Nem meglepő módon, a fickó rém lazának tűnik. Érzem magamon szemtelenül vizslató tekintetét, amíg öltözöm, de nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a dolognak. Nézzen csak, ha akar. Megszoktam már, hogy mustrálgassanak, mint valami árut. A modellszakma többek között erről is szól. Egykedvűen hallgatom a válaszát. Nem derül ki belőle, hogy pontosan mivel is foglalkozik, én pedig nem firtatom. Egy biztos, akármiben is utazik, nagy ember lehet. Mondjuk látszik is rajta, hogy nem valami lepukkant kis proli. Ha nem így lenne, be sem jöttem volna ebbe a szobába, az tuti. Miután begomboltam magamon az inget, ami nagyjából a combom közepéig ér, tehát sokat nem takar, de a lényeg végül is nem látszik, odalép és a ruhámat kéri. Odaadom neki, mert miért ne tenném? Sokra úgysem megyek, ha magamnál tartom sem. A whiskey-s üveget elveszem és míg távol van, meghúzom egy kicsit, aztán leteszem oda, ahonnan ő elvette. Míg egyedül vagyok, körbepillantok a helyiségben, hátha esetleg találok valamelyik szekrényben egy baltát vagy hasonlót, amivel fel akarna darabolni és akkor még időben elmenekülhetek. Szerencsére ilyesmi nincs, csak ruhák szépen összehajtogatva, egy másik szekrényben pedig festőcuccok. Nem értek túlzottan az ilyesmihez ugyan, de azért nagyjából be tudom azonosítani az eszközöket. Kezdem lassan érteni, miért mondhatta, amit mondott. Szóval alighanem festő. Becsukom a szekrényt és visszaülök az ágyra. Jobb, ha nem veszi észre, hogy kutakodtam. Mikor visszajön, megerősíti szavaival a következtetést, amire az előbb magamtól is jutottam. Ajánlata kicsit meglep, de nem mutatom. Pár pillanatig elgondolkozva nézek rá. Van abban kockázat, hogy minden előzmény nélkül elfogadjam egy ilyen rejtélyes idegen meghívását. Végtére is még mindig lehet egy baltás kéjgyilkos, vagy bármi. Ha elvisz valami világvégi kúriába, onnan meg aztán nincs menekvés. Ugyanakkor ha tehetséges (bár őszintén szólva, mivel nem értek annyira a képzőművészethez, a nevét egyáltalán nem ismerem), sokat profitálhatnék egy képből, amit valami aukción vagy kiállításon sok ezren megnézhetnek. Talán valami filmproducer vagy hasonló nagy fejes is felfedezhetne. Lenne benne lehetőség, az tuti. És biztosan izgalmasabb lenne egy festő villájában tengetni az időt, mint itt, egy lepukkant motelben, ahol még le is öntik vörösborral az ember ruháját. Pár pillanatig gondolkozom csak, mérlegelve az érveket és ellenérveket, majd meg is hozom a döntésemet. - Rendben van. Érdekelne a z ajánlatod. Leszek a modelled, de írásos szerződést szeretnék erről. Természetesen valamelyest részesedni szeretnék a haszonból, amennyiben értékesíted a jövőben az elkészülő képet. Már ha nem problémás ez a számodra – mondom határozott hangon, mélyen a szemébe nézve.
Zoathar Martaroth
ζ Posts Number : 20 ζ Join date : 2014. Aug. 15. ζ Age : 36 ζ Job : Festő
Zoathar egyáltalán nem erőszakos típus, hiszen tudja jól, hogy enélkül is meg tudja szerezni azt, amit akar - vagy pontosabban azt, akit akar. Sosem értette igazán azokat a férfiakat, akik nőket erőszakolnak, és még hasonló gusztustalan dolgot művelnek velük. Bár, de, megérti... Aki még a kutyának sem kell, s labilis - vagy inkább szánalmas és silány - természettel rendelkezik, az kénytelen erőszak útján megszerezni azt, amit akar, márpedig azok a bizonyos ösztönök sokkal rosszabbak egy olyannál, kinek az intelligenciája a béka hátsója alatt van. Szerencsére Zoathar megnyerő külseje s szokatlan sötét szenvedélye vonzza nagyon a hölgyeket, így most sem gondolja azt, hogy túlságosan meg kellene erőltetnie magát. Bár, ha a nemrégi kis borleöntős-zárelrontós húzását nézzük... Kell a változatosság, az emberek úgyis olyan unalmasak tudnak lenni... - Való igaz. Valamilyen szinten nekem megtervezett volt, bár ezt a tegnapi napon döntöttem el, nagyjából pontosan az indulás előtt. Túl sok volt a telefon, túl sok volt a megrendelésem, úgyhogy gondoltam, eltűnök kicsit a