Charlotte and Alex

Media ζ Posts Number : 7 ζ Join date : 2014. Dec. 06.

Alexander Saimon írta:

Új lap - 1

Nicsak ki van itt

tag: Charlotte ? word count: 703

Notes: Bocs a késésért de elvoltam havazva.

Úgy látom, bármit csinálok, a drága útitársnőmnek nem tetszik, ami meg a kedves gesztusomat illeti, lám félre érti, és úgy látom, nem igazán tudja, hogyan is működnek a felső ezer köreiben a dolgok, lemerném fogadni, hogy a felső tízezerrel se boldogul a kicsike nem hogy az én szintemen lévőkkel.
Ha hallaná a gondolataimat most biztos beképzelt önteltnek gondolna, a ki felsőbbrendűségi komplexusban szenved, meg aki imádja, ha körbe ugrálják, de menyire tévedne, ez csak a felszín. Egy színjáték, nem ilyen vagyok, de nem viselkedhetem úgy, ahogy szeretnék, mert a lesifotósok és mindenki mást vár el tőlem, főleg az apám. fülembe cseng a szavai:
- Fiam nem viselkedhetsz úgy mint egy közember te Saimon vagy és a név kötelez, ne hoz szégyent a családi névre, hisz az elit elitjéhez tartozol, Az egyik város alapító atyának a leszármazottja vagy.
Ó hogy utálom az egészet, de nincs más választásom, hisz azt hogy az ember hova születik nem választhatja meg.
Magam se tudom, de tetszik a csaj határozottsága és az, hogy nem olvad el tőlem és nem hatja meg hogy ki vagyok.
Az utolsó mondatán egyébként meg lepődök, szerintem a főnöke nem informálta rendesen miről is van szó, azt hiszi, hogy ez csak egy interjú, de meg fog lepődni.
- Fél óra, rövid kérdések, rövid, lényegre törő válaszok és vége.
Hangzik a szavai és persze elhúzza kezét, hat, ha így akkor így, De ki fog még akadni főleg mikor a lift felér, a legfelső szintre megyünk, ami csak az enyém a szálóda legdrágább és leg nagyobb lakosztálya, azt mondják az elnök is itt szokót meg szállni, saját tető kert, medence van kint, persze fedet, na meg egy Jakuzzi.
De gondolom ez is csak az ellenszenvét váltja ki, főleg mert minden a leg drágább és a leg nagyobb a szobába, tv kanapé stb., komolyan akár 30 ember is kényelmesen elférne ebben a lakosztályban.
Kilépek, alakosztályba a csomagjaimat már a szolgák viszik a háló szóbába, ahogy ezeket ismerem, még ki is csomagolnának helyettem ezért így szólok.
- Csak tegyétek le a csomagokat, a többit majd én intézem es kb. tízperc múlva szervírozzák a kávékat, előre is köszönöm.
Amint a csomagokkal végeztek mindenkinek bőven jattolok, némelyik arcán látszik ekkora címletű jattot még sose kaptak. Nem meg sérteni akarom őket ezzel, csak már rég rá jöttem a pénz nem boldogit, de persze ez is a hölgy vendégemnek nem fog tetszeni. Azt fogja hinni, hogy nagyban szorosa pénzt és felvágok, vele menyi pénzem van.
- Foglaljon hegyet, míg a kávékra várunk addig felfrissülök egy picit.
A fürdő felé veszem az irányt, ami gondolom, megint ki akassza majd, hisz nem azért jött, hogy várakozzék itt.
Nagyjából hat perc alatt lezuhanyozom, nem azért mert annyira koszos lennék, hanem mert hosszú volt a repülő út és annyira utálok egy helyben üldögélni.
Majd a hálóba sietek, ahol ott vannak, a csomagjaim az egyik nagy bőröndöt kinyitom majd széthajtóm és lám öltönyök vannak bene, eredeti Finucsi, a legjobb olasz szabó család alkotásai.
Kiválasztok egy a hölgy ruhájához illő öltönyt, ami meg lepő, mert általában a kísérőim öltöznek hozzám nem fordítva, de szerintem a hölgy nem épen lenne vevő, ha negálnánk egy női ruha bolt elölt csak azért, hogy öt hozzám öltöztessék.
Majd kisétálók ép időben, mert akkor tolják be a kávékat. Leülök a hölggyel szembe
Kezembe veszem a kávémat, ami egy Latte machiato. Közben tőle meg kérdezik, milyen kávét szeretne, miután válaszol, kitöltik neki és a felszolgáló már kereket is old.
- Elnézését kérem az eddigi viselkedésemért, főleg mert be se mutatkoztam, a nevem Alex, de gondolom, ezt már tudja, ám én nem tudom, hogy szólítsam kegyedet?
Meg várom a bemutatkozását.
- Úgy érzem tévedésben van, mert azt hiszi, hogy én csak egy interjú alany vagyok, de ez nem az ön hibája gondolom a főnöke nem informálta meg felelően az érkezésem mi voltjáról.
Semmi gond ezzel néha meg esik, de ha most arra számit, hogy itt és most kitálalok jöttemről akkor tényleg csak az idejét pocsékolja, mert nincs szándékomban erről most itt önnel beszélni.
Tehát a kávé után kérem, vigyen a szerkesztőségbe.
Mondtam ezt tisztelettudó hivatalos hang nembe, hisz, ahogy látom semmi tegezésre-barátságra nincs kilátás, legalábbis az eddigi viselkedése alapján.
Megiszom a kávémat majd meg kérdem indulhatunk-e
S már álok is fel hogy beszálljak a liftbe.

