne, nem pedig az akkoriban beszerzett, bicikli okozta sérülések okán. Na mindegy, legalább ezt az oldalamat is megismerhettem, hogyha eddig olyan jól rejtegette magát. De van egy olyan érzésem, hogy ez csak egy szimpla fellángolás volt, és más esetekben vagy elhaladok a sérült mellett, esetleg a képébe röhögök, és utána megyek el melegebb éghajlatra, ahova amúgy is küldene. Yvett által beígért téma váltás be is következik, és rögtön fel is csap kerítőnek. Egy ismeretlen nő felé fordul a tekintetemet, aki eljátssza azt a tipikus pláza cica szerepet a nyolc kiló sminkjével, műkörmével, újonnan készített hajával, és a direkt erre az alkalomra vett fürdőruhájával. Persze, mindezekhez a szoláriumos barnaság is dukál, hiszen sokkal könnyebb kidobni rá a pénzt, mintsem, hogy kifeküdjön a napra. Hát ez az a része a női nemnek, amit én határozottan visszautasítok. Szeretem a természetességet, hogyha a másik félen nincs annyi vakolat, amit még több liternyi sminklemosóval se lehet normális mértékben eltávolítani. - Ez tény. De tudod, miután az embert már olyan sokszor átvágták, nem könnyű minden emberről csak a jót feltételezni. -nem egyszer szívtam már meg ilyen téren. Két kezemen nem tudnám megszámolni, hogy hányszor vertek át, de szerintem még a lábam ujja se lenne elég hozzá. - Hmm.... sokszor mondják azt az emberek, hogy nem szabad a külső alapján ítélkezni. De azért, mégis csak látszik, ha nem is a kinézeten, de a tetteken, hogy milyen is az adott illető. Arról a nőről ott a hátam mögött még lenne egy-két szavam, de inkább nem mondnám kis ilyen nagy közönség előtt. És, hogy rólad mit feltételezek? Nálam már eleve magas helyen indulsz azzal, hogy nem úgy kezelsz, mint valami cirkuszi látványosságot, hanem engem is ember számba veszel, és nem ugrottál a nyakamba az első adandó alkalommal. Az eddigi beszélgetésünk alapján roppant kedves személynek tartalak, de végül is ki tudja, otthon milyen házi sárkány bújik ki belőled... na jó, csak vicceltem. Látni, hogy egyáltalán nem vagy elszállva magadtól, mint az itteni fesztiválozók nagy része. És tudom, a külső nem minden, de nálam már azzal jó ponttal indulsz, hogy a természetességre törekszel, és nem kened magadra az egész pipere készletedet. -hát, ennyit arról, hogy én inkább a tettek, mintsem a szavak embere vagyok. Ez a mennyiség, amit itt most lehadartam, máskor megfelel a napi adagomnak. De tudjuk, ez egy kivételes alkalom, hogy itt vagyok, ezért most a tőlem igen csak szokatlan dolgokat veszem elő. És ez most halál komoly. Hiszen, nem minden nap lát az ember engem lampion eregetés közepette. Igaz, számomra már nem jutott, nagy sajnálatomra, de minden esetre, nem hagytam magára a lányt, és végig várom, ahogy a kívánság kifejtése után elengedi azt a kis micsodát a saját útjára. Egy ideig elnézem, ahogy egyre inkább a közeledik az ég felé, majd a lányra vetem a tekintetemet, aki egyből a következő útvonalam felől érdeklődik. - Tudod, megígérted, hogy megnézeted a csuklódat. És hiába fogod mondani, hogy már nem is fáj annyira. -vágom zsebre a kezemet, megütve egy határozott hangnemet. Persze, az ingyen sör se megvetendő, de először tudjuk le azt, és utána jöhet bármi, aminek köze van az alkoholhoz.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Szer. Jún. 11 2014, 19:57
Érdekes helyzeteket szül egy fesztivál, olyanokat melyek, ha nem történnének meg velem is akkor el sem hinném, de tényleg! Ezekért az apró dolgokért szeretem én az ehhez hasonló helyeket, ahol igazából semmi sem számít csak az mennyire bulizod szét az agyad. Emlékszem arra az esetre, amikor a zene miatt és a felpezsdült hangulatomból kifolyólag felpattantam a közönség drágalátos kezeibe és szörföztem, ami nem feltétlenül volt szabályszerű, de nekem nagyon tetszett. Persze, egy idő után elfogyott a nép és hamarosan a földön találtam magam ami pár horzsolást eredményezett a karomra, meg a lábfejemre de semmi komolyabb nem történt így nem kellett különösebb beavatkozások sorozatát elviselnem. A mostani esésem valamivel sokkal kellemesebb, nem azt mondom, hogy mostantól minden áron leszeretnék majd esni minden földarabra, de a csuklófájáson kívül semmi érdekes nem történt. Nem horzsoltam le semmit, és még a kedvencemmel is találkozhattam. Öröm az ürömben, örüljek most ennek a dolognak, mint majom a farkának. S azért, mert sose lehet tudni mikor látjuk újra a hőn áhított személyt, az is lehet, hogy ez volt az első és egyben utolsó alkalom mikor testközelben beszélgethetek vele, úgy viselkedek, mint egy normális emberrel. Igazából a sztárok is normálisak, csak vannak különleges kiváltságaik, amikkel élni is szoktak. Arról nem is beszélve, hogy több ezer rajongó adná el mindenét csak azért, hogy találkozzon velük.
