-Komolyan mondom, azt hittem, hogy simán lever az öreg lány. Ha nem sikerült volna elő halásznom a jelvényem, ott halok meg a helyszínen.- meséli röhögve az egyik kolléga az aznapi incidensét, amikor is egy idős hölgy majdnem elgyepálta, mikor ő épp megfigyelésen volt. A hölgy azt hitte, hogy David kukkol valakit a kocsiból, ami mondjuk félig igaz is, csak épp nem azért tette, mert ez valami perverziója. -Szép lenne a temetéseden a gyászbeszéd. "Elhunyt egy 83 éves hölgy keze által, de nekünk akkor is hiányozni fog."- vágom rá röhögve, mire az öltözőben nagy nevetés visszhangzik legalább két percig, végül lepacsizunk, ahogy lassan mindenki elindul kifelé. -Akkor egy óra múlva találkozunk srácok!- emlékeztet Brian, a többiek pedig heves bólogatásba kezdenek. Nincs mit tenni. Sör péntek van, ami azt jelenti, hogy rend szerint összeülünk szépen a munkatársakkal lazítani kicsit. Megjegyzem, bőven ránk is fér, amilyen húzós ügyeink vannak néha. Szesz nélkül már nem is lehetne ép ésszel bírni. Táskám hanyagul a vállamra kapom, majd én is kivonulok és lenyomom a villanykapcsolót. Fő az energiatakarékosság! Mikor kiérek a parkolóba, már csak pár autó ácsorog ott, akik valószínűleg megrögzött munkamániások és még valami ügyön dolgoznak, vagy épp jelentést írnak. Még jó, hogy én ma kitettem magamért, és egész gyorsan végeztem a körmölnivalómmal. Erin büszke lehet rám! Jut eszembe. Sietnem kell, mert még őt is rá kell vennem, hogy csatlakozzon hozzánk, így aztán ezen felbuzdulva vágom be magam a kocsiba, hogy tíz perccel később már otthon ácsorogjak a zuhany alatt. Nem tökölök sokat az öltözékemmel. Póló, bőrdzseki, farmer és persze némi parfüm, majd magamhoz véve a szükséges eszközöket -tárca, telefon, jelvény- kicsörtetek az ajtón, beülök a kocsiba, amit kábé 20 perce hagytam el és Erin lakása felé veszem az irányt. Már előre vigyorgok, ha belegondolok, mennyire meg fogom lepni. Mindig is tudtam, mennyire bántja, hogy sosem hívjuk, de én konkrétan nem tudtam mit tenni. Férfi uralom van, na de most... kinyitottam a szám és tök jól fogadták, hogy Erint is el akarom cibálni. Lehet, hogy ez félre értés? A pasik azt hiszik, hogy Erin nem szívesen lógna velük, Ő meg azt gondolja, hogy azért nem hívják, mert nő. Ezek a ki nem mondott szavak... Úgy nyomom a csengőt, mint egy címeres hülye, de mikor ajtó nyílik arcomra varázsolom a legelbűvölőbb mosolyom és ünnepélyesen közlöm, mi jön most. -Öltözz cica. Megyünk inni!- kacsintok kolléganőmre, akit most is kedvtelésből becézgetek és, csak azért merem megtenni, mert tudom, hogy nem képel fel. De, ha fel is képelne, akkor mi lenne? Max bocsánatot kérnék, de ismerem Erint. Nem egy sértődős fajta, hála az égnek. -Van fél óránk odaérni. Annyi elég?- vonulok is bentebb nem várva a "kerülj beljebb" mondatra vagy bármire, amivel azt jelezné, hogy kíváncsi rám. Nem fogom hagyni, hogy lerázzon, ha már "kiharcoltam", hogy jöhessen, bár úgy érzem, nem is nagyon fog akadékoskodni.
- Ne várj meg, valószínűleg későn megyek. - nyom a homlokom közepére a nevelőapám, Victor, egy hatalmas puszit, oltalmazóan és vigyázóan, persze ügyelve arra, hogy a parkoló legeldugottabb részében legyünk és ezt senki sem láthassa, mert ahogy ő fogalmazna: " Még a végén kiderülne, hogy Victor Reed-nek van szíve! " Óvatosan rám mosolyog, tekintete az enyémben villan meg és jól látom magam is, hogy a fáradtság egyre erősebben ölt benne testet, de jól tudom hiába is kérném meg, hogy hagyja most a munkát, nem tenné meg, hiszen számára ez szenvedély, ez az élete, azt hiszem magam is azért lettem ilyen, hogy első sorban a munkát helyezem előtérbe. - De ne dolgozd magad halálra. - igazítom meg rajta gyorsan a bőrkabátot, ahogy egy kedves mosollyal búcsúzom el tőle, majd beülök az autóba és távozom. Szerencsére a mai este folyamán a közlekedés egészen tűrhetőnek mondható, egyetlen piros lámpát leszámítva, akadálymentesen és gördülékenyen sikerült eljutnom az otthonunkig, ahol az első dolgom volt egy jó forró fürdő. Benyomtam a rádiót és elmerültem a meleg víz habjai közé, hagytam hogy elernyedt testem minden zsibbadó izma kilazuljon, míg hatalmasakat szippantva a hangulatos gyertya nyugtató illatából, lehunytam a szemem. Egy egészen másik világba kerültem, ahol csodák csodájára eszembe sem jutott a munka, vagy a zavaros ügyek, de még csak a munkatársaim sem, akik a nap huszonnégy órájából huszonhatot ki is töltenek az életemből. Már majdnem sikerült is teljesen elmerülnöm a relaxációmban, talán el is aludtam volna, de akkor csengőn égtelen és szűnni nem akaró zaja vert fel, amitől nem hogy a szemeim pattantak ki, de ijedtemben én is rögtön felugrottam a kádban. - Mi a frász? - csúszik ki a számon, ahogy leülök a kád szélére, majd lábaimat kiemelve teszem a kilépő szőnyegre és magamhoz veszek egy fehér színű törölközőt. Nem emlékszem rá, hogy én vagy akár apa vendéget vártunk volna és kétlem, hogy apa a kulcsát ne vitte volna magával reggel, akkor pedig nagyon remélem, hogy nem a szomszéd zaklat valami oltári nagy hülyeséggel. Mostanában valami oknál fogva igen sűrűn járkáltak hozzám apró cseprő gondokkal, mintha nekem az lenne a kötelességem, hogy haptákban verve magamat álljak a szolgálatukra még éjjel is. Mármint oké ez így van, de a szomszéd múltkor azzal állított ide, hogy a cicája eltűnt és hogy tegyek valamit az ügy érdekében, tény és való, hogy nagyon sajnálom az állatot, de egy kóbor macska már kívül esik az én hatáskörömön. Gyorsan belebújok a papucsomba és csúszkálva, csoszogva indulok kifelé, miközben víztócsán úszó habrengeteget hagyok minden lépésem után. - Megyek már! - kiabálom ki, nem hiszem el, hogy miért kell a csengőn ülni, hogyha valaki egyszer megnyomja ugyanazt a hatást éri el vele, mint hogyha folyamatosan szólni kényszerítené az említett eszközt. Megigazítom magamon gyorsan a törülközőt, azt hiszem nem lenne épp fényes, ha mikor kinyitom az ajtót, az pont leesne rólam. Végül a bejárathoz lépve szélesre tárom az ajtót, amikor is nyugtázhatom, hogy ki tenyerelt rá a csengőnkre. - Jay?! - kérdezem kicsit meglepve, mégis valahol sejtettem, hogy benne meg van az az elvetemültség, hogy elfelejtse levenni a kezét a csengőről. - Elmondanád, hogy miért nyomod folyamatosan ezt az átkot, majdnem megsüketültem?! - teszem csípőre a kezem, amikor is ő szó nélkül beljebb lép és közli a tényeket úgy, hogy nekem még csak választási lehetőségem se legyen. - Persze, érzed magad otthon. - csukom be az ajtót, majd lépek utána, kicsit pimaszul viselkedik, de nem teszem szóvá neki, csak rábólintok az ötletére, hiszem mindig is ezt szerettem volna, hogy egyszer végre engem is elhívjanak iszogatni magukkal. Nem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, aki megteszi, de minden elismerésem neki, valamint azt hiszem ideje, hogy ezt felírjam a világ nyolcadik csodájának. - Nos, ilyen ajánlatot, azt hiszem, nem illik visszautasítani, azonnal kész vagyok, addig helyezd magad kényelembe. - mutatok a nappaliban lévő kanapéra, majd elsietek a szobám felé és a szekrényhez lépve a ruháim között kezdek válogatni. - És mégis mi vett rá arra, hogy elhívj? - teszem fel a kérdést, ami valóban izgat, hiszen nem szokott ilyet csinálni sem ő, sem más, bevallom még az is megfordult a fejemben, hogy fogadtak. De talán Jay képes volt puszta kedvességből elhívni és nem csak azért, mert megszánt és ha ez így van, akkor pozitívan csalódnék benne.