világból, s ez a kissé lepukkant, régies, világtól távol eső hely tökéletes választásnak tűnt. Mondja kissé ködösen, hiszen arra nem derített fényt, pontosan milyen téren is űzi az ipart, csupán annyit sugallt, hogy fontos ember lehet, kinek az agyára ment a sok zaklatás. Először azt hitte, hogy talán ez a hölgyemény is hasonló okok miatt van itt, ám minél többet beszél, annál inkább tűnik úgy, hogy nem saját akaratából tért be ide. - Pedig azt hittem, hogy kiváltságos lehetek, na szép... Veti oda incselkedve, s igazából nem is nagyon várta, hogy ez a hölgyemény szégyenlős, prűd lenne, hiszen akinek ennyire fel van vágva a nyelve, nem szokta takargatni magát. Már csak tapasztalatból is tudja... Így hát könnyedén fordul meg, s mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, avagy mintha évek óta ismernék egymást, úgy lép oda whiskeys üvegéhez, s jól meghúzza azt. Kicsit nekidőlve a szekrénynek, egyértelműen végigméri hátulról a leányzót, s egy elismerő bólintást ejt meg maga elé. Nos, mitagadás, csodálatos akt készülhetne belőle, annyi biztos... A baj már csak az, hogy nem tűnik olyannak, akit ez érdekelne, de sose lehet tudni! El kellene kezdeni kicsit puhatolózni nála, vagy egyszerűen belecsapni a közepébe? Egyes hölgyeknél kell amolyan "előjáték", egyeseknél pedig egy az egyben kell közölni a dolgot... Ha felhúzta az inget, mely igazán jól áll rajta, akkor felé nyújtja a whiskeys üveget, s a leöntött ruha felé bök. - Azt add ide, leviszem, hogy kitisztítsák, s hozok még egy üveggel. Ha a hölgyemény odaadja, ha nem, minden esetben kisétál az ajtón azért a bizonyos itókáért. Ha nála van a ruha, akkor azt leadja a portán, s nagyjából öt perc leforgása alatt már robog is felfelé a lépcsőn. Ha esetleg a leányzó körbenézne, akkor gondosan összehajtogatott fekete ruhákat fedezhet fel az egyik szekrényben, ahonnan elővette ingét, ám a másik szekrényben, melybe elvileg kabátokat s egyéb hosszú ruhákat kellene akasztani, egy festőállvány pihen, mellette vásznakkal, s pár groteszk festménnyel, illetve ecsetekkel. Ezen kívül még pár kisebb holmi pihen az egyik polcon, mint például tárca, bankkártya, hasonlók. - Gondolom sejted, hogy nem teljesen azért hívtalak át, mert olyan kedves lennék. Nem... -becsukja maga mögött az ajtót. - Nem kertelek, úgyhogy bele is vágok a közepébe. Mikor megpillantottalak lent, rögtön megragadott az arcod, a vonásaid, hiszen minden bizonnyal tudod magadról te is, hogy különleges vagy. Nem is véletlenül mondtam, hogy vászonra való az arcod... - ekkor a bizonyos szekrény felé bök. - Festő volnék, talán egy-két szürrealisztikus művemmel találkoztál már. Úgy szoktam lefesteni a hölgyeket, hogy egy szokatlan, sötét, furcsa világot s aurát varázsolok köréjük a festményekre. S ez volt igazából a célom azzal, hogy idehívtalak. Ahogy említetted is, nem vagy szégyenlős alkat, s ez bizony nagyon fontos, hogy semmi gátlás ne legyen. A baj már csak az, hogy inkább modernebb hölgynek tűnsz, nem pedig olyannak, kit érdekelnének a régebbi értékek. Ám csak remélni tudom, hogy tévedek... - hagy egy kis szünetet, majd közelebb lép hozzá, s leül mellé az ágyra, már ha ott van. - Amit ajánlani tudok... Van egy hatalmas kúriám egy kicsit messze innen, egy erdőszélen. Említetted, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt szeretted volna, s amíg megoldódnak ezek a "problémák", én felajánlom, hogy legyél addig ott nálam. Hidd el, sokkal jobb, mint ez a porfészek... Cserébe pedig én megörökíthetlek. Most tényleg hagy egy kis szünetet, hiszen mindent egyszerre zúdított rá a másikra, de sejtelmes félmosolya s határozott jelleme egyértelműen arra utal, hogy komolyan gondolja a dolgot. Már csak ezért is tűnhet kissé őrült és beteges művésznek... De hát, legalább van benne izgalom! Amíg várakozik a válaszra, újra meghúzza az üveget, szépen lassan egymás után, felkészülve arra, hogy képen röhögik, avagy felkelti a másik érdeklődését az ajánlata.