- Ha megígérem ezt a dolgot neked, akkor nem fogsz többé aggódni ezen lapozunk a témák közt? Elkísérhetsz, ha szeretnél az önkéntesek biztosan örülnének a jelenlétednek, de ha nem akarsz én azt is megértem, nem vagy a dadám. – meglep, hogy mennyire aggódó típus. De azt is fontolóra kell vennem, hogy nem miattam teszi csupán a jó hírnevéért aggódik, viszont szeretek abban hinni, hogy az emberek alapjában véve lelkiismeretesek így fogalmam sincs mire véljem ezt az egészet. Ahogy egyre több időt töltök el a társaságában annál normálisabbnak és rendesnek találom őt. Nem is hasonlít ahhoz az érzéshez, amit éneklés közben vált ki belőlem és a többi lányból. Mikor beszélget vele az ember minden olyan más, és ez… tetszik. Ő maga tetszik és nem azért, mert híres vagy tehetséges lenne, hanem azért mert alig pár perce ’ismerem’ de máris jól érzem magam mellette. - Lehetséges, a mai világban minden előfordulhat. Nem csodálkoznék azon, ha tényleg ezt szeretné… de néha nem csak a rosszat kell feltételezni az emberekről. – kíváncsi vagyok rólam mit feltételez, ezért nem tudok megálljt parancsolni magamnak és rákérdezek. – És rólam mit feltételezel? Ugyanazokat a dolgokat, mint arról a lányról? – felhúzott szemöldökkel nézek rá, majd elmosolyodom és megrázom a fejem s inkább az útra figyelek. - Abban biztos voltam… - sóhajtottam, majd az üres tér felé véve az irányt vettem sietősebbre a lépéseimet, hogy minél hamarabb érjek oda. Mikor elérkezett a megfelelő időpont akkor a fejem fölé tartom a lampiont és elsuttogom a hőn áhított kívánságomat, majd a jelre elengedem és nézem ahogy elszáll tőlem, itt hagy. - És most merre veszed az irányt? Tudok szerezni ingyen sört, ha szomjas lennél…
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Kedd Jún. 10 2014, 22:47
Életemben először döntök úgy, hogy a fellépés után a helyszínen maradok kiélvezni a szabadságot, de akkor is több károm van, mint hasznom. Igaz, nem az én hibámból történt az, ami. Nem önszántamból döntöttem fel szegényt, az igazság az, hogy én lettem volna a sértett fél, hogyha ő nincs előttem. Ezért ez a számomra szerencsés, de neki már kevésbé. Persze, az udvarias férfi szerepet nem dobhatom el, és nem csak abból adódóan, hogy mindenhol lesi fotósok vannak. Így utólag meg is jegyezném, nem végzik túl jól a munkájukat. Biztos számítottak rá, hogy valahova eltűzök, ilyenkor mindig a kocsim körül sertepertélnek, de mivel az jelen van, gondolták, maradok még egy kicsit. De azok a b*szott nagy objektívek, amivel járkálni szoktak, elég nagy feltűnést keltenek, csak számukra ez már természetesnek hat. Meg kell hagyni, hogy nagy megkönnyebbülést vált ki belőlem a reakciója. Két elképzelhető lehetőséget tartottam esélyesnek. Az egyik, hogy ügyet se vetve arra, ki vagyok, levág itt nekem egy hiszti rohamot, elküld melegebb éghajlatra, de erre fel ő megy el. A másik pedig, hogy nem is foglalkozik azzal, hogy kis híján felnyalta a homokot, és felcsap egy őrült rajongóba, akikkel igazán meg vagyok áldva. Ehelyett megőrzi hideg vérét, és igaz, leesik neki, ki vagyok, mégse toporzékol képért, aláírásért, ölelésért, mi egymásért. - Jó, de én akkor is szeretném tudni, hogy nem lett-e komolyabb baja a csuklódnak. Ha nem is most, de a lampion eregetés után ígérd meg, hogy vagy a társaságomban, esetleg nélkülem, de meglátogatod drága jó doktor urakat, hölgyeket. -világ életemben lelkiismeretes ember voltam, így most is, mint más helyzetekben, szeretnék tisztában lenni