Jay Severide Good Guy
ζ Posts Number : 28 ζ Join date : 2014. Jun. 19. ζ Age : 36 ζ You'll find me : LAPD - különleges ügyosztály ζ Job : policeman ζ :
Erin, mint mindig, üdítő látvány és most még nyelek is egy nagyot, ahogy meglátom egy szál törölközőben. Pillanatok alatt átsuhan pár gondolat az agyamban, hogy ugyan meddig tartana levarázsolni azt róla, de mindez gyorsan el is száll, mert a következő kép a fejemben az, ahogy kikérné magának, hogy mit csinálok és tökön rugdosna. Jobb barmot érdemelne Ő, mint amilyen én vagyok, ebben holt biztos vagyok. Ezért is nem próbálkozok nála. Felesleges, nem beszélve arról, hogy Victor is szétrúgná a seggem. -Sajnos ráragadt a kezem. Én sem értem.- vonok vállat vigyorogva, miközben felmutatom a kezemet is, amivel az imént a csengőt nyomtam olyan szorgosan, közben bentebb sasszézok és kényelembe is helyezem magam, ha már felajánlotta. Azaz elterülök a kanapén és onnan nézegetem csinos kolléganőmet. -Örülök, hogy nem kell győzködjelek de valahogy sejtettem is, hogy nem fogsz nemet mondani. Abban persze már nem voltam biztos, hogy nincs esetleg randid vagy ilyesmi.- kúszik komisz vigyor a pofámra, ahogy neki állok tapogatózni a magánéletéről, de leginkább azért vigyorgok, mert látom rajta, mennyire örül és mennyire megleptem. -Hát a legelső ok az, hogy a múltkori eset után ránk fér egy kis ivás. A másik ok pedig az, hogy végre sikerült a fiúkat ráébresztenem, hogy mennyire jó fej vagy és nem kell azt hallgatniuk este, milyen cipőt vettél a héten, mert te nem olyan vagy. Viszont jobb, ha tudod, ők eddig azért nem hívtak, mert úgy voltak vele, hogy van jobb programod is, mint pár tulokkal lógni.- emelem fel a mutatóujjam jelezvén, hogy ez egy igen fontos infó, közben tovább vigyorgok. Ezek után Erin nem fog megmenekülni. Minden sörpénteken ott kell majd lennie, ha a többiek is megtudják ma, hogy Erin nagyon is jó arc, lehet vele viccelődni és emellett, igen csak ő lesz a "banda" legcsinosabb tagja. -Ja, és persze a nevelőapád kiléte is visszafogott minket egy picit, de úgy döntöttem, hogy teszek rá, maximum majd elbeszélgetek vele arról, hogy senki nem nyomul rád, csak szeretnénk, ha még inkább éreznéd, hogy közénk való vagy.- mosolyodok el de persze nem igazán dob fel a gondolat, hogy esetleg nekem kellene erről beszélnem majd a főnökkel. Őszintén szólva a frász kerülget a gondolattól, de erős leszek. Férfi vagyok könyörgöm, nem egy kis takonypóc. -Viszont most jut eszembe, hogy talán majd haza kéne fuvaroznunk a kocsimat és hívok inkább egy taxit. Lehet, hogy ma este mocsok részeg leszek.- jegyzem meg, ahogy újra végig nézek rajta. Formás lábai, dekoltázsa és csinos alakja láttán, amit csak sejtet az az egy szál lepel, képtelen vagyok nem arra gondolni, hogy alkoholba kell majd fojtanom magam. Gyönyörű nő, és még csak nem is tudja.
A szekrényem előtt ácsorogva szemlélődöm a ruhadarabjaim előtt, nem igazán tudom, hogy a mai estére mit is vegyek fel, mert amikor például apával elszoktunk menni valahová, akkor mindig itthon hagyom a bőrkabátot és a farmernacit, lecserélve valami lenge kis ruhára, de hát fogalmam sincs, hogy a fiúk ezt mennyire díjaznák, szóval maradjunk a jól bevált módszernél, egy sötét top, farmernadrág és a vörös bőrkabát. Ez az amiben szinte mindennap látnak, így szoktak hozzám, gondolom ha már elmegyünk iszogatni akkor is a kollégájukat akarják magukkal vinni és nem egy teljesen másik Erin-t, mert valljuk be amikor ezeket a mindennapi viseletet képező ruhadarabjaimat leveszem, olyan vagyok mintha egy teljesen másik nő lennék, bár ez nem igazán fordul elő, legalábbis szerintem eddig csak apa látott úgy, hogy nem a munkahelyi öltözetem van rajtam. A nagy meglepetésben az is lehet, hogy fel sem ismernének. Ezen gondolataimra el is mosolyodom és halkan kuncogva hallgatom, ahogy közben Jay ecseteli számomra a szavait, mert nyilvánvalóan róla sem feledkeztem meg, hiszen itt ácsorog a nappaliban, ami azért meglepő. Sohasem gondoltam volna, de tényleg nem, hogy pont ő lesz az, aki majd elhív erre a kollégák közötti barátságos italozgatásra, de most kellemesen csalódtam benne, talán néha ő is tud úgy viselkedni, hogy ne forrjon fel tőle kettő perc alatt az agyvizem. Néha valóban egymás agyára tudunk menni, bár az utóbbi bevetés alkalmával azt hiszem történt valami, talán elfáradtam, talán ő is, de egészen más hangvételben beszélgettünk a másikkal, mint egyébként szoktunk és erre visszagondolva, ez olyan furcsa. Vagy legalábbis azt határozottan állíthatom, hogy nem hétköznapi, már ha saját magunkat vesszük figyelembe, hiszen mindenki úgy ismert minket, mint egy olyan páros, akik folyton húzzák a másik agyát és most egyszerre hirtelen, olyan könnyen tudtunk együtt dolgozni és még egyet is értettünk. Ki tudja mi történt, de talán ez lehet a világ nyolcadik csodája. - Sejtettem, hogy apa volt a visszatartó erő, bár azt hiszem elég nagylány vagyok ahhoz, hogy eldöntsem mi a jó nekem, viszont megértem az indokaidat. - válaszolom neki, ahogy magamra öltöm a mai esti ruhadarabjaim. Igaza van, én sem szeretnék négyszemközt úgy beszélgetni Victor Reed-del, hogy előtte nagyon felbőszítettem, ha nem ő lenne a nevelőapám én is hasonlóképpen éreznék mint a partnerem. - Jól van, akkor elugorhatunk hozzád, nem látom akadályát. - lépek a tükör elé, ahogy megigazítom a hajamat, majd gyorsan összedobálom a szükséges dolgokat, pénztárca, telefon, lakáskulcs és a zsebem mélyére süllyesztem a kabátomba. Praktikus darab így nem kell folyton táskát cipelnem magammal. Még egy utolsó pillantás, aztán leoltom a villanyt és elindulok kifelé a társamhoz, aki már kényelembe helyezve magát várakozik odakint. - Te ilyenkor mindig lerészegedsz? - kérdezem tőle, ahogy végül kilépek és elindulok az irányába. - Remélem az tudod, hogy nem én leszek a bébiszittered. - viccelődöm vele, majd elé lépve a kezemet nyújtom felé, hogy akkor álljon fel és már indulhatunk is. - Egyébként pedig hálás vagyok a meghívásárt, mert ritkán van lehetőségem kimozdulni itthonról, ha nincs társaság nincs is hova menni és egyedül miért is mászkálnék, az unalmas. A randikat pedig már azt hiszem múltkor megvitattuk, bár a zöldséges lehet még számításba jöhet. - nevetem el magam, hiszen az a zöldséges, még mindig nő és én még mindig a pasikat szeretem, még akkor is ha az említett hölgyemény nagyon kedves. - Szerintem időben elkészültem, szóval emeld meg a formás hátsód, Severide és induljunk. - nevetek, majd arrébb lépve az ajtóhoz sétálok és ott várakozom rá tovább. Valójában kicsit izgulok, hogy mégis hogy fog alakulni ez az este, mert ez mégis csak más, mint amikor legtöbbször találkozom velük, szóval remélem hogy csak jókat fognak gondolni.