Rina Nakashima Media
ζ Posts Number : 24 ζ Join date : 2014. Jun. 02. ζ Age : 32 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : modell, szinésznő ζ :
Tisztában vagyok vele, hogy egyáltalán nem okos dolog csak így egy szóra besétálni egy vadidegen szobájába. Ha valamit akarna velem csinálni, nem sok esélyem lenne védekezni, az biztos. De hát mindig is szerettem egy kicsit veszélyesen élni. Kockázat nélkül nincs nyereség, azt vallom. Meg még mindig jobb, mintha az unalom ölne meg. Legalábbis azt hiszem. Figyelem, ahogy a fickó becsukja az ajtót és lerakja a kulcsot. Legalább nem zárt be. Már ez is egy jó jel. Persze azért nem kell rögtön olyan nagy bizalmat szavazni senkinek. Sosem lehet tudni, mi rejtőzik a megnyerő külső és a segítőkészség mögött. Intésére leülök az ágyra és árgus szemekkel figyelem, ahogy a ruhái között kutat. Kérdésére csak egy rosszalló szemöldökráncolással válaszolok. Ha azt hiszi, annyira olcsó vagyok, nagyon téved. És nem lesz kellemes számára, ahogy ráébred a tévedésére. Nem vagyok egy cafka. Nem mondom, előfordult, hogy az előbbre jutásért, hogy mondjam, kedvesebb voltam egy-két producerrel, rendezővel, ügynökkel vagy egyéb pénzemberrel, de én azt inkább úgy mondanám, hogy a tehetségem mellett egyéb természet adta adottságaimmal is éltem. Abban pedig végül is nincs semmi rossz. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Következő kérdésére kissé savanyúan húzom el a számat. - Mondjuk úgy, hogy néhány dolog nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem – válaszolom, egy pillanatra a beázott lakásomra gondolva. Ki tudja, mennyi ideig kell még ezen a lepra helyen rostokolnom néhány balfék miatt… Ezt persze nem kötöm az orrára, gondoljon csak, amit akar. - Nem mintha téged törzsvendégnek gondolnálak egy ilyen helyen, szóval ezt a kérdést akár neked is fel lehetne tenni – vetem oda kicsit talán élesebben, mint kellene. Nem értem, miért akarom provokálni ezt a fickót, de valahogy jól esik. Na meg így legalább talán témát tudok váltani. Egyelőre nem szeretném, ha túl sokat tudna rólam ez a pasas. Különben is alig ismerem. Ráadásul valami rejtélyes aura is lengi körül, ami kicsit baljós, ugyanakkor vonzó is. Átnyújt egy fekete inget, ami láthatóan nem egy olcsó darab. Az illata pedig fantasztikus. Nagyon szeretem a jó illatú pasikat, szóval ez egy abszolút plusz pont. Persze nem elég azért, hogy rögtön az ágyába ugorjak, de ígéretes kezdet. - Köszönöm – válaszolom és elkezdem széthajtogatni. Fel sem tűnik, hogy bámul, csak mikor megszólal és hátat fordít. Kajánul elmosolyodok csak rajta. Felállok az ágyról és épp nekiállnék megszabadulni a borfoltos ruhámtól, mikor meghallom a kérdését. - Felesleges. Engem nem zavar. Öltöztem már többször idegenek előtt, nem vagyok szégyenlős. Egyébként se hiszem, hogy bármi olyat láthatnál, amit még soha azelőtt – vetem oda lazán és meg sem állok a mozdulatban. A ruhámat az ágyra dobom és úgy fehérneműben, kicsit előrehajolva az ágy felé, elkezdem kigombolni az inget. Nem sietem el, minek is? Ha hátranéz, hát hadd nézzen. Kérdését meghallva szélesen elmosolyodok. - Nos, mondtak már sok mindent, de ezt még talán pont nem – adom meg a választ szórakozottan, miközben vállamra veszem az inget és elkezdem begombolni azt magamon.
Zoathar Martaroth
ζ Posts Number : 20 ζ Join date : 2014. Aug. 15. ζ Age : 36 ζ Job : Festő
A megjegyzésen csak halványan elmosolyodik Zoathar. Minden bizonnyal ő sem éppen rajongna, ha egy eléggé kényelmetlen helyzetben valaki még kommunikálni is akarna vele. Ha pedig nyomozó lenne... Hát akkor nagy valószínűséggel régebben azt a kis ballépését, mikor is egy hölgyemény átlépett a túlvilág kapuin a férfi selyempaplanjai közt, nyom nélkül eltüntette volna az egész esetet. Bár így is megúszta, hiszen a rendszer túlságosan is korrupt ahhoz, hogy ne fogadnának el bőséges pénzt, illetve minél több van valakinek, annál többet akar. Néha még most is belegondol, ha ő ennyire egyszerűen el tudott intézni egy gyilkosságot csupán a zöldhasúak segítségével, akkor hány beteg elméjű gazdag csinálhatja ezt nap mint nap! - Ugyan, én semmi olyat nem csinálok, amit te nem szeretnél! Jegyzi meg sejtelmesen, s ha valakit perverz fantáziával áldott meg a Sors, igen könnyedén félreértheti ezt a kis mondatot. Céljai egyelőre még mindig homályosak, bár talán egy halovány sejtése azért lehet a hölgyeménynek. - Keresni fognak? Én azt hittem, hogy erre a világtól távol eső helyre leginkább azért jönnek az emberek, hogy elszakadjanak a megszokott élettől. Már ha magamból indulok ki... Azzal előre engedi az egzotikus szépséget, majd becsukja maguk mögött az ajtót. Természetesen azt nem zárja be, sőt, a kulcsot is olyan helyre teszi el, ahol a másik is