a másik fél épségével. Igaz, ha annyira állítja, hogy volt már ennél rosszabb is, csak el kéne fogadnom a tényt, nem a szíve csücske az, hogy míg mások tombolnak egy adott zenekar valamelyik számára, ő ott ücsörög, és várja, hogy megmondják, milyen sérülést is szerzett be. - Áhh, csak felismert, és belegondolt abba, hogy vajon mekkora összeg is van a bankkártyámon. Aztán, bevetve bájait az életemre akarna törni, én pedig simán benyelném a dumáját. Már volt rá precedens, nem is egyszer. És valljuk be, fele olyan csinos sincs, mint a társaságom. -vázolom fel az esélyesnek tartott lehetőséget, miközben az említett személy minden kis porcikáját végigmérem. Persze, ő mindeközben irul-pirul, hogy szemet vetettem rá, de hamar le is teszek róla, és inkább Yvett felé küldöm a tartogatott mosolyomat. Végül, mi is a tömeg irányába fordulunk, és azt követve jutunk el a lampion osztó sátorig. Micsoda nagy pech, hogy csak egy darab maradt. De tényleg, annyira sajnálom... nem válhatok részesévé ennek a roppant érdekfeszítő manővernek. - Ugyan, nekem nincs olyan kívánságom, amit nem tudnék megszerezni. -nyögöm ki zsebre vágott kézzel, ég felé tartott tekintettel. Hát igen, szó szoros értelmében, úszkálok a pénzben, és manapság már minden megvásárolható. Én pedig ki is használom ezt. Igaz, a normális életet nem lehet megkaparintani ilyen egyszerűen, azt magamnak kell kialakítanom. Nem mondanám, hogy ez olyan könnyű lenne, de én igyekszek rá. Addig is, Yvett által kiszemelt, egyelőre szabad helyre tévedünk, ahol már nem fenyeget az a veszély, hogy a bénázásomnak hála ismét a földre küldöm. Mondjuk, itt már bármit elképzelhetőnek tartok.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Kedd Jún. 10 2014, 20:57
Két dolgot csinálhattam volna a hétvégén. Az egyik az, hogy fogom magam és szépen kitakarítom az egész lakást, amolyan tavaszi nagytakarítás gyanánt, segíthettem volna a szomszédnőnek lenyírni a kutyájának a szőrét és… jöhettem volna ide. Szerintem egyértelmű, hogy mire tettem le a voksomat, hiszen minden vágyam az volt, hogy végre itt lehessek és végre madárnak érezzem magam. A szürke hétköznapokon a szárnyaim levannak kötve, nem engedhetem ki így mikor alkalmam nyílik megmozgatni elgémberedett szárnyaimat biztos, hogy ezt választom. És minél több ideig tartózkodom ezen a bizonyos helyen, ami mától kezdve a szentélyemmé lesz avatva a történtek miatt, annál jobban érzem magam. Mintha megtaláltam volna a boldogság szigetét, mindenre megtaláltam a választ és a gyógyírt. A szeretet, boldogság itt kéz a kézben jár mindenki mindenkinek a kedvese és szeretője, nincsenek olyanok, hogy kívülállók, mert minket összetart a zene szeretete. Azonban akadnak olyan pillanatok mikor az ember mások hibája miatt kerül a földre, és most nem abban az értelemben, hogy szomorú lesz tőle és depressziós leszek, hanem a fájdalom értelmébe, a hátsóm sajog a kézfejem is kissé feldagadt, de ebcsont beforr ezért nem kerítek neki nagy feneket. A szerencsétlen hetem végül szerencsésre vette a hétvégét, mert életem egyik legfontosabb személyével találkoztam össze és még csak nem is kellett miatta megmásznom egy kerítést, és megküzdenem kétszer akkora emberekkel, mint én. Erick mindig egy olyan személyt volt az életembe, akivel nem hittem volna azt, hogy valaha is beszélni fogok. Mindig azt képzeltem, hogy a koncerteken való látásnál többet nem fogok kapni s láss csodát… itt beszélgetek vele, mert fellökött. Érdekes fordulat, nem igaz?