Jay Severide Good Guy
ζ Posts Number : 28 ζ Join date : 2014. Jun. 19. ζ Age : 36 ζ You'll find me : LAPD - különleges ügyosztály ζ Job : policeman ζ :
Persze, hogy Erin nagy lány már. Nehéz lenne nem észre venni, mikor formás idomait minden nap előttem dobálja és egyébként is, őrülten csinos. Ugyanakkor azt se tudom nem észre venni, hogy a drága apukája úgy lesi minden mozdulatom, ha Erin és én a szeme elé kerülünk, mintha valami sorozatgyilkos lennék. -Ezt Victornak mond, ne nekem. Én tudom, hogy képes vagy vigyázni magadra. Volt már alkalmam látni.- suhan át egy apró mosoly az arcomon, majd a kanapén foglalom le magam egy rövid időre, amíg Erin készülődik. Őszintén szólva, nem bánom, hogy elhívtam magunkkal. Kicsit feldobja a hangulatot és amúgy is, ritkán szórakozunk együtt. Éles helyzetben, meló közbe millió időt együtt töltünk, de úgy, mint két középkorú felnőtt, alig találkozunk. Erre lesz jó most ez az este. -Nem szoktam lerészegedni, de most csak így tudom elviselni a gondolatot, hogy apád szét fogja rúgni a seggem, ha megtudja, hogy elrángattalak a kan bulira. Vagyis oda, ami eddig kan buli volt.- ecsetelem vigyorogva, mik az indokaim arra, hogy ma jóval többet igyak, mint szoktam. Azt persze nem kötöm az orrára, hogy azért sem árt innom, hogy el tudjam viselni majd a közelemben anélkül, hogy rá mozdulnék, mert lássuk be, egyre többször van erre kényszerem. Szerintem jó páros lennénk a magánéletben is és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonzódok hozzá. Tetszik, mint nő és tetszik, mint ember. Több okból is tökéletes lenne. Tisztában van a munkámmal -munkánkkal-, azaz nem nyaggatna állandóan, hogy "már megint ilyen későn jössz" és nem rinyálna, hogy "azt akarom, hogy mondj fel, mert egyszer lelő valaki és meghalsz". Erin ugyanúgy hivatásának tekinti ezt, mint én és nem is úgy ismerem, mint egy rinya gépet. Más részről, jól kijövünk a munkában is. Egyre jobb csapat vagyunk, napról napra fejlődünk. Kétlem, hogy az ágyban ne lenne meg ez az összhang. És ezért most jó nagy pofont kapnék, ha tudná, hogy ilyesmiken jár az eszem. -Isten ments, hogy a bébiszitterem légy!- kerekednek el a szemeim, mert ezzel most elég durván belerondított a fantáziálásomba. Azt hiszem, ha legközelebb megjelenik álmomban, az tényleg valami bébiszitteres jelenet lesz. -Nagyon szívesen. Nem kell hálálkodnod. Közénk tartozol, csak senki nem merte még ezt meglépni. Én megtettem aztán, ha holnap nem kerülök elő, akkor tudd, hogy Victor tudomást szerzett az estéről és kinyírt valami sötét kikötőben.- nevetem el magam, mert bár tartok a fickótól -és leginkább ezért nem próbálkozok be Erinnél-, attól még hiszek abban, hogy nem bántana. Ugye nem? -Szerinted formás a hátsóm?- kúszik kaján vigyor a képemre, de már fogom is meg a kezét, hogy a "segítségével" feltápászkodjak a kanapéról. Hála az égnek megkímél a kényelmetlen helyzetektől, és mini ruha helyett a szokásos öltözékben jön. Még jó. Már épp aggódni kezdtem, hogy majd egész este azt kell figyelnem, mikor csúszik túlságosan fel a ruha a combján. Egyébiránt, szükségem van piára. Most! -Nyomás kisasszony!- intek a kocsi felé, miután megvárom, hogy bezárja a lakást és még a kocsi ajtót is kinyitom előtte, hogy lássa, mennyire jó fej vagyok. Persze, végig vigyorgok, mert már várom, mikor fog erre megjegyzést tenni, de aztán átsuhanok a volánhoz és indítok, hogy minél előbb hazaérjünk. A taxit se felejtem el időben hívni, mert még a kocsiból csörgök, hogy küldjenek egyet a lakásomhoz, így ha szerencsénk van, csak át kell majd ülni a másik autóba és mehetünk is. A fiúk már biztos várnak minket.