könnyedén elérheti, még pedig az öreg televízió előtti kis tálkába. Int az ágy felé közben, hogy nyugodtan foglaljon helyet, míg ő maga megindul a szekrény felé, ahol a polcokon gondosan el vannak helyezve a ruhák, míg bőröndje alant pihen. - Mindig így fogadod azt mellesleg, aki segíteni akar? - pillant hátra sunyi mosollyal. - Miért ezt a helyet választottad amúgy? Nem éppen olyan hölgynek tűnsz, aki nélkülözi a luxust. Ezt a kérdést igazából saját magának is feltehetné, hiszen lényegében még a mellékhelyiségben is használhatná a zöld papírokat, ha akarná. Az ő részéről inkább az játszott leginkább szerepet, hogy hosszú kilométerekre innen nincs semmi, csupán az erdőség és a rétek, illetve ez a hely is olyan, mintha a kétezres évek előtti kor és hangulat megragadt volna itt. Ő eleve inkább a régi korok híve, ezért is ragadta meg ennyire ez a hely. Hamarosan talál egy megfelelő méretűnek tűnő fekete, hosszú ujjú inget, melynek olyan az illata, mintha valami rétről gyűjtötték volna be. Na igen, Zoathar azért ad az igényességre, ez megjelenésén is remekül látszik. - Parancsolj. - nyújtja át a hölgyeménynek, majd karba tett kezekkel figyel, mikor is egyszer észbe kap. - Ó, de illetlen vagyok! Azzal 180 fokot fordul, s tekintetét az ablakon túlra helyezi, amely mögött néhány villám cikázik el, s hamarosan sűrű eső kezd hullni a tájra, kísérteties kopogással a tetőkön. - Menjek ki esetleg, vagy használod a mosdót inkább a folyosón? - kérdi tőle egy kis illemet magára erőltetve. - Hogy szólíthatlak mellesleg? - kérdi maga mögé szólva. - Mondták már, hogy az arcod vászonra lehetne önteni? Mondja halkabban a nem éppen üres bókot, hiszen ő maga is festő, s jól tudja, hogy milyen vonások tündökölnek pompásan a papíron. Ez a bók igazából ha ismeri valaki, akkor talán nem is hathat bóknak, hiszen akár ezt férfinek is lehetne mondani. Persze, nem mondja, hiszen vele egy nembe tartozóakat nem hajlandó lefesteni semmi pénzért. Ez egy érzéki, szenvedélyes művészet, és azonos nembe tartozóknak itt semmi helye! Ugyanakkor ez a szépség már akkor magára vonta Zoathar figyelmét, mikor először megpillantotta. Mostanság amúgy is kicsit unja az átlagos hölgyeményeket, s ő kevésbé sem mondható ilyennek!
Rina Nakashima Media
ζ Posts Number : 24 ζ Join date : 2014. Jun. 02. ζ Age : 32 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : modell, szinésznő ζ :
Micsoda vacak egy hely! Magamban dühösen szitkozódva rángatom a zárat, de persze nyilvánvalóan hiábavaló minden próbálkozás. És akkor nincs még elég bajom, hirtelen egy hang csendül fel mellettem. Mély és férfias, máskor határozottan kellemesnek találnám. Most azonban csak idegesít és az is, amit mond. Nem szeretem, ha ilyen helyzetben látnak emberek. Épp csak egy pillanatra nézek oda, hogy felmérjem, ki szólított meg. Egy határozottan jó vágású, fiatal férfi. - Na nem mondod? Nyomozó vagy esetleg ilyen éles logikával? – morgom oda, figyelmemet ismét a zárra fordítva. Valójában nem is tulajdonítok nagy jelentőséget az idegennek, szemügyre sem veszem tüzetesebben, jobban lefoglal annál nyomorult helyzetem. De a fickó közelebb jön és megint megszólít. Elégedetlen sóhaj kíséretében fordulok felé azzal a céllal, hogy elküldjem a fenébe, mert minek üti bele az orrát az én dolgomba, még ha annyira vicces is más kárán örvendezni. Oké, hogy nem történik ebben a motelben semmi más érdekes, de ez azért már mégiscsak pofátlanság, ám ekkor megjelenik a hitel alkalmazottja, aki leöntött, ám hamar el is viharzik, mielőtt bármit is reagálhatnék. A fickó pedig tovább beszél. Felajánlása több, mint pimasz, hiszen még a nevét sem tudom. Elengedem a zárat és jól láthatóan végigmustrálom. Nem csalt az előbb, amit láttam, a fickó határozottan jóképű. Minél tovább nézem, annál inkább ez a benyomásom. Van benne viszont valami furcsa. A kezében ital, de részegnek igazából nem tűnik, noha ezt nem mindig lehet egyértelműen megállapítani. Lehet, hogy szimplán csak különc. Óvatosnak kéne lennem, mert végül is akár egy kéjgyilkos pszichopata is lehet. Sosem tudni ilyen eldugott motelek esetében. Hirtelen köpni-nyelni nem tudok, ami egyébként nem jellemző rám, ahogy hallom az ajánlatát. Mivel az a félnótás srác, aki leöntött,a z előbb szelelt el a városba és ki tudja, mikor ér vissza, még rántok egyet az ajtón, majd lemondóan sóhajtok egyet. - Jól van, legyen. De jobb, ha tudod, engem keresni fognak, ha eltűnnék, úgyhogy eszedbe ne jusson bármi olyat csinálni, mert nagyon megjárod! – Tudom, csak üres fenyegetések áradata, amit mondok, de jobb nem jut eszembe. Majd megindulok a szobája felé. Talán ostoba vagyok, de mindig is fűtött a kalandvágy. Na meg még mindig jobb, mintha a folyosón kéne rostokolnom ki tudja meddig.
