Kris & Rina

[You must be registered and logged in to see this image.]

Rinát sikerült közelebbről is megismernem, bár még közel sem tudtam mindent róla. Sejtettem, hogy van még néhány meghökkentő és számomra különleges dolog a tarsolyában, ám elsőre ennyit bőven elég megtudnunk egymásról. A végén még megunnánk a másik társaságát.
Megbeszéltünk egy újabb találkozót is holnapra, ez kellőképpen felvidított és könnyebbé tette a mai elválást. A pulthoz írva rendeltem mindkettőnknek egy újabb adag italt. Szerencsére nem kezdett el patáliázni, hagyta, hogy fizessem az övét is, ami speciel egy vodka-narancs volt. A csajok nagyon szerethetik ezt az ízt, mert már nem egy női ismerősöm rendelte.
- Szívesen. – Mondtam a lánynak, amikor megköszönte. Szinte rögtön megkaptuk a teli poharakat, én nem várva semmire, rögtön bele is ittam. Eddig semmilyen hatását sem éreztem az alkoholnak, teljesen józan voltam, legalábbis azt hiszem. De most megyünk majd a többiekhez, szerintem ott lesz egy-két fura dolog, amire nem fogok emlékezni és majd csak holnap fogom megtudni Rinától. Nem mintha baj lenne, eredetileg is az volt a tervem, hogy ma este kicsit lazuljak.
- Akkor megyünk? – Böktem fejemmel a haverjaim és a barátnői felé, akik közben nem meglepő módon megtalálták egymást. Amennyiben Rina elindult én is így tettem és odaérve leültem az egyik szabad helyre. Innentől már minden felgyorsult, vagy csak nekem maradtak ki percek, netán órák. Mindenesetre jól szórakoztunk, elvoltunk. Remélem, hogy Rina is jól érezte magát.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Úgy látszik, jó témát sikerült találnom, Kris szemlátomást örömmel beszél a sportról, amit űz. Mintha némi büszkeség is lenne a szemében, amikor vagányan válaszol a téglatörős kérdésemre. Mint a beszélgetésünk során oly sokszor, most sem tudom eldönteni, mennyiben viccel vagy komoly, de ahogy egyre többet beszélek vele és kezd kicsit körvonalazódni a személyisége, valószínűbbnek tűnik, hogy tényleg komolyan gondolja.
-  Akkor tutira kemény csávó lehetsz. Na nem mintha eddig mást gondoltam volna. Mindenesetre szívesen megnézném egyszer, hogy aprítasz téglákat – jegyzem meg kissé huncutul mosolyogva. Ez igazából részemről is csak félig vicc. Biztos látványos lehet. Főleg, ha esetleg félmeztelenül tenné. Akkor végképp lenne mi n legeltetnem a szemem a mutatvány közben. Örülök, hogy ő sem csak ilyen lazán akarja befejezni az estét, ezért mikor rábólint ő is, felállok az asztaltól és megindulok a pult felé, ahová követ. Gyorsan odakiált a pultosnak, mielőtt bármit tehetnék. Egyértelművé teszi, hogy ő akar fizetni, én pedig hagyom. Nem mintha nem engedhetnék meg magamnak egy italt, de végül is ha fizetni akar, csak tegye. Soha nem értettem más lányoknak ezt az álszemérmességét, hogy nem akarják elfogadni, ha meg akarják hívni őket. Én gátlástalanul elfogadtam az ilyesmit mindig. Végül is felnőtt férfiakról van szó, akik szabadon rendelkeznek a pénzükről. Ha ők erre akarják költeni, ki vagyok én, hogy beleszóljak? Ez különben sem arról szól, hogy eladnám magam, nem milliókat költ rám, csak pár dollárt.
- Egy vodka-narancs lesz. És köszönöm – villantok Kris felé egy mosolyt. Olyan keményen szólt oda, hogy ő fizethessen, hogy igazán nem akarom letörni a lelkesedését azzal, hogy ellenkezek. Meg miért is tenném? Még megjátszásnak se látom értelmét, főleg, hogy amennyire lejött, ő úgyis az egyenességet többre becsüli. Vagy legalábbis azt, amit annak gondol. Én inkább máshogy játszom a kis játékaimat. Ha ő ilyet akar, ilyet kap.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Vagy tetszett neki, hogy sportoló vagyok, vagy csak érdekes téma lett a célomról beszélni. Hogy őszinte legyek, ez nekem cseppent sem gond, szeretek a taekwondoról mesélni. Láttam az elismerő bólintását is, jól esett tőle, nem gondoltam, hogy értékelni fogja az ilyesmit, de pozitívan csalódtam. Kezd egyre jobban vonzóbbá válni.