Az embert mindig érhetik meglepetések, épp úgy, ahogy most engem is meglepetésként ért, hogy Jay elhívott magukkal és bevallom, kicsit valóban izgatott vagyok a dolog felől, de már ismerem a fiúkat, csak azt tudom nehezen megítélni, hogy a magánéletben hogyan is viselkednek, hiszen nem volt sokszor lehetőségem ezt tapasztalni. - Azt, hittem én fogok vezetni. - jegyzem meg azon mozdulatsorra, ahogy kinyitja előttem a kocsijának az ajtaját, én pedig helyet foglalhatok majd a bizonyára másodrangúan elismert anyósülésen. Valami oknál fogva nem igazán szeretek itt ülni, a balesetek kilencven százalékában, sőt a filmekben is mindig az hal meg először, aki az anyósülésen foglal helyet, bár nem festeném rögtön az ördögöt a falra, másfelől pedig teljesen megbízom Jay vezetési képességeiben, ha nem így lenne, akkor sohasem hagynám neki, hogy ő vezessen. Már pedig én egyébként elég sokszor megengedem, sőt ellenkezés nélkül hagyom, hogy ő üljön a volánhoz, még akkor is, ha én magam nagyon szeretek vezetni, már az első perctől kezdve, hogy autóba ültem. Bizonyára mindenkinek vannak ilyen " furcsa " szokásai akár hobbinak is nevezhetjük, nekem a vezetés lett a szenvedélyem, miután az időm nagy részében más dolgoknak nem igazán hódolhatok. Más nők bánatukban vagy épp jókedvükben trécselnek a barátnőikkel, elmennek vásárolni vagy beülnek egy jól menő étterembe vacsorázni, én azonban bepattanok az autómba és átvezetek a városon gyakran egészen ki a lőtérig. Ezt is szeretem és mindamellett hogy kikapcsol, hobbinak sem utolsó, ezáltal pedig fejleszthetem is az érzékeimet, de vajon miért gondolok még most is a munkára vagy épp az azzal kapcsolatos dolgokra? - Egyébként pedig a hátsódról szólva ne bízd el magad, van még rajta mit dolgozni. - kacsintok rá egy pimasz mosoly keretében, majd beszállok az autóba és automatikusan be is csatolom magam, mert ezt már apa az eszembe verte a hosszú idők során, amióta vele élek. - Másfelől nem is értem miért hiszed, hogy apa egy sötét kikötőben intézett volna el? Ott keresnének először. - nézek rá mosolyogva, ahogy látom ő is beszáll az autóba, majd a taxit hívva el is indulunk. Remélhetőleg sem mi, sem a másik úti eszköz nem kerül dugóba, így aztán csak tulajdonképpen át kellene szállnunk. Percekig utazunk, igazából csendben szemlélődök az ablakon kifelé, amikor eszembe jut egy fontos dolog, amit nem árt ha megkérdezek a partneremtől, így nem habozva, gyorsan fel is teszem a kérdést neki. - Kell valami fontosat tudnom ezekről az összeülős estékről? Úgy értem van valami közös csatakiáltás vagy egy mindig elsütött poén, amit nem árt ha én is értek, hogy sem ti, sem én ne érezzem magam kellemetlenül? - pislogok a vezetőülésen trónoló Jay-re, ahogy mosolyogva várom a kielégítő választ.
Jay Severide Good Guy
ζ Posts Number : 28 ζ Join date : 2014. Jun. 19. ζ Age : 36 ζ You'll find me : LAPD - különleges ügyosztály ζ Job : policeman ζ :
-Nem, nem. Ma én akarok lenni a férfi, szóval ne törd le a szarvam már most, oké? Legyél csak a csinos nő, akit elviszek valahova iszogatni.- vigyorgok rá sunyin, mert mindezt én most úgy vázoltam, mintha egy randira vonulnánk épp, holott rohadtul nem az és egyébként se merném soha elhívni. Egyrészt, mert nem akarnék pofára esni, másrészt, mert ott van az apja és akkor így ezzel mindent el is mondtam. Ez az este viszont tökéletes arra, hogy burkoltan mégis csak olyan legyen, mint egy randi. Másképp nem jöttem volna el érte, csak rácsörögtem volna, hogy dobja oda a formás kis hátsóját, mert szeretettel várjuk. -Hát erre most majdnem rávágtam valamit, de maradjunk annyiban, hogy majd dolgozom az ügyön.- csóválom a fejem röhögve, mert az első, amit mondani akartam az volt, hogy nem akar-e segíteni abban a rádolgozásban, de ezért gyanítom, kaptam volna egy maflást. Bár tény, hogy a kép, ami ezáltal lelki szemeim elé kerül, igen csak tetszetős. De mi van ma velem? Sürgősen innom kell. Nincs mese, épp ezért kellően tempósan próbálok eljutni a lakásomig, hogy még az előtt a sörözőbe érjünk, hogy teljesen leégetném magam. -Látom, te még élvezed is, hogy a pasik kínosan érzik magukat a közeledben, mert nem tudják, mikor jelenik meg az apád és lövi szét a töküket. Nem illik kihasználni, hogy ekkora hátszeled van és ne is mond, hogy mindig élvezed.- sandítok rá, mert bár jó kis védelmet nyújt neki Victor, azért ne mondja nekem senki, hogy ez mindig tetszik neki. Minden pasit elüldöz mellőle az öreg, mintha egy szűz kamaszlány lenne, akinek az ajtaja mellett esténként őrt kell állni, holott nem az. Felnőtt nő, aki pontosan tudja mit akar, mikor és hogyan. -Nincs ilyesmi. Leülünk, szidjuk a nőket, panaszkodnak a többiek az asszonyról, megiszunk pár sört és a végén mindenki hazamegy. Kivéve, ha Rocky estet tartunk, mert akkor mindenki addig iszik, amíg ki nem üti magát KO-ra. Az általában csak egy hónapban egyszer van.- röhögök, ahogy eszembe jut az a pár alkalom, amit már magunk mögött tudhatunk a srácokkal. Olyankor nincs ám sörözgetés. Rövid ital van, az is komoly mennyiségben. Igazából az egész egy nehéz hétből indult ki és azóta már többször szükség volt rá. -Ne aggódj. Jól fogod érezni magad, ha pedig nem így lesz, beülünk valahova egy hamburgerre, oké?- vigyorgok rá, miközben felparkolok a házam előtti bejáróra és kiszállok a kocsiból. Épp csak az órámra nézek, mikor a taxi is megjelenik és, ha már Erin is kiszállt, be is zárom a kocsit, hogy behuppanhassunk a sárga csoda autóba.