Zoathar Martaroth
ζ Posts Number : 20 ζ Join date : 2014. Aug. 15. ζ Age : 36 ζ Job : Festő
A pincér hevesen mentegetőzik, s ijedt ábrázatában immáron nem látszik Zoathar számára a színpadi játszás, ezek teljesen őszinték! Olykor egy halovány, kétségbeesett pillantást megereszt a férfi felé, ám mikor Zoathar nyugodtan, biztatóan pillant vissza rá, egyből visszanyeri önbizalmát. Úgy látszik, próbál csak a pénzre gondolni, melyet kapott, s melyet vissza is fog adni, ha nem sikerül a terv... Ám úgy tűnik, hogy erre nincs semmi szükség, hiszen a hölgyemény pillanatokon belül felviharzik a szobája felé, mire a művész elismerően bólint segítője felé, s kézbe kapva egy üveg whiskeyt, megindul ő maga is az emeletre, mely olyannyira kihalt, hogy rajtuk kívül szinte senki sincs ott. Léptei halkak, így mikor felér, már távolról hallja a zár cibálását, mely természetesen egyelőre nem fog kinyílni. Zoathar egyelőre szó nélkül sétál, s kulcsával kinyitja a hölgyemény mellett levő szoba ajtaját, melyet kitár teljesen, s keresztbe tett lábakkal megtámasztja magát a falnál, majd enyhe sejtelmes vigyorral a hölgyemény felé fordul - Unalmas hely, unalmas arcok... Azt hiszem, ez nem a te napod... Jegyzi meg mély hangján, mely fülbemászóan oszlik el az éterben. A kezében levő üveg utalhat arra, hogy talán ittas is lehet, azért viselkedik ilyen furcsán, ám erről szó sincs! Csupán céljai előtt álló utat igyekszik egyengetni szép lassan. - Ha megengeded... - lép közelebb, s szemügyre veszi a zárat. - Ezt aztán feszegetheted, mert szerszámok nélkül nem fog kinyílni! Ebben a pillanatban érkezik meg a bajok okozója, ki eredetileg Zoatharhoz igyekezett, ám megpillantva a hölgyeményt, odasiet hozzá, s újabb bocsánatkérések tömkelegét küldve a szépségre, megígéri neki, hogy elmegy most azonnal a legközelebbi városba szerszámokért. Igazából nem is magyarázkodik túl sokáig, hamar eltűnik az emeleten, s újra kettesben maradnak. - Ha esetleg szükséged van segítségre... - mutat kitárt ajtaja felé. - Állok rendelkezésedre! Akad itt elég ruhám, amit felhúzhatsz, elvégre minél tovább szárad a bor, annál nehezebben jön ki! Hangja még mindig sejtelmes, ám még mindig nem igazán lehet tudni céljai felől. Puszta kedvesség? Vagy más áll a háttérben? Hát, minden bizonnyal az utóbbi... - Nézd a jó oldalát! - lép közelebb. - Legalább nem unalmas az este! Legalábbis Zoathar számára biztos nem! Nem tudni, hogy hogy dönt a hölgyemény, könnyen lehet, hogy egy egyszerű mondattal elküldi melegebb éghajlatra a férfit, ám az is lehet, hogy belemegy a csapdába. Akarommondani, játékba, persze... Ha már ennyire megalapozott volt kis terve, kár lenne, ha nem sikerülne a végére érnie, persze ez is benne van a pakliban, ám ő eldöntötte, hogy nem lesz unalmas az estéje. A napja eleve nem volt túl eseménydús, ám az éjjel... Akkor jönnek csak igazán a mókák és az őrült, beteg ötletek! Ám egy pozitívum Zoathar számlájára is írható: nem a sablonos szöveggel kezdett, hogy szép a szeme, a haja, nem kér-e egy italt... Egyből bele a közepébe! Mindenesetre még mindig ott áll a hölgyike előtt, s várja a válaszát, most már egyre kíváncsibban!