- A nagyszínpad jobb oldalán van egy orvosi sátor, de mondom kutya bajom. Ennél volt már rosszabb is és nem mentem vele orvoshoz, és mégis itt vagyok. Nem kell aggódnod miattam. – hirtelen zavarba jöttem és nem is értettem mit is kéne erre reagálnom. Eddig még nem igen volt olyan személy, aki érdeklődött volna irántam ilyen téren. De az is lehet, hogy attól fél beárulnám a sajtónak azt, hogy bunkó módon fellök egy lányt és még csak meg sem kérdezi miként érzi magát. Sose lehet tudni mi megy végbe a sztárok fejében, de én szeretem mindenkiről a legjobbat feltételezni így róla is ezt teszem. Meg amúgy is… ő a példaképem! - Remek választás, úgy látom a két emberrel odébb álló lány szemet vetett rád. – nézek át a válla fölött majd elmosolyodom, és hátratűröm a hajamat. Az emberek mindeközben úgy haladnak el mellettünk, hogy tudomást se vesznek rólunk, csak mennek minél hamarabb hozzájutni egy lampionhoz. Én sem szeretnék sokáig tétovázni, van kívánságom, amit felszeretnék tenni. - Akkor menjünk. – biccentek egyet, majd megindulok az osztogató felé és szerencsémre pont eltudom venni az utolsót, mielőtt bárki is lecsaphatna rá. - Hát… egy maradt. Ha akarod megoszthatom veled a lampiont, és belesuttoghatod a kívánságodat. – nyújtom felé majd egy szabad helyet nézek ki magunknak. – Még mielőtt azt hinnéd, hogy hiszek bennük el kell mondanom, hogy nem, de jó néha tündérmesébe illően gondolkodni.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Hétf. Jún. 09 2014, 22:55
Nem régiben eldobott társaságomat már méterekkel magam mögött tudhatom. Érdeklődésemet már nem mondhatnám, hogy leköti az üres sörös üveg, és a már régebben elszívott szál cigi. Most már nem tétlenül sétálgatok össze-vissza, pontos célja van az utamnak. Na nem mintha én az a tipikus, lampion eregető személy lennék, konkrétan még életemben nem volt ilyenben részem. Látni láttam, de most mi érdekes van abban, hogy fogsz egy égő akármit, belemormolod a kívánságodat, majd a megadott időben elengeded? Sokak igazán érdekfeszítő dolognak tartják ezt, nekem pedig csak egy alibinek szolgál, hogy mért ne töltsem egyedül az időt. Magamat ismerve, ha nem fedeztem volna fel ezt a tömeget, már rég otthon ülnék az italom, esetleg egy prostituált társaságában. Amint már említettem, talán túl sokszor is, nem vagyok híve a tartós kapcsolatoknak. Pénzem meg van luxus prostikra, két hetente, esetleg havonta meg is fordul egy a házamban. Nem mondhatom, hogy én nem vetem meg ezeket a nőket, de legalább az igényeimet kielégítik. Ki tudja, talán az az alkalom is eljön, amikor teljesen máshogy fogom látni a dolgokat. Viszont, hiú ábrándokat nem akarok magamban kelteni, magamat ismerve a változás olyan negyven éves koromban, ha be fog következni. Már ha addigra nem kapok valami betegséget a túl sok partner változtatás okán. Miközben ezt a roppant érdekfeszítő gondolatmenetet levezetem, meg is érkezek a lampion eregetők táborába. Próbálok magamnak utat törni, és egy kedves, aranyos személynek köszönhetően, a földre