Tulajdonképpen ha jól belegondolok, elég sok mindent köszönhetek Jay-nek, még akkor is ha ezt nyilvánosan soha nem ismerném be, csak akkor, ha nagyon muszáj lenne, mert nem igazán szeretném növelni, az amúgy is hatalmas egóját. Bár hogy őszinte legyek, azt gondolom, hogy igazából nem tartja olyan sokra magát, mint ahogy mutatja, de hát ennyi pasi között muszáj kicsit keménykedni, mert különben elnyomnak és akkor aztán megnézheted magad, mert a hátad mögött mutogatnak, összesúgnak és nevetgélnek, mindezt úgy, hogy te is jelen vagy és mégis úgy tesznek, mintha nem lennél ott. Ugyan ki érti ezt? Semmit nem utálok jobban, mintha nyilvánosan aláznak meg másokat, mert ebben a szituációban nagyon kellemetlenül tudja magát érezni az ember és hogy ezt én honnan tudom? Nos onnan, hogy amikor idekerültem velem is folyton ezt csinálták, hiszen én voltam az egyetlen női kolléga, ezért minden egyes nap megadtam a beszédtémát azoknak a pasiknak, akik körülvettek, mindaddig míg egyszer be nem telt a pohár és ki nem nyitottam a számat, hogy rájuk pirítsak egy kicsit. Igazából előtte próbáltam türelmes lenni, elviseltem a megjegyzéseket amiket a nevemmel kapcsoltak össze, de egy idő után elegem lett és kitört az a bizonyos vulkán, azóta pedig már a kedves kollégáim is tudják, hogy jobb nem szórakozni velem és ezt kivételesen nem csak apám miatt mondom, hanem mert bizonyítottam nekik nem is egyszer. Utáltam azokat az előítéleteket, amiket azért gyártottak rólam, mert nő vagyok és muszáj volt megmutatni, hogy tulajdonképpen ki is hordja azt a bizonyos nadrágot és hogy elmondjam a végén mindenkinek tátva maradt a szája, még a mindig beszédeiről híres Jay is elhallgatott egy pillanatra, pedig valójában tényleg mindig mindenre van válasza, mindig tud mit mondani, de akkor és ott csak pillázott rám. Talán ez volt az a pont ahol ő is elkezdte értékelni, hogy én vagyok a társa, mert előtte biztos ő is azt gondolta, hogy egy hisztis és nyávogó lányka vagyok, aki csak azért kerülhetett be az egységbe, mert a nevelőapja Victor Reed. - Bevallom jó tudni, hogy van aki vigyáz rám. - nézek Jayre mosolyogva, ahogy az apámról tesz említést, bár nem igen fordult még elő, hogyha elmentem volna valahová akkor hirtelen apám megjelent volna. Az igazság az, hogy furcsa képzelgései vannak itt az embereknek, mert nem tudják, hogyan élünk, miképpen viszonyulunk egymáshoz és mit miért teszünk, de talán jól is van ez így, kell egy kis titkolózás. - Nektek komolyan ez a legfőbb szórakozásotok? Hogy a nőket szidjátok? - képedek el, amely végül is mosolyba torkollik át, amely kicsit gonászkássá is alakul. - Lehet, hogy ezt sértésnek veszem, szóval ha meghallok akár egy rossz szót is a csajokról, mindegyikőtökből keresztapát varázsolok és búcsút mondhattok a szenvedélyes éjszakáknak. - nevetek rá, ahogy viccelődöm vele, ha valakinek hát akkor nekem ki kell állnom a csajokért, nehogy már itt a pasik lenyomjanak minket. Bevallom valóban kicsit élvezem, ha inkább én vagyok nyeregben. - Oké, de te fizeted a hamburgert. - ütögetem meg a vállát, majd kicsatolom magam és kiszállok, hogy megközelítve a taxit azonnal be is szállhassak. Természetesen most egy picit gyorsabb mozdulatokat is tettem, hogy én ülhessek előre, az amúgy nem kedves anyósülésre a taxis-hoz, de még mindig jobb, mintha én dekkolnék hátul egyedül. Már várom Jay megjegyzéseit erre a mozdulatsorra, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nem hagyja majd szó nélkül. Végül itt is becsatolva magam, megadom a címet és elszáguldunk a jól ismert szórakozóegység felé.
Jay Severide Good Guy
ζ Posts Number : 28 ζ Join date : 2014. Jun. 19. ζ Age : 36 ζ You'll find me : LAPD - különleges ügyosztály ζ Job : policeman ζ :
Ha tudná, hogy én is szívesen vigyáznék a formás kis hátsójára, tuti kiröhögne, de ez akkor is így van. Akárhányszor akcióra megyünk, nem azon parázok, hogy velem történik valami hanem, hogy Erinnek baja esik és ez volt az, ami felnyitotta a szemem és ami miatt ráébredtem, hogy sokkal fontosabb már nekem, mint egy munkatárs. Tudom, hogy belevaló, kemény csaj, de ettől én még az akarok lenni, aki egy bevetésen mindig mögötte van és ügyel, hogy ne essen baja. Azt nem bocsátanám meg magamnak, ha történne vele valami. -Én azért ennyire nem örülök neki.- nevetem el magam de tény, hogy meg tudom érteni Victort és nem tudom hibáztatni, amiért vigyázni akar a lányára. Én is ezt tenném szerintem. Sőt. Ha egyszer -talán- lesz egy lányom, vasvillával és puskával fogom őrizni. Főleg kamasz korban, amikor neki áll pasizni. Nem azt mondom, hogy nem engedném randizni, de megnézném, kivel megy el és hova. Jesszus, már a gyerekeimen gondolkozok? Valami bajom van. Beteg leszek, ebben biztos vagyok. -Kiscsillag. Pasik vagyunk. Mást nem tehetünk, mint kicsit kiélvezzük, hogy a csajok nincsenek ott és megpróbáljuk visszanyerni az önbecsülésünket, amit a csajok minden egyes vitánál elvesznek. Ezzel nem azt mondjuk, hogy ők rosszak, csak megbeszéljük azt egymással, ami nyomja a szívünket. Mit kell ezen megsértődni? Van olyan srác köztünk, akiről már azt se tudom megmondani biztosan, hogy férfi, akkora papucs. Ilyenkor legalább visszanyeri picit a büszkeségét, ha otthon nem is.- magyarázok nagy okosan és ezt valóban nem értem. Nem bántja senki a csajokat, de van, amit velük vagy előttük nem lehet megbeszélni. És itt van rá a bizonyíték. Erin máris felszívta magát, pedig még bele se kezdtünk. Még oda se értünk. Mindjárt jön nekem valami feminista szöveggel, én pedig kiugrok a kocsi ablakán, hogy ne legyen vita. -Édesem. Nem te leszel ott a főnök, fogadd el, és senki sem fogja behúzni fülét-farkát, mert te ott leszel. Azért hívhattalak el, mert tudjuk, hogy jó fej vagy de, ha kivered a hisztit és hülyét csinálsz belőlem, ráfektetlek a térdemre és elfenekellek.- eresztek meg egy perverz vigyort és tudom, hogy ezért most kapok majd egy fejmosást, de megérte már, csak a fantáziám miatt. Mikor átszállunk a taxiba, veszem a lapot és bekuporodok egyedül hátra, miközben sunyi nézéssel figyelem Erint. Meg fogja ezért kapni még a magáét. Miért is jobb neki ott ülni elől az idegen fószer mellett, mint mellettem? Csak nem tart tőlem? Mindegy is, épp ezért, amikor odaérünk, nekem újra vigyor virít a fejemen és bosszúból lemondok mindenféle lovagias viselkedésről. Nem nyitom ki Erin ajtaját már, csak azért se. Majd a taxi sofőr megteszi... vagy nem. Egyedül a söröző ajtaját tartom nyitva, amíg a formás kis seggét odavonszolja, végül megyek is utána és mögötte sétálva leskelődök a tömegben, hogy merre is vannak a srácok. Ez már csak azért ilyen egyszerű, mert minimum egy fejjel magasabb vagyok az átlagnál. -Ott vannak, de előbb menjünk a pulthoz, oké? Ki kérek egy kört.- hajolok közelebb Erin füléhez a hátához simulva csak, hogy biztosan hallja, amit mondok. Na jó. Azért is teszem ezt, mert jól esik és, mert az őt pásztázó pasiknak jelezni szeretném, hogy le lehet szállni róla, vagy balhét rendezek.