Rina Nakashima Media
ζ Posts Number : 24 ζ Join date : 2014. Jun. 02. ζ Age : 32 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : modell, szinésznő ζ :
Mit mondjak, eléggé untam magam. Nem ilyen társasági élethez szoktam. Ha ez így megy tovább, tényleg megöl az unalom. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kergetőztek a fejemben, amikor hirtelen arra riadtam, hogy egy nagy pohár vörösbor landol egyenesen a ruhámon, ami, mondanom sem kell, nem volt éppen egy olcsó darab. Dühösen ugrottam fel a helyemről. - Szerencsétlen! Mégis hogy alkalmazhatnak egy ilyen kétbalkezes alakot? Ezek után ezt el is várom! De azt ne gondolják, hogy ez visszhang nélkül marad! Engem itt többet nem látnak, az tuti és minden ismerősömnek meg fogom mondani, hogy messziről kerüljék el ezt a lepukkant helyet! Most is csak azért maradok, mert már kifizettem előre a szobát, jobb, ha tudja! – támadtam rá a mentegetőző srácra. Igencsak fölpaprikázott a helyzet. Természetesen azonnal megindultam a szobám felé, ott hagyva a fiút, miután jól leteremtettem. Nincs itt ugyan nagy közönség, de mégsem rohangálhatok egy borfoltos ruhában! Bár ezek után aligha jövök már vissza a bárba. Nem valami izgalmas hely úgysem. Hát még ha ilyen dolgok történnek… Inkább alszom, vagy lazulok a szobámban, vagy valami. Sietős, dühös léptekkel csörtettem a szobám felé. Betettem a kulcsot a zárba és elfordítottam. Illetve elfordítottam volna. Az ugyan is nem mozdult. - Mi a fene? – szűrtem a fogam között és tovább próbálkoztam, a zár azonban csak nem akart kinyílni. Tényleg egy lepra hely ez, még a zárak is tönkremennek! Már várom, a tető mikor szakad rám ezek után. Kicsit tanácstalanul, még mindig elég ingerülten nézelődtem körbe a folyosón. Valahogy mindenképp be kéne jutnom a szobámba…
Zoathar Martaroth
ζ Posts Number : 20 ζ Join date : 2014. Aug. 15. ζ Age : 36 ζ Job : Festő
Mostanság Zoathar teljesen elfelejtette, hogy milyen is telefon nélkül lenni, hiszen nem volt egy olyan nyugodt napja sem az elmúlt hetekben, hogy ne döngött volna a telefon, s ne zaklatták volna a túlbuzgó titkárnők vagy "ügyfelek". Ám így, hogy azt a bolond kütyüt otthon hagyta, remekül érzi magát! A tudat pedig, hogy itt még térerő se igazán van, még felemelőbb, hiszen az aggodalom egy halovány szikrája sem fog így feltűnni benne, hiszen még ha el is hozta volna, akkor se tudta volna használni. Egyszóval, most éppen azt gyakorolja, milyen is a szürke és unalmas emberek élete, ami jelen esetben mindennél élvezetesebb. A kis helyiségnek igazán remek hangulata van, bár lehet, hogy azért, mert eléggé nyugodt. Nincsenek hangoskodó tinik, kik felzavarnák a csendet, s nagyothalló öregek, kik ordibálva beszélnek egymással, sőt, lényegében alig vannak, s ez így van rendjén. Egyelőre el van azzal foglalva, hogy az egyre fogyatkozó whiskeyt kortyolja poharából, s egymás után szívja el cigarettáit, szép lassan, ahogy az egy kellemes estéhez illik, hiszen sietnie nem kell sehová. Igazából el se lehet képzelni, hogy mit lát olyan szépnek abban, hogy bambul ki a nagyvilágba, s erre hamarosan az idős portás is rákérdez, aki lévén, hogy este nem igazán szoktak már vendégek érkezni, megenged magának egy kis szünetet. Ám szerencsétlen nagyot koppan, hiszen Zoathar már kicsevegte magát vele a délután folyamán, így nagyjából egy három perces eszmecsere után az öreg búsan battyog vissza a helyére, hiszen most nem talált a férfiben megértő füleket. Na meg hát... Nem azért jött ide, hogy egész éjjel háborús történeteket duruzsoljanak a fülébe... Nagyjából negyed óra múlva legurul torkán az utolsó korty is, mire rögtön felpattan, s lassan odalépked a bárpulthoz. Ekkor tűnik csak fel neki, hogy az eddigi vendégek kicserélődtek, még érdektelenebb arcokra, kivéve egyet! Sötét íriszei egy fekete ruhás hölgyön akadnak meg, ki magányosan, s talán kissé unottan ücsörög egymagában az egyik asztalnál. Egyből feltűnik Zoatharnak, hogy vonásai mily egzotikusak, érdekesek, s hogy mennyire... Vászonra valóak... Egy új virágszál, melyet kár lenne egymagában hagyni, hogy elhervadjon. S mivel a férfi ezt nem is fogja hagyni, rögtön tervek kezdenek szövődni fejében, melyek általában nem éppen az átlagosságukról híresek. Így