taszítok egy igen csak csinosnak bizonyuló hölgyet. Ezt pedig egy halvány mosollyal nyugtázom magamban, majd miután felsegítem a földről, alaposabban is szemügyre veszem. - Nem tartozom a nagy fesztiválozók körébe, így nem tudom, hogy van-e itt valami orvosi részleg, ahol esetleg meglehetne nézetni. -tippem sincs, hogy mért aggódok ennyire egy számomra teljesen idegen ember épségéért. Konkrétan, ha velem történik valami, akkor arra ügyet sem vetek, majd csak meggyógyul az magától. De végül is, én vagyok a felelős azért, amit vele történt. - Igazából haza felé vitt volna, de szerintem inkább maradok. -küldök felé egy mosolyt, miközben lelököm a fejemről a kapucnit, és beletúrok most hosszan hagyott hajamba. Igazán tetszik az, hogy, miután tudatosult benne, ki is vagyok, mégse vágta hanyatt magát, nem ugrott a nyakamba, még csak aláírást vagy közös képet se kért. Ő az egyetlen ember, aki az évek leforgása alatt úgy kezel, mint egy átlag embert, nem pedig, mint egy hírességet. - Végül is, mért ne? -rántok egyet a vállamon, miközben próbálom megfékezni a mögöttem álló személyt, aki a zenére továbbra is őrülten ugrál, ezzel egy időben majdnem felborít engem. Nem igen szeretném megérezni azt, hogy mennyire puha itt a homok. Talán nem is azzal lenne a baj, hanem, mivel a tömeg váratlan időpontokban nekiindulhat, ezért simán szem előtt téveszthetik, hogy valaki van a földön.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Hétf. Jún. 09 2014, 21:31
Fontosnak tartom azt, hogy kihasználjam a fiatalságomat, hogy addig csináljak hülyeségeket amíg csak tudok. Hamarabb kellett felnőnöm mindenkinél, anya halála után muszáj volt átvegyem a húgom nevelését és az apám kordában tartását. Sajnos, nem csináltam rendesen kicsúszott a kezem közt apa, aki szépen lassan beleszaladt az alkoholizmusba. Utálom, de nem tehetek mást viszont ilyenkor, amikor alkalmam nyílik ilyen remek dolgokra akkor eljövök és szétbulizom magam, gondtalannak és szabadnak érzem magam ilyen alkalmakkor. Nem bírok megülni a hátsómon, szeretek pörögni és jól érezni magam. Szabadon szállok az égen mikor meghallom a kedvenc zenémet, mosolyogva nézek körbe és nyugtatom magam azzal, hogy nem csak én vágyok ilyen helyekre. Az este egyre jobban alakul már nem érzem magam rosszul, mint mikor elindultam ide. Mondjuk az a két pohár sör, amit megittam biztos rásegített a hangulatomra, de mindenki tudja, hogy van ez a dolog. A fesztiválokon nincsenek józan emberek, csak olyanok, akik nagyon, de nagyon jól érzik magukat és elfelejtik a nevüket. Azért ebbe a kategóriába nem tartozom bele, mindig tudok magamról mert kicsit sem szeretnék olyan dolgokba keveredni melyek romba dönthetik a jövőmet. Annyi dolgom lenne és annyi kívánságot belesuttoghatnék abba a lampionba, amit szívesen felengednék, de nem teszem. Az úgy túl könnyű lenne én pedig nem szeretem a könnyű dolgokat, szeretek megdolgozni a dolgaimért. Sok a gondom, de most magasról lesz*rom a dolgokat, azért jöttem ide, hogy kiengedjem a fáradt gőzt.