- Ó az a specialitásom. – Mondtam, miközben egy rosszfiús mosolyt varrtam az arcomra. Bizony, jó látni, hogy csupán a testet használva a puszta fizikai erővel szét lehet törni téglák, deszkák tömkelegét egyetlen mozdulattal. Kiskoromban, mikor elkezdtem a sportot még csak röhögtem ezeken, mondván, hogy biztos könnyű, csak ráütünk arra a téglára, azt az széttörik. Hát nagy pofont kaptam magamtól, mikor először kipróbáltam, egyáltalán nem ilyen egyszerű, rengeteg gyakorlást igényel. Sokszor jártam úgy, hogy nem a tégla tört szét, hanem a csontom. Szóval ne lepődjön meg senki, ha gipszelve vagyok. Kezdetben még csak fadeszkákat törtem kézzel és lábbal, aztán jöttek a téglák, betontömbök. Mára már eljutottam arra a szintre, hogy a fejemmel is apróra tudok hasítani egy kőtestet.
Örültem, hogy Rina is hasonlóan gondolkodott, mint én. Ő kérdezte meg, hogy megadja-e a telefonszámát, ezzel arra következtettem, hogy nem csak én kedveltem meg őt. De ki tudja? Ki érti a lányokat, főleg a színészeket? Mindenesetre ez jó jel volt, ahogyan az is, hogy megbeszéltük a következő közös találkozót, ami történetesen pont holnap lesz. A program még kérdéses, de lehet, hogy Rinának van némi elképzelése. Elgondolkodtató a csaj viselkedése, de még nem ismertem meg annyira, hogy biztosat tudjak mondani. Lehet rosszabb, mint én.
Visszakaptam a telefonomat, egy pillantást vetettem rá, hogy tényleg az ő nevét, illetve valami számot írt-e be és nem egy beszólást, de nyugodtan csúsztathattam vissza a zsebembe a telefont, a lány úgy tett, ahogy mondta. Tényleg komolyan gondolta. Helyes!
- Én is innék még. – Csatlakoztam ötletéhez, mert bőven volt még bennem hely az iszogatásra. Azzal is egyetértettem, hogy ideje csatlakozni a többiekhez, elvégre nem kéne nagyon őket sem mellőzni, de nagyon jó volt külön kettesben is beszélgetni a lánnyal, akinek száma már ott volt elmentve a telefonomban. – Részemből nincs akadálya. – Azzal felálltam a székről, amennyiben a lány is így tett magam elé engedtem a pulthoz vezető úton, ám közvetlen mögötte haladtam, derekát lágyan érintve kezemmel. A pulthoz érve makacsul megpróbáltam kivívni az első megszólalás lehetőségét.
– Vágj hozzám még egy vodkát, ja és a lányét is én fogom fizetni, szóval számolhatod egybe. – Szóltam a pultos ismerősömnek. Lehet, hogy nem volt udvarias elsőként kérni, viszont csak így tudtam elérni, hogy meghívhassam Rinát. Figyeltem, hogy milyen italt kér, mert nem ártana valami olyat beszereznem holnapra, amit Rina is szeret.
- Nincs vita! – Mondtam határozottan, ellentmondást nem tűrve, mert fel voltam készülve, hogy ellenkezni fog. A lányokkal általában lágy szoktam lenni, de most megmutatkozott a keményebbik felem is. Reméltem, hogy nem érti félre és nem sértődik meg ezen.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Látom, hogy tetszik neki a bók, amit az izmaira teszek. Hát persze, minden pasi szereti, ha a bicepszét vagy az izmos hasát dicsérik, már csak azért is, mert nyilván van benne munka. Meg ki nem szereti, ha elismerően nyilatkoznak a megjelenéséről egyébként is? Főleg, ha olyasmiről van szó, amiért megdolgozott. Úgyhogy csak kedvesen mosolygok rá, mikor látom a büszkeséget megcsillanni a szemében. Elismerően bólintok, mikor elmondja, milyen sportban is utazik. Persze, ázsiai, ha az európai és amerikai emberek sztereotip fejével gondolkodnék, akár evidens is lehetne, hogy valami harcművészettel foglalkozik. Amire egyébként manapság semmivel sincs több, vagy kevesebb esély, mint egy fehér ember esetében, de mindegy.