¦

Tárgy: Re: Charlotte and Alex Szomb. Jan. 17 2015, 14:28

Halvány lila gőzöm sincs, miből gondolja, hogy a mosolya meghat. Egyáltalán, nem is értem, mit esznek rajta a buta libák a pénzén kívül. Fölényes, egoista, nagyképű bájgúnár. Épp az ilyen típusú embereknek találnék ki legszívesebben egy reality show-t, ami arról szólna, hogy a sivatagban túl kell élni öt napot pincérek, cselédek és egyéb csicskák nélkül. Kétlem, hogy ez a pasi képes lenne életben maradni.
-Valóban. Rohadtul nem itt kellene lennem, úgyhogy megköszönném, ha nem játszanánk egymás idegeivel. Én elviszlek, mesélsz pár dolgot, írok egy nyálban tocsogó cikket arról, milyen elképesztő volt veled találkozni, és ennyi. Megfelel?- sajnos vannak olyan pillanatok, amikor nem kenyerem a seggnyalás és most meg pláne nem vagyok rá hajlandó, mikor eredetileg sokkal jobb tervem volt mára. Nem egy ficsúrt pesztrálgatni, aki azt hiszi, hogy mindenki a lábai előtt hever.
-A legbájosabbal tudnék vitatkozni, de igen. Elég jó újságíró vagyok, ezért kellett nekem beugrani.- na meg azért, mert úgy gondolták, hogy én majd képes leszek elviselni ezt a pasit arra a kis időre, amíg kiszedek belőle pár infót. Meddig marad, mik a tervei a városban és hasonlók. Mintha érdekelne cseppet is.
Mikor közli, hogy a hotelban akar kávézni, megjelenik előttem egy kép Masonről, amikor majd tudomást szerez arról, hogy egy elég nagy nőcsábásszal leszek egy szobában összezárva. Azt hiszem, az újságot fogja csapkodni a falhoz, miközben a kis fikcióit darálja hangosan, de mindezek ellenére biztos édes lesz, amikor féltékenykedik. Remélem, azért annyira megbízik bennem, hogy ne gondoljon semmi baromságra.
-Kiskorom óta, de én készítek most interjút veled, vagy fordítva?- pillantok rá felvont szemöldökkel, mikor neki lát a karrieremről kérdezősködni. Nem mondom, kedves, hogy érdeklődik, de azért nem kell túlzásokba esni. Nem kell tudnia rólam semmit és remélem, gyorsan a végére is érünk ennek.
-Elképesztő, milyen kicsinyes és felszínes. Az meg végképp gusztustalan, hogy egyesek még közlekedni se tudnak úgy, mint egy halandó ember. Gratulálok a nagy sikerű találmányhoz.- vigyorodok el gúnyosan, mert persze engem nem, hogy nem bűvölt el ezzel, de csak még inkább nagyképűnek gondolom. Vázolja itt nekem, hogy egyes cégek, hogy nyalják a hátsóját, amiért pénze van. Óriási. Most sikoltozva kéne ugrálnom az ülésen, amiért abban a megtiszteltetésben van részem, hogy egy kocsiban ülhetek vele, vagy mi?
A szállodában persze folytatódik ez a melodráma, engem pedig már a rosszullét kerülget attól, ahogy a szorgos kis hangyák pattognak ennek a kis ficsúrnak. Ő meg persze élvezi, mert látszik rajta, hogy rohadtul boldog. Valószínűleg érzelmileg meg olyan szegény, hogy ezzel próbálja kompenzálni.
-Melyik protokoll?- vonom fel kérdőn a szemöldököm, csábos mosolya meg nem, hogy nem nyűgöz le, de csak még inkább tartózkodó leszek. Még, hogy úriember lesz. Ha nem lenne az, letépem a golyóit és kidobálom a szálloda medencéjébe vele együtt.
-Fél óra, rövid kérdések, rövid, lényegre törő válaszok és vége.- közlöm, miközben a liftbe sétálok és még szép, hogy a karomat elhúzom tőle. Nem kell itt karolgatni, hogy azt higgyék, valami luvnya vagyok, akit most felvisz a lakására hancúrozni. Szakmai a dolog, úgyhogy kerüljük szépen a testi kontaktust.