A zene átjárta az egész testemet, egyre jobban érzem magam. Felszabadulok és ilyenkor a gátlásaimat is levetkőzöm, képes vagyok olyan dolgokat csinálni melyeket normális körülmények közepette sose tennék meg. Azért bankot rabolni még így sem mennék, de az kitelik tőlem, hogy benevezek egy sörivó versenyre. Ugye milyen veszélyesen élek? Töröm az utat magamnak az embertömegen keresztül, rohanok, hogy minél hamarabb megérkezzek az osztogató sátor alá, de a szerencsémnek köszönhetően persze, hogy nem sikerül. Hamarabb találkozok össze a földdel, lassan már jobban ismerem a hátsómmal ezt a közeget, mint a lábammal. Sosem számítottam arra, hogy ilyen dolog történik velem, hogy a példaképem lök fel de ez most nagyon jól jött össze. Nem viselkedek úgy, mint egy fangirl, inkább normális maradok a közelében hiszen gondolom én mennyire elege lehet a sikoltó lányokból a mai napra. - Csak egy kicsit fáj, de semmi komoly. Volt ennél sokkal, de sokkal rosszabb is… - fogalmam sincs miért mondom neki, talán csak a lelkiismeretét akarom megnyugtatni. Ez a kis beütés sokkal levan maradva ahhoz képest, amit az apám szokott adni. - Én is örvendek a találkozásnak Erick. Merre visz az utad? – kíváncsian nézem az arcát, s bár szívem majd kiugrik a helyéről annyira szeretném megölelni meg ilyesmi, de nem teszem. Normális vagyok. – Te is lampiont szeretnél eregetni? Mert ha igen akkor sietni kell mielőtt elfogynak, ezek a dolgok eléggé kelendők. - osztom meg vele az eddigi tapasztalataim alapján szerzett tudást, majd arrébb állok, hogy nehogy megint a földre kerüljek. Az fájdalmas lenne.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Hétf. Jún. 09 2014, 20:55
Én is, mint minden más férfi társam, szinte epekedek egy ilyen forró napon egy jó, hűsítő sörért. Igaz, ennek az a hátránya, hogy akaratunkról független, itatja magát, úgyhogy lassan el is fogy a jeges italom. De a megmaradt pár kortynak minden egyes cseppjét kiélvezem, mert ki tudja, hogy mikor lesz lehetőségem arra, hogy ismét hozzájuthassak egyhez. Akkor is csak mázlim volt, amikor ezt megkaparintottam, mondhatni jókor voltam jó helyen. Egy társaságon próbáltam áttörni, amikor is a kezembe nyomtak egyet, mintha legalábbis tagja lennék a kis csoportjuknak. Én viszont nem mondtam nemet, hisz ki az, aki elutasítja az ingyen piát? Nyilván sokak, de egy koncert után nekem nem állt szándékomban. És íratlan szabály, hogy a kávéhoz és a sörhöz a cigi majdhogynem kötelező. Hagyományokat pedig nem törünk meg, így rágyújtva egyre, ezen két tárgy társaságában lépkedek egy szál magamban a part mentén. Meg kell hagyni, roppant izgalmas a társaságom... de csak úgy, se szó, se beszéd nem verődhetek oda senkihez. És nem is áll szándékomban, ki tudja, hogy milyen reakciók követnék ezt a cselekedetemet. Tisztában vagyok vele, hogy majdhogynem annyi utálóm van, mint rajongóm a különböző incidenseim miatt. Így az este végére pedig kicsit se hiányzik, hogy a gyűlölködő szavakat hallgassam. Amúgy se tervezem túl sokáig itt maradásomat. Főleg cigim és a söröm hiányában már az se tud visszatartani. De az ismeretlen fények, és egy újabb közösség felkelti az érdeklődésemet. Eldobva magamtól a cigi csikket, és az üres üveget, el is indulok az imént említett csapat felé. A kezemet két zsebembe temetem, fejemet minden egyes alkalommal a föld felé szegezem, amikor is egy kisebb csoport közeledik felém, aminek minden tagja nő. Félreértés ne essék, nem a másik nemhez vonzódok, csak egyszerűen nem akarom, hogy megállítsanak, hogy "te nem Erick vagy?", és ezután még autogramm osztásba is kezdjek. Igaz, elmondható, hogy ez majdhogynem kötelességem, de csak akkor, hogyha valami hivatalos rendezvényen veszek részt, ahol utána sajtó tájékoztató, és mi egymás van, ahol külön időt szabnak ki erre