Jay valószínűleg túl kevesett iszogatott velem, ha azt képzeli, hogy a férfi társadalom nem ijedne meg tőlem, amikor megjelenek. Kezdjük ott, hogy el sem mertek egészen idáig hívni magukkal, tehát a megállapítás már innen eredően is helytelen, igaz azt hiszem, hogy ebbe bele kell számítanom az apámat is elég nagy százalékban. - Ne hidd, hogy nem tudnék olyat tenni, amitől elállna a lélegzetetek, nem csak neked, mindenkinek. - válaszolom mosolyogva, a megjegyzésére, nyilvánvalóan meg vannak a praktikáim, plusz az hogy nő vagyok nagyon sok esetben még azt is mondanám, hogy előny számomra, egy ilyen helyen meg aztán pláne. Miután megérkeztünk a sörözőhöz, kicsatolom magam és kiszállok a kocsiból, miután Jay szokásától eltérően nem segített, sejtettem, hogy meg fog sértődni, amiért nem ültem mellé hátra és akkor majd bosszút akar állni, de én sem arról vagyok híres, hogy ne tudnék visszavágni. Hevesen kezdek kutakodni a pénztárcám után, majd előveszem belőle a pénzt és átnyújtom a taxisnak, ha már volt szíves idáig elhozni minket, nyilván illő is volna kifizetni. - Az aprót nyugodtan tartsa meg. - mosolyodok el, majd becsukom a kocsi ajtaját és elindulok a bejárat felé, ahol már Jay egy helyben toporog és ezúttal már ki is nyitja nekem az ajtót, amit én egy fejbiccentéssel meg is köszönök és belépve a helységbe indulok el a nagy tömegben, hogy megtaláljam a már oly sokat emlegetett kollégákat, bár ez a magasságomból kifolyólag picit nehezebb, mert azért itt inkább magasabbak nálam mintsem alacsonyak, lehet hogy egy magassarkú mégis csak jól jött volna. Még éppen szemrevételezem az itt lévőket, teljesen belemerülök, amikor valaki a fülemhez hajolva kezd suttogni, ezért egy pillanatra ki is zökkent, még azt is mondanám, hogy alig észrevehetően össze is rezzenek. Természetesen csak a társam jelzi, hogy ideje volna valamit rendelni, szóval ballagjunk a pulthoz és ne húzzuk tovább az időt. Na persze, ő már bizonyára mindenkit kiszúrt, hiszen elég magas, plusz ha jól sejtem sokat járnak ide, így többnyire tutira ugyanahhoz az asztalhoz ülnek le, mert az a törzshelyük, ez amolyan férfi szokás. - Persze, jó ötlet. - fordulok felé féloldalasan, az arcom egy picit hozzá is ér az övéhez, majd szemébe nézve mosolyodom el, aztán elindulok az említett hely felé, ahol a pultos egy jó kedélyű középkorú pasi, aki hangosan köszönti a feltehetőleg mögöttem érkező Jay-t, bizonyára jól ismeri, sőt azon sem lepődnék meg összepacsiznának, ez is amolyan férfi szokás, jóban vagyunk a kocsmárossal. - Két sört kérünk. - jelentem ki magabiztosan, mielőtt a partnerem bármit is mondhatna, majd a pultra teszem a pénzt, hogy a fizetési szándékomat ezzel jelezzem. - Kísérőnek meg adjon mellé egy pohár wiskey-t. - fűzöm hozzá, majd a mellettem ácsorgó Jay-re nézek. - Az első kört én állom, ha neked így megfelel. - nézek rá, bár ellenkezni már amúgy sem nagyon tudna, és mivel nem válaszol rögtön, így igennek veszem. Hallgatás, beleegyezés.
Jay Severide Good Guy
ζ Posts Number : 28 ζ Join date : 2014. Jun. 19. ζ Age : 36 ζ You'll find me : LAPD - különleges ügyosztály ζ Job : policeman ζ :
Elköhintem magam, mikor megszólal és próbálok nem zavarba jönni szavai hallatán, de tény, hogy én is el tudnék olyat képzelni, amitől elállna a lélegzetem és aminek ő lenne a főszereplője. Ha tudná, hány ilyen jelenetet elképzeltem már... -Ezt nem kétlem.- vigyorodok el végül hozva továbbra is a laza, lökött srác figurát és próbálom lekapcsolni az agyam és nem azon tornáztatni, ahogy elképzelem, amint Erin elállítja a lélegzetem. Mindezek után viszont, még mielőtt túlságosan elnyálasodnék és, mert hoznom kell a szokott figurámat, eszemben sincs udvariaskodni. Na jó, a söröző ajtaját kinyitom Erinnek, de ezen kívül totál bunkó vagyok, amit már megszokhatott tőlem. Én viszont ezt élvezem, és egyébként sem akarok lebukni azzal, hogy egyik napról a másikra hirtelen papucs vagyok és elkényeztetem a kisasszonyt. Nem, nem. Maradnom kell olyannak, amilyen voltam. Onnantól viszont, hogy belépünk, elő tör belőlem a kő kemény férfi, aki védi a területét és próbálja a többinek a tudtára adni, hogy "ez a nő az enyém!". Szóval, minél jobban próbálok Erin közelében maradni és nem vonakodok a simulástól sem, ha ezen múlik. Ha kell, a hátára írom, hogy le lehet kopni róla. A legkevésbé lenne kedvem most azt lesni, hogy udvarolnak neki, mert amúgy megteheti, hiszen felnőtt nő és szingli, csak én ne legyek ott. -Akkor gyerünk.- lesek le rá félmosollyal az arcomon, miután kellően összezavar a hirtelen közelségével, fejemmel pedig nagy nehezen sikerül a pult felé biccentenem. Nem tudom eljön-e majd valaha az az idő, amikor lesz elég merszem megcsókolni, de tény, hogy egyre furcsább ez az egész. Az mégis jobban izgatja a fantáziám, hogy vajon mit lépne rá? A pulthoz érve még mindig Erin mögött ácsorgok és onnan nyújtom oda a karom a pultosnak, hogy kezet rázzak vele. Nincs mit tenni. Elég sűrűn járunk ide, így még jó, hogy ismerjük már. Zack érdeklődve néz rám és várja, hogy mit is kérünk majd, de Erin beelőz én pedig elvigyorodok. Valahogy számítottam erre, hiszen mindig is ő akar irányítani. Ezt már megszoktam tőle és bár olykor az idegeimre megy vele, azért elég szexinek is gondolom. -Legyen kettő abból a kísérőből.- mutatom is a kezemmel, mire Zack is vigyorogva biccent, végül elénk tolja az italokat és a pultra támaszkodik két kézzel, amíg Erin közli velem, hogy most ő fizet. Nem szeretem, mikor egy nő ezt csinálja, de persze megértem én. -Rendben, de utána nem ellenkezel.- lesek le rá mosolyogva, majd fogom a poharainkat és amíg Erin intézi az első kört, őrt állok mögötte. Csak utána állok neki utat törni az asztalig, ahol a többiek tele szájjal vigyorogva várnak már minket. -De nehezen értetek ide.- kapjuk is rögtön az első megjegyzést, én pedig beengedem Erint az asztalhoz, majd én is lehuppanok. -Úgy csináltok, mintha órák óta vártatok volna.- jegyzem meg, majd kortyolok egyet a sörömből kezdésnek és annak érdekében, hogy kényelmesebb legyen a helyzetem, elfektetem a karom a kanapé támláján Erin mögött. De ez tényleg nem az a sunyin megpróbálom átkarolni akció. Olyasmit nem mernék nála bevetni. -Jó, hogy itt vagy Erin.- vigyorodik el David és koccintásra emeli a poharát, mire mindenki követi. Na tessék. Csak ennyire nem kívánt személy ő köztünk. Rá koccintunk, könyörgöm! Ezek után nekem ne panaszkodjon, hogy nem akar vele senki szóba állni a melón kívül. Ha Vicet leállítja, simán haverkodik vele szívesen mindenki.