hát tekintetét egyelőre visszafordítja a pultos felé, kinél először érdeklődni kezd, ám amaz nem tud sok információval szolgálni. A következő cselekedetében viszont a kapott whiskey mellé még odacsúsztat egy papírpénzt is, amolyan "borravaló" gyanánt, melyért tenni is kellene egy kicsit. Amit kér tőle, nem túl tisztességes, de bolond lenne az, akinek ne érné meg ennyi pénzért! Így hát egyáltalán nem feltűnően Zoathar elmondja a fiúnak a feladatát, majd mintha mi sem történt volna, ott marad a bárpultnál. Mintha csak unná kissé magát, s megváltoztatná így a helyzetét... Látszólag. Ám hamarosan felborul a kis helyiség nyugalma! A fiú eltűnik egy tíz percre, ám hamarosan visszajön, s egy tálcán levő nagy pohár borral épp a kiszemelt hölgyemény felé igyekszik, mikor is váratlanul megbotlik az egyik szék lábában, s az egész pohár bor az egzotikus szépségre ömlik! - Te jó ég, nagyon sajnálom, kérem bocsásson meg! Természetesen a mai italait a motel állja, illetve a ruháját is kitisztítjuk holnapra! -mentegetőzik a fiú, akit igen nagy színészi tehetséggel áldottak meg. Ám, ennek még koránt sincs vége... Az összegért, melyet Zoathar fizetett a plusz sunyi kis munkáért, még kellett valamit tennie, amit akkor csinált, mikor egy pillanatra eltűnt. Csak egy apró kis kulcs kellett ehhez a feladathoz, mellyel látszólag elrontotta a hölgyemény szobájának zárját. Ha esetleg Rina váltóruhát szeretne, akkor minden bizonnyal nem tudná kinyitni szobáját! Zoathar terve pedig remélhetőleg sikerrel jár, hiszen egy ilyen helyzetben egy hölgy, ki magányosan van egy motelben, örömmel vesz minden segítséget, már pedig Zoathar itt lesz... Ha a hölgyemény úgy dönt, hogy felmegy a szobájába, akkor a férfi rögtön a nyomába ered, persze egyelőre tisztes távolságba, ám ha úgy dönt, hogy egyelőre marad a bárban/klubhelyiségben, akkor szép lassan elkezd felé sétálni, amolyan tettetett együttérzéssel. Sok terv összeállt a fejében, s minden igazából a hölgytől függ, hogy mit fog tenni, amit természetesen megvár, s csak utána cselekszik.
Rina Nakashima Media
ζ Posts Number : 24 ζ Join date : 2014. Jun. 02. ζ Age : 32 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : modell, szinésznő ζ :
Tárgy: Re: Rina & Zoathar Szomb. Aug. 30 2014, 21:54
Hihetetlen, hogy még ha az ember egy jobbnak mondható környéken lakik is, történhet olyan, hogy a kedves szomszédja beáztatja a lakását! Fölmentem és jól meg is mondtam a véleményemet annak a fajankónak. Persze ez azon már nem sokat segít, hogy lakásom lényegében lakhatatlanná vált. Azt mondták, eltart egy pár napig, amíg rendbe teszik. Hát csodálatos, mondhatom! Összedobáltam hát a ruháimat, a piperecuccaimat, meg ami még kell és ideiglenes szállás után voltam kénytelen nézni. Ilyen hirtelen nehéz szállást találni, de egy eldugott, Isten háta mögötti helyen, valahol az erdő közepén sikerült egy elfogadható színvonalú motelre bukkannom. Nem a legjobb, de pár napig megteszi. Ezt gondoltam, míg oda nem értem és rá nem jöttem, hogy itt se Internet, se térerő. Csodás. Ráadásul a szálló tele volt unalmasabbnál unalmasabb alakokkal, ezt ránézésre is meg tudtam állapítani, kezdve azzal az őskövület portással, aki persze nyomta nekem a jó pofizást ezerrel. Tényleg semmit nem tudtam magammal kezdeni és mivel az egész délutánt henyéléssel töltöttem, még nem voltam álmos, ezért úgy döntöttem, lenézek egy italra a motel bárjába. Dögunalom lesz, de ha már valami elfogadhatóbb minőségű italt elkortyolgathatok, az is valami. Jobbat itt úgyse várhatok. Kértem hát magamnak valami koktélt a kissé szűkös kínálatból, majd leültem egy asztalhoz egyedül és unottan iszogatni kezdtem. Nem nagyon néztem körül, csak a gondolataimba merültem, miközben a kezemben lötykölgettem a poharat egykedvűen. Úgysincs itt sem látnivaló az öreg csotrogányokon kívül, arra meg nem vagyok kíváncsi, azok hogy legeltetik rajtam a szemüket. Mert biztos vagyok benne, hogy azt csinálják. Másik fiatal, női vendég itt nincs, meg azért elég dekoratív jelenség is vagyok a fekete ruhámban és a per pillanat visszafogottabb sminkemmel is, ez éppen ezért egyértelmű. Remélem, hamar eltelik az a pár nap, amit itt vagyok kénytelen eltölteni, mielőtt még meghalnék az unalomtól.