Media ζ Posts Number : 7 ζ Join date : 2014. Dec. 06.

Alexander Saimon írta:

Új lap - 1

Nicsak ki van itt

tag: Charlotte ? word count: 504

Notes: Izgalmas játéknak Ígérkezik.

Na úgy látom a ritka dolog esete áll fent kivételesen egy jó újság író csajt küldtek elém. Kifejezetten teszik hogy kikérte magának a dolgot. S lám próbál nem bunkó lenni ami hízelgő picit.
- Ó úgy látom valaki ma bal lábal kelt fel vagy ami valószínűbb nem akar egyáltalán itt lenni sőt meg merném kockáztatni hogy nem is neked kelet volna elém jönni, csak hogy ha jól sejtem az illető le betegedet egy két nappal ezelőtt, vagy valami miatt nem ért rá, volt már ilyen és te most úgy érzed meg szívtad?
Eresztek meg egy csábos barátságos mosolyt a mondatot is barátságos hangnemben mondtam.
Bár nem szokásom, de most kivételt teszek ez egyszer és ezt mondom.
- Elnézést az előző dolog miatt, de hozzá szoktam, hogy általában egy sekélyes bár csinos csajt küldenek elém, ám örülök, hogy ez utal nem ez történt. Gondolom az újság legbájosabb és legrátermettebb újságírójával hozót össze a sors?
Újabb csábos és kedves mosolyt eresztek meg. Mielőtt az útra ki fordulnánk és pirosat kapnánk. Meg ereszt egy kicsit gúnyos mondatot.
-Esetleg megálljunk még gyorsan egy kávéra valahol vagy annyira pénz az idő, hogy ilyesmihez már nincs kedve?-
- Majd a hotelban kávézunk egyet, és annyira nem pénz az idő. Egyébként kis korod óta újságíró akartál lenni, ez volt az álmod, vagy szülői nyomdokot követsz, netán az ö nyomásukra lettél az?
Közben, hogy picit ki akasszam. Elindítok a telefonomon egy közúti alkalmazásos apót ami zöld hullámot ad így kicsit csökkentve a szállodáig jutás idejét.
Már indulunk is, közben várom a válaszait és meg jegyzem.
- Ezt az apót kifejezetten nekem készítetek a világ három legismertebb programozó csapata, az egyik cikkem után köszönet képen, bárhol is vagyok rá csatlakozik a helyi közúti irányítás rendszerére és kérvényezi, az előttem álló utószakaszra a zöld hullámot, s mázlimra úgy látom akik itt kezelik a rendszert tudják ki vagyok mert meg kaptuk a zöld hullámot.
Ezután az út hátralevő részén, a válaszától függően folytatok beszélgetést. Kérdez felelek stílusban.
Közben azért a kevés zöldhullámnak köszönhetően lassan, de biztosan oda érünk a hotelhoz.
Ahol már szintén várnak engem, hisz a legfelső szint lett le foglalva számomra ami egyébként az elnöki szint , lakosztály.
A sok fürge kezű csomag szállító amint meg állunk a bejáratnál a kapu őr intésére, ki sereglik a kapun és már fürgén állnak tettre készen.
A parkoló fiúk mind kettőnknek kinyitják, a kocsi ajtót és az egyik miután, bájos sofőröm is ki szál be ül és kinyitja a csomagtartót, hogy a csomagjaimat ki tudják venni, és fel tudják vinni a lakosztályomba. És bár, hogy is reagál a bájos sofőröm, bele karolok és kicsit rámenősen de elindulok vele a hotelba, remélem ezt nem veszi zokon. Azért meg jegyzem.
- Ne haragudj de a protokoll ezt diktálja, kérlek most ne ellenkezz. Sajna ezt várják el tőlem. Kérlek kísérj el a lakosztályomba, ahol majd meg kávézunk és kicsit elbeszélgetünk még, jó?
Eresztek meg egy újabb csábos mosolyt és csak remélem hogy velem tart a liftbe ami felvisz a lakosztályomba.
- Az úrra esküszöm, hogy úriember leszek.