- Az jó sport. Kemény lehetsz akkor. Téglát is tudsz törni? – kérdezem szórakozottan. Találkoztam már nem egy harcművésszel, kisebb koromban hosszabb ideig aikidóztam is hobbi szinten, de az egyszer biztos, hogy az, hogy a harcművészek kemények, nem csak kitaláció, hiszen kemény edzéseken kell bizonyítaniuk. Viszont nagyon fegyelmezettek is, így az agresszív őrültek általában nem a soraikból kerülnek ki. Ha nem provokálsz egy harcművészt, az sose fog téged megtámadni, ez ilyen egyszerű. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom. A legtöbbjük, legalábbis, aki komolyan veszi és tényleg jó benne, nem szokta fitogtatni az erejét, hacsak rá nem kényszerül. Látom, hogy örül, mikor beelegyezek a programjába. A megfeddést arra, hogy esetleg zavarnék, csak egy hasonló mosollyal reagálom le, mint amit a mondandóm alatt is villantottam. Természetesen csak udvariassági szabadkozás volt részemről. Nem kell, hogy rögtön azt gondolja, szívesen ugrok bele az ágyába, vagy bármi ilyesmi. Így szórakoztatóbb és ahogy nézem, neki is jobban tetszik. Mosolyogva veszem el a felém nyújtott telefont, ami mi más márka is lehetne, mint Samsung és bepötyögöm a számomat és a címemet, vagy visszaadom neki. Tekintetem közben az üres poharainkra siklik.
- Tessék. Nem tudom, hogy vagy vele, de én innék még egyet. Utána csatlakozhatunk esetleg a társasághoz is, ahogy látom, a haverjaid és a lányok már úgyis felfedezték egymást – tekintetemmel közben az asztalunk felé nézek, ahová éppen átülnek az a srácok, akikkel emlékezetem szerint ő volt.
- Vagy különcködjünk még egy kicsit? – nézek vissza rá, kérdő tekintettel. Nekem végül is bármelyik variáció megfelel most, hogy a holnapi találkát már úgyis fixáltuk.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az idézetével, vagy legalábbis az olyasminek hallatszott kijelentésével nem értettem egyet, szerintem a világ nem arról szól, hogy ki hogyan tudja megjátszani magát és nem is szeretem, ha játszanak velem. Ennek ellenére nem patáliáztam azon, hogy nem egy véleményen vagyunk, elvégre a médiában tényleg az ő nézetei alapján lehet boldogulni. Persze a magánéletben attól még lehetnének önmaguk a sztárok is. A sporthoz is kell némi színészkedés, a küzdősportoknál fontos, hogy ne mutassuk ki az érzelmeket, viszont a tiszta és korrekt természet mindennél fontosabb. Én nem játszom meg magam, olyannak látnak a többiek, amilyen vagyok, nem burkolózok szerepekbe és nem is akarok más lenni, csak önmagam. Így leszünk egyediek nem? Bizonyára Rina tisztában van azzal, hogy hogyan lehet valaki híres, ahogy azzal is, hogy milyen életet kell élni a kamera bűvös világában. Remélem, eléri célját és boldog lesz ha kell segítek is benne.  
Utána elmondtam neki az én célomat is. Tetszett, ahogy lereagálta, elnevettem magam, majd helyeseltem megjegyzésére.
- Bizony komoly munka áll az izmok mögött, nem magától keletkeztek. – A sporthoz erő kell és az erő nagy része az izmokból fakad. Hát nekem nem kell külön energiát fektetnem a testembe, mint sok haveromnak. Irigykednek, hogy nekem, mondjuk úgy, hogy a munkám mellékterméke és a sikerrel egyenes arányossággal nőnek. Csak nevetek a többieken, ha megkérnek, hogy jöjjek velük kosarazni. Ha időm van, akkor csatlakozok hozzájuk. Nem csak a küzdősportok állnak közel hozzám annak ellenére, hogy csak azt űzöm céltudatosan. Szeretem még a labdajátékokat is és a motorsportok sem unalmasak a szemeimben.