Ez az este előzetes megérzéseim alapján is igen érdekes fog alakulni, de persze ezt csak is kizárólag jó értelemben gondolom, hiszem miért is ítélném már előre el és miért gyártanék előre összeesküvés elméleteket, hogy a kollégáim társaságában nem tudom jól érezni magam, főleg úgy, hogy a legtöbb esetben én bárkivel jól tudom érezni magam, még akkor is ha nem igazán járok el sehová. A munka megköveteli, hogy száztíz százalékon pörögjünk nap, mint nap és ha még azt a kevés pihenési időt, amim van, megrövidíteném valami szórakozási lehetőséggel, akkor nagy valószínűséggel a munkahelyemen vétek hibát hibára, ami egy dologhoz vezet, még pedig a kirúgáshoz és az ellen már a nagy Victor Reed sem tehetne semmit, hiszen teljesen jogos volna az ítélet. Amikor odaérünk szemrevételezem, hogy mégis kikkel kell töltenem az estét, de nem csalódtam, hogy a kemény mag ücsörög itt ma este, szóval gyorsan helyet is foglalok az egyik kanapé belső részénél a fal mellett. - Nektek is sziasztok! - köszönök rájuk, ha már ők valamiféleképpen tettek egy megjegyzést, hogy később értünk ide, mint kellett volna, amit nem tudok mire vélni, hiszen véleményem szerint nem késtünk. Magam részéről szólva nem öltözködtem órákig és dugóba sem kerültünk, tehát ha csak nem tudok valamiről akkor igenis időben értünk ide, sőt talán még picit hamarabb is, mint kellett volna. - Tudjátok nagy volt a tömeg, én pedig kicsi vagyok, ha nincs velem Jay szerintem még most is titeket kereslek. - mosolyodom el, ahogy körbetekintek a srácokon, akik egy ideig árgus szemekkel méregetnek, nyilván nem egyszerű számukra a helyzet, hiszen tudják, hogy apám miatt nem árt, ha rendesen viselkednek velem szemben, viszont én nem akarom, hogy emiatt feszengjenek. - Nyugi fiúk, nem harapok. - nevetem el magam, mire mindenki mosolyogva nyugtázza a mondatom, aztán David egy amolyan köszöntésképpen elmondja, hogy örül neki, hogy itt vagyok és ami azt illeti én sem tagadhatom le, hogy ez fordítva is bizony így van. - Én is örülök, hogy itt lehetek. - emelem meg én is a poharam, majd a kesernyés ízű italból kezdek kortyolgatni, közben azért szemrevételezem a körülöttünk lévő embereket is, megállapítva, hogy azért elég sokan vannak rajtunk kívül. Bizonyára jól megy az üzlet, ha ilyen sokan betömörülnek ide, lassan kezd átalakulni ez az egész valami heringpartivá. - Na jó! - csúsztatom vissza óvatosan a poharam az asztalra, aztán a fal felé fordítva a hátam támaszkodom meg, illetve az egyik kezem én is kinyújtom Jay felé, tulajdonképpen az ő karjára vagy mellé helyezve a sajátom. - Meséljetek nekem, mi a helyzet? Jay, azt mondta, mindig izgi sztorijaitok vannak, remélem engem sem akartok kihagyni belőlük. - nevetek rájuk, ahogy óvatosan megütögetem Jay vállát, hogy mindenki láthassa valóban tőle tudom a dolgokat, a többiek pedig hasonlóan széles mosollyal bámulnak ránk, míg végül David, aki egyébként sokszor a társaság központja, belekezd valami igen érdekfeszítő dolog mesélésébe.
Jay Severide Good Guy
ζ Posts Number : 28 ζ Join date : 2014. Jun. 19. ζ Age : 36 ζ You'll find me : LAPD - különleges ügyosztály ζ Job : policeman ζ :
Örülök, hogy nem olyan ez az egész jelenet, mint egy hollywood-i filmben. Nem csendesedik el mindenki, nincsen fagyos hangulat és senkinek sem tűnik el a jó kedve, ahogy megérkezünk Erinnel, pedig ő még sosem csatlakozott hozzánk. Igaz, kifejezetten kértem a srácokat, hogy ne legyenek bunkók, adjanak neki egy esélyt és majd meglátják, hogy passzol hozzánk. Simán van helye itt köztünk és nem is köp el mindent Victornak. Mellesleg jót fog tenni neki, ha kimozdul kicsit és, ha már mi vagyunk a kollégái, miért hagynánk ki? Bent az őrsön olyanok vagyunk, mint egy kis család. Vigyázunk egymásra, segítünk egymásnak. Akkor meg miért ne ihatnánk együtt? -Mert Jay akkora langaléta, hogy a fél kocsmát arrébb tolná, ha akarná.- röhög David, mire én is elnevetem magam fejet csóválva, de tény, hogy elég magas vagyok az átlaghoz képes. Nem vagyok két méter hat centi, de a kis 191 centim azért oda vág. Ezért az én dolgom az, hogy utat csináljak Erinnek. -Nem kell irigykedni gyerekek. Ez van.- tárom szét karjaim, mert hát erről nem én tehetek és mondjuk nem is volt mindig ekkora áldás. Amikor elkezdtem nyúlni, de semmi izom nem volt rajtam, olyan voltam, mint egy vonatfütty. Aztán hála az égnek kicombosodtam a nagyfateréknál és egészen jó lett az összkép. Ha még most is 50 kilós lennék, nem is ennél az egységnél ücsörögnék. Gyanítom, valami aktakukac szerepben illegetném magam a belső ügyosztálynál. -Erin nő, srácok. Ne feledjétek. Nem harap, csak karmol.- vigyorodok el sunyin, de persze nem szemtelenkedek én. Tudom, hogy Erin tud veszélyes is lenni, ha akar. Számtalan helyzetben láttam már, bár most a karmolásról épp egy olyan jut megint eszembe, amilyet még nem tapasztaltam meg. Ennek örömére inkább iszok egyet a sörömből és próbálok nem tovább kalandozni. -Hát, mielőtt jöttetek volna legénybúcsút terveztünk, mert Zack eljegyezte a barátnőjét.- lökdösi meg Cole a mellette ücsörgő Zacket röhögve én meg vigyorogva lesem őket. Ahhoz képest, hogy tényleg mindig a csajokat szapuljuk, most Erin is rájöhet, hogy az csak amolyan "vezessük le a felesleges gőzt" dolog. Ettől függetlenül például Zack is fülig szerelmes. -Ez annyit jelent, hogy arról, ami itt fog történni, még pár hétig nem beszélhetsz senkinek. Ez ilyen... hét pecsétes dolog.- sandítok Erinre, miközben a karját is szemügyre veszem gyorsan, ahogy az enyémen pihen. Annyira frusztrál, hogy pár érintés köztünk teljesen elfogadott, mert társak vagyunk és sokat baromkodunk, de például, ha most a karját kezdeném cirógatni, az már nem férne bele. Gyanítom legalábbis, hogy értetlenül pislogna rám miatta, úgyhogy vissza kell fognom magam ebben is. Ki tudja képes leszek-e erre pár kör után? Ja igen. Iszok a sörömből is, hogy ne járjon ennyi baromságon az agyam.