¦

Tárgy: Re: Charlotte and Alex Pént. Dec. 26 2014, 09:24

Nem szokásom ennyire jó fejnek lenni, de a főnök annyira könyörgött, hogy menjek ki a reptérre az érkező ficsúr elé és annyira jó pénzt ígért erre a napra cserébe, hogy végül úgy döntöttem megyek. Mit nekem egy elkényeztetett kis ficsúr, aki azt hiszi magáról, hogy ő hozta a világra azt a bizonyos spanyol viaszt? Elbírok én egy ilyennel, ha pedig megunom a baromságait, akkor ott hagyom a fenébe. Pereljen be! Egyébként sem az én feladatom lett volna, csak épp George sikeresen összeszedett valami undorító betegséget, és két napja nyomja otthon az ágyat. Szerintem direkt csinálta, hogy ne neki kelljen ezt végig csinálnia.
Nem tehetek róla, de már jóval előbb felspanoltam magam emiatt, így a reptéren várakozva már legalább háromezer féle verzió cikázott a fejemben, hogy hogyan is fogom üdvözölni. Bunkó azért nem vagyok, szóval megpróbálok minél tovább megmaradni a rendes és kedves nőszemélynek, aminek tűnhetek, de amikor megjelenik olyan fejjel és viselkedéssel, mint egy kis hercegecske, máris felmegy a pumpa. Sosem bírtam elviselni az ilyen embereket. Irtózom az ilyenektől, mert az anyám is ilyen.
-Nem én ácsorgok, hanem maga.- fűzöm hozzá, mikor hozzám vágja a bőröndjét, aztán intek az egyik szorgos kis hangyának, hogy ha már olyan ügyesen elkezdtek pakolni a csomagtartóba, azt a táskát se felejtsék ott.
Azért se kapkodok el semmit. Az idő pénz, igaz, de neki úgyis van annyi, mint égen a csillag. Akkor meg én minek rohanjak? Egyébként is, a szerkesztőségen még lázasan készülődik mindenki, hogy körbe nyalja ennek a kis ficsúrnak a hátsó fertályát én pedig egyértelmű, hogy segítem őket azzal, hogy nem rohanok, mint egy őrült.
-Tisztázzunk valamit, uram. Én nem egy kis szolgáló vagyok a maga kastélyában, vagy ilyesmi. Nem az a dolgom most, hogy elkényeztessem még jobban. Pusztán fel kell vennem és elvinni a szerkesztőségre, szóval legyen szíves nem hozzám vágni legközelebb a bőröndjét. Rendben?- magyarázok, miközben beülök a kocsiba, mert már sikerült igen alaposan felhúznia, közben bekötöm magam és indítok. Nem igazán érdekel, hogy ez most tetszeni fog-e neki vagy sem. Majd feldolgozza valahogy a kicsike, mert gondolom, legtöbbször mindenki olvadozik a közelében. Főleg a nők, de nekem még, mint pasi sem jön be igazán. Nem is értem, miért magasztalja sok idióta nőszemély ezt a fazont. Még, ha a stílusa megnyerő lenne, de így...
-Esetleg megálljunk még gyorsan egy kávéra valahol vagy annyira pénz az idő, hogy ilyesmihez már nincs kedve?- pillantok rá, miközben kikanyarodok az útra és persze rögtön az első lámpa piros, szóval simán ráérek beszélgetni. Amilyen forgatag van ma, félúton már azt fogja gondolni, hogy jól esne neki az a kávé és, mivel nem elnök ő, hogy konvoj kísérje a Los Angeles Times-ig villózó autókkal és szirénával, így muszáj lesz kibírnia, hogy épp úgy tudunk majd haladni, mint bármelyik más földi halandó.

Media ζ Posts Number : 7 ζ Join date : 2014. Dec. 06.

Új lap - 1

Nicsak ki van itt

tag: Charlotte ? word count: 686

Notes: Izgalmas játéknak Ígérkezik.