is. Úgyhogy, néma csöndben haladok el mellettük, majd áttörve magamat a tömegen, élből fel is lökök egy lányt. Persze jön a szokásos bocsánat kérés, és a földről való felsegítés. - Ez biztos? Csak mert akinek nincs semmi baja, ok nélkül nem szokta tesztelni keze épségét. -ugyan, mióta vagyok én ilyen gondoskodó idegen személyekkel? Vagy ezt a reakciót is az idege kinézete hozza ki belőlem? Ki tudja... - Öhm... Erick. Örvednek ennek a balszerencsés találkozásnak, Yvett. -ül ki egy széles vigyor a képemre. Nem tudom, hogy ez minek tudható be. Egy pillanatra belegondoltam, hogy ilyen az, amikor az embert nem ismerik, de talán Yvett hirtelen arckifejezésének változására tört ki belőlem a mosolygás.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting Hétf. Jún. 09 2014, 20:08
Imádok kiszabadulni a megszokott hétköznapokból, mikor egy kis esélyem is nyílik látni a kedvencemet élőben, ahogyan énekel több száz másik rajongónak… felbecsülhetetlen érték ez számomra, pedig tudom nagyon jól, hogy én csak egy vagyok a sok közül, néha púp a hátán. Próbálok nem az a tipikus rajongó lenni, aki a bugyiját is odaadná neki, ha csak rámosolyogna, de ez nagyon nehezen megy. Legszívesebben én is ugyanúgy viselkednék, mint a többi agyatlan lányrajongó, de mivel én más vagyok ezért nem leszek ugyanolyan. Inkább más leszek, túl sok már a hasonló, azonos termék… Mint mindig most is remekül teljesített, de láttam rajta hogy nem sok kedve volt a mai fellépéséhez… megértem, nekem se lenne kedvem ehhez az őrjöngő tömeghez de ki kell bírnia. Mondjuk öröm az ürömben az, hogy mi legalább jól éreztük magunkat. Legalábbis én újabb szép emlékekkel térek vissza a szürke hétköznapokba, melyek gyakran csapnak át fájdalmas estékbe. Utálom azokat az alkalmakat, kiráz tőle a hideg ha már csak arra gondolok, hogy az apám beivott e vagy sem és, hogy bántja e a húgomat… Remélem egy ujjal sem ér hozzá, mert akkor nem állnék jót magamért. Hazamenni semmiféleképp nem megyek még, még csak most kezdődött az este nekem pedig kötelező módon utolsóként kell távoznom innen! Legalábbis utolsó előttiként, vagy a vége fele, tökmindegy, a lényeg az, hogy még itt leszek egy ideig.
Szeretem az olyan fesztiválokat melyek a tenger közelében vannak, mert így ha úgy tartja kedvem akkor belemehetek hűsölni a hideg vízbe, meg érdekes programokat is maga után hoz. A délelőtt hatalmas sikert aratott a különböző tárgyakon való szörfözés. Mosolyogva egy pohárral a kezemben járom a sátrakat keresve a barátaimat, akik az előbb még mellettem álltak Erick koncertje alatt de a következő percben már hűlt helyük volt. Érdekes dolgok történnek itt kérem szépen, de nem adom fel míg meg nem találom. A puha, hideg homok simogatja a talpamat, a kellemes esti szellő pedig felfrissíti a túlmelegedett testemet, amit az első sorban való pogózás is fokozott. Így sétálva az ismeretlen emberek között jutok el a következő megállóhoz, a nap fénypontjához, ami nem más, mint a híres lampioneregetés. Állítólag, ha belesuttogjuk a kívánságunkat, akkor az teljesülni fog. Hátha. Hátradobva a hajamat török utat magamnak reménykedve abban, hogy jut még nekem is a papírlámpából. Már látom is a fényt az alagút végén amikor is egy valaki miatt a földre kerülök. Hirtelen azt se tudtam mi történt, nem értettem hogy kerültem a földre, csak megéreztem a szokásos érzést, ami akkor fog el mikor az apám bedilizik. - Semmi gond, bárkivel előfordulhat. Nagy bajom amúgy sem lett. – porolom le a hátsómat, majd megmozgatom a jobb kézfejemet mivel az egy kicsit fáj, de megmaradok. - Amúgy Yvett vagyok, az ügyetlen. – mosolygok rá kedvesen majd érdeklődve nézek fel az arcára. Hirtelen viszont a vér is belém fagy… - És téged, hogy hívnak? – kérdezem fapofával, mintha nem tudnám pontosan kivel is beszélek.