Ezekről a fiúkról valójában én mindig is tudni véltem, hogy nagyon vicces figurák, hiszen bent az őrsön is vagy ha épp terepre megyünk, mindig elsütik az állítólag kihagyhatatlan poénjaikat, aminek azért én néha örülök, mert végül is a munkánk ha komoly is, kell a feszültség oldása és azt gondolom, hogy ők ezt így csinálják. Volt már alkalmam együtt dolgozni velük, amikor Jay például néhány nap szabit vett ki vagy közös ügyön dolgoztunk és együtt mentünk a helyszínre, ugyanakkor bevallom jobban szeretem, ha csak ketten Jay-jel dolgozom együtt, mert mi már ismerjük egymás szokásait, személyiségét, ki mire hogy reagál vagy hogy épp az adott helyzetben, hogyan is intézi el a dolgokat. Nem mondom, hogy a többiek hátráltatnának adott esetben, de nem is működik olyan gördülékenyen a munka, mintha már a mi jól összeszokott párosunk van csak jelen egy - egy helyszínen vagy épp egy ügy kapcsán. - Ne higgyetek neki, nem karmolok. - nevetem el magam, ahogy a társamra sandítok egy amolyan mégis ezt miért mondtad nézéssel, de persze ez nem szemrehányásnak szánom, csupán magam részéről is csak viccelődni próbálok. - Azt hiszem meglepődnétek ha tényleg így volna, de ilyen pici körmökkel ez lehetetlen. - mutatom meg az ujjaim, ugyanis nálunk elvárás, hogy ne hosszú műkörmökkel szaladgáljunk a bevetésen. Szépen is néznénk ki ha valami lövöldözés kellős közepén abba hagynám a közelharcot, mert letörött a körmöm, azt hiszem rövid úton aláírhatnám a felmondó levelem. - Ez komoly? - lepődök meg, tudtam Zac-ről, hogy van barátnője, de hát nem igazán gondoltam volna, hogy ez annyira komoly, mert előtte elég sűrűn váltogatta a barátnőit, de úgy tűnik előbb vagy utóbb mindenkinek benő a feje lágya. - Akkor gratulálok, ezt valóban meg kell ünnepelni! - nézek a fiúkra, majd meghallgatom, amit Jay mond. Sejtettem én, hogy erről hallgatnom kell és nem mondhatom el senkinek, bár úgy tűnik a legénybúcsú fogalma miattam romlott el és mert nő vagyok, bár ha jól tudom az ilyen eseményeken bizonyos hölgyek is részt szoktak venni és noha tőlem ilyen produkcióra nem számíthatnak, azért majd nagyon igyekszem, hogy fokozzuk a hangulatot. - És ne aggódjatok én aztán senkinek nem mondok el semmit, bár ha apa megkérdezi... - mosolygok és úgy teszek, mint aki éppen mély gondolkodásba esik és látom a körülöttem ülők elhűlő arcát. - Nyugi srácok, csak vicceltem, csak vicceltem. - nevetek rájuk, majd megemelem a sörömet, hogy koccintani tudjunk. - Akkor igyunk Zac-re!
Jay Severide Good Guy
ζ Posts Number : 28 ζ Join date : 2014. Jun. 19. ζ Age : 36 ζ You'll find me : LAPD - különleges ügyosztály ζ Job : policeman ζ :
Nem tehetek róla. Tényleg nem! De a fantáziám meglódul és máris azon morfondírozok, milyen lehet, ha Erin karmol. Szívesen viselném én azokat a sebeket és az se érdekelne, ha a testemen mindenfelé karmolás nyomok lennének. Büszkén viselném. Egyedül talán Victor elől rejteném el. Az képes lenne dns mintát venni Erin körme alól, hogy rájöjjön, ő okozta-e a sérüléseket. De már megint hülyeségeken jár az eszem, amikor nem kéne. Egyszerre röhögünk fel a fiúkkal, ahogy a pici körmei mögé próbál bújni és előadni, hogy azzal nem lehet karmolni. Hogy a fenébe ne lehetne? Ha a hátadba vállyák és izomból végig húzzák a bőrödön, annak is tud ám nyoma maradni és szerintem ezt a többiek is aláírnák bárhol. -Hidd el Erin. Megfelelő érzelemtöltet esetében azzal is lehet karmolni. De még milyet. Megmutatnám szívesen, de nem akarok mindenki előtt levetkőzni.- szólal meg Cole, én pedig örülök, hogy nem nekem kellett mindezt bizonygatni. Mondjuk róla köztudott, hogy szereti a vehemens nőket meg úgy általában szereti a nőket és az is csoda, hogy most komoly kapcsolata van, mert előtte minden nap más leányzóval ment haza. Lehet, hogy ő csinálja jól. -Bizony. Zacknek bekötik a fejét.- vigyorgok újfent és örülök, hogy Erin ilyen.... jó fej? A lényeg, hogy majd kiugrik hirtelen a bőréből, gratulál és egyetért abban, hogy erre bizony inni kell. Persze, gyanítottam is, hogy benne lesz a buliban. Ha nem tudnám, milyen laza csaj, nem is hívtam volna el. -Gondoltuk, ha már a fél örs itt van, te se maradj ki. Végül is, egy csapatban vagyunk, nem?- pillant mosolyogva Zack Erinre és most kezdem igazán azt érezni, hogy a srácok tényleg rájöttek, hogy igazam volt és talán nem is stresszelnek azon, hogy Erin beköpne minket a főnöknek. Szerintem alattomos megfontolásból soha nem tenne ilyet. Nem ilyennek ismerem, de azt tudom, hogy szívesen viccelődik ezzel. Engem is szokott szívatni, így én már fel se veszem, amikor poénkodni kezd, de a többiek azért elcsitulnak egy pillanatra. -Jó vicc volt.- jegyzi meg Cole, közben a szívére teszi a kezét, mintha ijedtében épp most akart volna szívrohamot kapni és röhögve a poharáért nyúl. -Köszönöm a gratulációkat srácok.- nevetgél Zack, miközben koccintásra emeli a poharát, majd le is húzza a korsó sört egyszerre. Azt hiszem, most kezdődik a vad buli. Ismerem Zacket. Ha elkezd húzóra inni, akkor itt nem sörözés lesz hamarosan. Fél óra múlva tequila fog az asztalon sorakozni vagy minimum whisky. -Jövőhéten osztogatom a meghívókat majd, aztán mindenkinek jeleznie kellene körülbelül két napon belül, hogy egyedül szeretne-e jönni vagy hoz valakit. Hanna úgy rápörgött az esküvőre, hogy reggeltől estig azt tervezgeti. Mondjuk két hónap az nem sok idő.- sóhajt egyet Zack a végén, Cole pedig vállon veregeti, de ez engem cseppet sem érdekel. Azon kattog az agyam, hogy megkérjem-e a legcsinosabb kolléganőmet, hogy én lehessek a kísérője vagy inkább tegyek le az egészről. Lehet, hogy Victorral jönne majd vagy fogalmam sincs. Olykor felbátorodok, hogy teszek pár lépést felé, aztán meg meghátrálok, mert tartok tőle, hogy elküldene a fenébe. Mégis csak a főnök lánya! -Jay plusz hat fővel jön, mert egy hatökör!- nyögi be David röhögve és bár poénkodásnak hangzik, amit mond, valójában erősen utalgat. Ő az, aki a kezdetektől fogva azzal piszkál, hogy ott akciózik mellettem minden nap egy fullos nőszemély, én meg tökölök. -Bekaphatod David.- vágok vissza röhögve és inkább az ivással foglalkozok, miközben óvatosan Erinre sandítok. Ha eleget iszok, azt hiszem, ma este nem fogok tudni sokáig parancsolni magamnak. -Nem is értem, hogy tudod elviselni, Erin.- magyaráz vigyorogva és fejet csóválva David, félig meddig a korsóba rejtve mosolyát.
Richard O'Connell Doctor
ζ Posts Number : 156 ζ Join date : 2014. Jun. 01. ζ Age : 40 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Napi nyolc órában orvos, huszonnégyben pedig férj ζ :
Kezdőlap
Tárgy: Söröző 
Csüt. Május 22 2014, 23:44