El sem hiszem ami velem történt, még csak 2 nap telt el hogy kiengedtek a kórházból az autóbalesetem után amiről egyébként a kevés beavatotton kívül senki sem tud. Apám máris fel rakót egy Los Angelesbe tartó magán gépre, s majd nem mindenki úgy tudja, hogy kaptam 2 évet arra hogy kitomboljam magam mielőtt át kel vennem a családi vállalkozást. Ám előtte még elkel intéznem apámnak valamit itt Los Angelesben. A helyi újságnak segítve kel egy országos sztorit össze hozni, ami elsőnek a helyi lapban majd számos más országban is meg fog jelenni. Így tehát a városi újság kiadója szerkesztősége, fogadó bizottságot küld az érkezésemre. Ez meg mosolyogta, mert általában két fajta alkalmazottat szoktak más újság szerkesztősége küldeni a fogadásomra. Az egyik az aki annyira ügyefogyott, hogy így akarják eltávolítani a szerkesztőségből, mert csak kolonc a nyakukon de nem lehet kirúgni mert sajna valakinek a valakije. A másik meg az akit valami miatt a szerkesztőség büntetni akar és az a büntetése, hogy pesztrálhat engem. Na jó néha olyan is előfordul, hogy jó újságírót kapok magam mellé ám ez ritka és általában azok mind törtető, talpnyalós fajta ki mindent elkövet, hogy minél sikeresebb legyen a szakmában. Emiatt van az, hogy általában bunkó, lekezelő módon bánok a fogadó bizottságommal, hisz végtére is az tartózkodásom alatt mondhatni a pincsi kutyám, szolgám akinek teljesítenie kel a kívánságaimat. Az meg csak még jobban növeli lekezelő stílusomat, hogy általában az esetek többségében hölgy az illető, mert a szerkesztőség úgy gondolja, hogy ezzel kedveskedik a legjobban hisz nagy nő faló hírében álok. Ráadásul a városomban az egyik légkapósabb agglegény vagyok már mint a legtöbb újságban ez áll. S a világi listán se vagyok az utolsó, na jó az első tízben vagyok minden ország pletyka újságaiban.
A pilóta ép most mondja be, hogy készüljünk a lészálashoz és kapcsoljuk be az öveinket.
Én meg épen fekvő helyzetben vagyok a gépen levő kanapén mellettem a gép stewardesse.
- Most már el kéne foglalnod a széked Alex.
- Persze máris.
Kelek fel és kapom magamra az öltönyömet.
- Köszönöm a kellemes, és csodásan jó utazási élményt Asley.
- Jaj, Alex én köszönöm.
Elfoglalom a helyemet. Majd miután Asley is össze szedte magát. Így szól.
- Szolgálhatok még neked valamivel leszállás előtt?
- Igen kicsit kiszáradtam hoznál egy dupla Whiskyt jéggel.
- Máris hozom.
Ezzel elrobog. Kedves és csinos lány és tényleg jól végzi a munkáját. Megint arcomra jön egy mosoly. Kár, hogy szegénynek össze törik majd a szíve mert sose fogom felhívni, keresni, sőt ha újra találkozunk úgy kezelem mint ha nem is történt volna semmi, bármennyire is élveztem a vele eltöltött, időt valahogy nem jelentet semmit. Hirtelen megrázom fejem mert eszembe jutót az a lány akinek sikerült elérnie, hogy újra.... Nem nem szabad rá gondolnom el kel felejtenem, sőt a mi vele volt az meg se történt, igen nem is történt meg.
Megérkezik az italom és Asleyt sikerül meg lepnem azzal, hogy egy húzásra legurítom. Közben a gép végre landolt.
A kijárton készülök ép leszállni és persze, hogy meg kapom a szokásos mondatot Asleytöl is.
- Ugye fel hívsz majd?
- Persze feltétlenül.
Hangzik a válaszom a legtermészetesebb hanglejtésben, hogy kétséget se érezzen az ügyben, hogy tényleg így lesz. Kösz anya a színészi, művészi neveltetésemet.
Már meg is látom azt aki valószínűleg a szerkesztőség a fogadásomra küldött.
S lám egy szőke dögös macát kaptam a szerkesztőségtől kísérőmnek.
Na kezdődik is a szokásos jelenet. Ez megint mosolyt csal az arcomra.
Jön a tisztelet tudó köszöntés, bemutatkozás legalábbis részéről.
Én eközben végig mérem és meg állapítom nem rossz bőr de volt már jobb is akivel dolgom volt.
Mivel anyám úgy nevelt ha köszönnek illik köszöni így oda biccentek egy üdvöt és hogy a nevem Alex. Majd odanyomom az akna táskám felé, s meg se várom, hogy meg tudja e fogni.
- Na mit ácsorgunk itt az idő pénz. Irány a hotel, majd a szerkesztőség.
Indulok meg az autó felé amibe már a gépszemélyzet ép be pakolja a csomagtartóba a bőröndjeimet.
További szó nélkül be ülök a kocsinak az anyós ülésére és várom, hogy a történtek utáni meglepődés követően végre magához eszmélt fogadó bizottságom végre be szálljon az autóba.

¦

» Alex/Max ............
» Alex & Eve
» I need your help - Charlotte & Mason
» Charlotte&Kate
» Charlotte Ellis Woodsen