Zoathar Martaroth
ζ Posts Number : 20 ζ Join date : 2014. Aug. 15. ζ Age : 36 ζ Job : Festő
- Nem, nem küldök több képet a kiállításra, mégis mit nem lehet ezen érteni?! Hat darab, megmondtam tegnap, eggyel sem több! Három helyre kellett küldenem a héten, és amint azt észrevettétek, én is emberből vagyok! Nem vagyok gép, hogy napi ötven festményt legyártsak! Úgyhogy el lehet felejteni! Nagyot csattan a telefon az asztalon, s Zoathar idegesen ragadja meg cigarettás dobozát, hogy onnan előhúzzon egy szálat, s füstölésbe kezdjen. Kávéját ingerülten tölti ki poharába, hogy az több helyen ki is lötyög, ám most ez érdekli legkevésbé. Rögtön kirobog hálószobájának erkélyére, s a korai hűvös szellő ölelésében kezdi megnyugvását. Utálja, mikor így kezdődik a nap... Pár idióta egy teljesen más világban él, s azt hiszik, hogy csettintenek egyet, s már minden úgy van, ahogy azt ők elképzelik. Hát meg a francokat, azt! Nem álldogálhat kint sokáig, hiszen kávéjának alig a felét kortyolta fel - persze cigarettáját sec-perc alatt füstölte el -, már igyekszik is befelé a házba, egyenesen ruhásszekrényéhez. Annak aljából előkap egy kisebb gurulós bőröndöt, beledob néhány ruhát s pár fontosabb dolgot, majd le is rohan a riasztóberendezéshez, s beüzemeli azt. Sok szerencsét annak, ki be akarna törni... Ha megszólal, alig egy öt percen belül már kint is vannak a rendőrök, márpedig birtokáról azért nem éppen egy perc kijutni, így ettől nem is igazán tart, bár most tényleg ez annyira nem foglalkoztatja, csak az, hogy beülhessen végre autójába, s elhajtson innen jó messzire. Így is tesz nagyjából tíz percen belül, mikor mindent elintéz a házban. Ajtók, ablakok becsukva, felesleges dolgok kihúzva a konnektorból... S már berreg is a motor, hogy végre elhagyhassa ezt a helyet egy kicsit, hiszen mostanság túlságosan is nagy volt a hajtás, mindenki folyamatosan felidegesítette, s ebből már nagyon elege van. Bár nem szokott ennyire hirtelen elhatározásokba esni, általában átszokta még gondolni párszor, mielőtt cselekszik, ám most nem szeretné, ha egy belső kis hang arra buzdítaná, hogy ne tegyen elhamarkodott lépést. Márpedig nyugalmat akar végre, és senki ne mondja meg neki, mikor tűnjön el kicsit a világ elől... Ezért hát telefonját is otthon hagyja, nem kell az neki. Nagyjából egy fél órás autókázás után egy nagyobb erdős terület után megpillant egy kisebb útszéli motelt, mely körül nincsenek házak, nincsenek irodák, s nincs semmi egyéb, mely zavarhatna... Idefelé jövet eleve két kocsival találkozott mindössze, így a forgalom se lehet túl nagy. Tökéletes választás! A járműve így pillanatokon belül beáll a parkolóba, s Zoathar a holmijával együtt kiszáll, bezárja azt, majd megindul a bejárat felé. Nem egy ötcsillagos helyről van szó, inkább az egyszerűségre s a nyugalomra törekedtek, de most pontosan ez kell a férfi számára. Amint belép, egy idősebb férfi rögtön köszönti a pult mögül, ki úgy látszik, hogy örül egy kis társaságnak, bár jelen esetben nem hiányzik Zoatharnak, hogy egy öreg háborús és gyermekkori történeteit hallgassa, így hát az adatok egyeztetése után, kezében a hatos szoba kulcsával már robog is fel az emeletre. A nap pedig ahogy várta, nagyon gyorsan telt el... Délelőttjét olvasással, teázással, s egy kis csevejjel töltötte - ugyanis kiderült, hogy az öreg szokatlan módon érdeklődik többekközt Lovecraft iránt, mily meglepő! Aztán egy órát azzal töltött, hogy elolvasta az az napi híreket, miközben elfogyasztotta ebédjét. Mindent csak szépen lassan, nyugodtan, ahogy azt kell... A délután nagy részében a közeli erdőben sétálgatott, illetve a szántóföldek mellett. Csodás hangulata van a tájnak, azt meg kell hagyni! Az este hamar jön el. Lassacskán egy vacsora mellett is elkötelezné magát, ám most túlságosan is jó ücsörögni a kis klubhelyiségben, s egy pohár whiskey társaságában telefüstölni az egészet! Rajta kívül alig vannak, s aki bent is tartózkodik, az sem körülötte, bár elnézve a vendégsereget, egyelőre nem tűnnek túlságosan érdekesnek, de ki tudja, mit hoz még az este...
A hozzászólást Zoathar Martaroth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 01 2014, 18:17-kor.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Rina & Zoathar 
Szer. Okt. 29 2014, 20:02