Vendég Vendég
Tárgy: Yvett & Erick ~ the first meeting Hétf. Jún. 09 2014, 19:19
Egy szál cigivel, és egy üveg sörrel a kezemben bolyongok a fesztiválozók tömegében. Félretéve minden eleganciát, amivel a ruházatomat szoktam kiválasztani, most egy sima, fekete farmer, és egy ahhoz tökéletesen passzoló, szürke, melegítő pulcsi van rajtam, annak kapucnija a fejemre téve. Forróság van, elvégre nyáron, Los Angelesben a strandon mi mást várjon az ember. Kísérletet téve lehúzom a pulcsim cipzárját, ennek köszönhetően talán már nem fog körbezárni a tűzforró levegő. És, amíg én itt szenvedek, a nagyérdemű a színpad előtt, valami rockzenére ugrál, mintha legalábbis kötelező lenne. A másik fele viszont a tenger melletti sátorokban találta meg az összhangot a haverjaival. Némelyikből egy-két furcsának ható sikítás tör elő, de hát, mi mást várhat az ember a korombeliektől, akik máshol nem tudják kiélni nemi vágyaikat? Csak szimplán, mintha mi se történt volna, el kell mellettük sétálni, ahogy azt én is teszem. Esetleg csatlakozni, aki már olyan részeg, hogy nincs tisztában azzal, mit is tesz. És a pár, mint kezes bárányok, el is fogadják a harmadik illetőt, lévén, ők is, valahol a sárga föld alatt vannak alkoholszint terén. Én pedig, egy szál magamban sétálgatok közvetlen a part mentén, talpam elsüpped a vizes homokban. Nagyokat kortyolok a sörömből, ami nagy sajnálatomra vészesen kezd fogyni. Többet pedig nem igazán hoztam magamról, mert nem volt tervbe véve, hogy itt éjszakázok. Én csak fellépő voltam, és, mivel máshol nem tudom élni magán életemet, mert a paparazzi mindenhol ott van, úgy gondoltam, egy-két szabad órát megengedhetek magamnak. Lassan fél órája, hogy lejöttem a színpadról, és elfoglalta helyemet a dübörgő rock banda, akik igen nagy hatással vannak a közönségre. Én viszont egy magamban sokkal inkább megvagyok a gondolataimmal. Hát igen, nehéz az, amikor az ember híresség, és nem tud magának normális barátokat szerezni, mert azok úgyis csak a pénzre hajtanak, és el is érik, hogy adjak nekik. Ők is olyanok voltak, mint apám. Jobban kihasználták a hírnevemet, mint én. És, mivel én naiv azt hittem, hogy visszaadják a tartozást, nem kis összegekkel ajándékoztam meg őket. Na mindegy is, ami elmúlt, az elmúlt, nincs értelme, hogy azon rágódjon az ember, amit már kénytelen megváltoztatni. Nyugtatásképp szívok egy mélyet a cigimből, majd beledobom a tengerbe, hadd menjen az útjára. Tekintetem hirtelen egy eddig még felfedezetlen tömegre irányul, és az egyre felgyúló lampionokra. Halvány mosoly ül ki az arcomra, majd az utolsó korty elfogyasztás után ledobom az üveget a földre, és zsebre vágott kézzel közelítem meg az ismeretleneket. Lassan, de biztosan furakodok át rajtuk, amikor is egy kedves illető odébb lök, én pedig nemes egyszerűséggel esek neki egy lánynak, akit ezzel le is taszítok a lábáról. Elkerekedett szemekkel pillantok a lábam előtt heverő illetőre, és észbe kapva segítem fel a földről. - Elnézést, nem direkt volt. -kezdek bele a mentegetőzésbe, és kapva a lehetőségem, végigpillantok a társaságomon. Ő tipikusan az a személy, aki mellett nem mennék el úgy, hogy ne fordulnék utána.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Yvett & Erick ~ the first meeting 
Csüt. Jún. 19 2014, 11:18