- Taekwondozok. – Mondtam, mikor megkérdezte. Az emberek ilyenkor két dologra gondolnak. A lányok általában örülnek, hogy ha velük vagyok, akkor védelmet jelentek nekik a nyomulós, agresszív vagy részeg emberek ellen, mások meg inkább elgondolkoznak, hogy érdemes-e kikezdeni velem. Egyik buliban megtörtént már velem az, hogy valakinek nagyon nem tetszett a létezésem, meg sem merem kérdezni, hogy hány kiló alkohol ment le a torkán, és elkezdett velem kiabálni meg verekedni. Kettőnk közül ő járta meg, ugyanis eltörtem a jobb combcsontját. De ő kezdte, ezért nem mentem börtönbe, csupán rendőrségi tárgyalás lett az ügyből, viszont mint mindenből, abból is kimagyaráztam magam. Én már csak ilyen vagyok.
Rinának tetszett az ötletem, még az is, hogy nálam legyünk. Szuper!
- Dehogy okozol kellemetlenséget, megőrültél? - Ilyet mondani, alig hittem a fülemnek. Már nyitottam a számat, hogy egy levegővétel után elkérjem a lány telefonszámát, de megelőzött. Örültem, hogy egyre gondoltunk, már túl szép is, hogy igaz legyen. – Nekem tökéletes. - Elégedetten dőltem hátra a székben és ittam meg a maradék alkoholom. Aztán az üres poharat az asztalra tettem és a zsebemből elővettem a Samsung Galaxy S5-ös fekete telefonomat, feloldottam a zárat és a lány elé tettem, hogy megvalósítsa az előbbi szavait.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A srác arca továbbra is komoly, úgy tűnik, tényleg nem viccelt. Mindenesetre egyelőre jobbnak látom nem feszegetni a témát. Az túlságosan feltűnő lenne. Meg egyébként is, én szórakozni jöttem ma. Bár ahogy mondani szokás, sosem lehet tudni, mikor és hol jön veled szembe a nagy lehetőség. Megeshet, hogy ez a pasi nemcsak helyes, de még a karrieremben való feljebbjutásban is segítségemre lehet. Persze jobb egyelőre nem beleélnem magam semmibe. A kérdésére adott válaszomra a reakciója kissé meglep. Jobban mondva elsőre nem egészen tudom hova tenni. Mintha némi rosszallást látnék az arcán. Aztán ahogy tovább beszél, valami múltbéli rossz emlékre való utalás bontakozik ki belőle. Alighanem valami színésznő elég csúnyán átverhette. Az biztos, hogy nem tévedtem, mikor egyenes, őszinte csávónak gondoltam az elején. Valószínűleg tényleg nem szereti, ha játékokat űznek vele. Pedig azt én is előszeretettel teszem az emberekkel. Szerintem vicces. Meg egyébként is, az élet egy nagy stratégiai játék. Másképp nehéz lenne boldogulni.
- Színház az egész világ és színész benne minden nő és férfi. Ahogy mondani szokás ugye – jegyzem meg, mosolyogva, de komoly hangszínen. Elcsépelt egy idézet, de szerintem van benne igazság. Mindig, mindenki szerepeket játszik. Ki jobban, ki rosszabbul és nem is mindig olyat, amilyet szeretne. Hiába, a vágyott szerepet nem mindig kapja meg az ember. Ez már csak így megy. Őszinteséggel sajnos sok esetben nem jutsz előbbre, tetszik vagy sem.
- Mindenesetre köszönöm – egy mosollyal még megtoldom, amit mondok. A fejemet félredöntve, érdeklődőn pislogva hallgatom, amíg beszél.
- Szóval profi sportoló vagy. Akkor már értem, honnan vannak ezek az izmok. Bem a szél hordta őket össze, mi?  És milyen sportágban versenyzel? – kérdezem érdeklődő hangszínen. Amit mond, az mindenesetre megerősít, hogy tényleg érdemes vele jóban lennem.  Ha az anyja a Samsung egyik leányvállalatának a tulajdonosa amellett, hogy ő egy elég jó sportoló, akkor nem lehet akárki. Ezek szerint nemcsak helyes, de befolyásos is. Ezek után talán még inkább érdekel az a holnapi találka. Persze azért ügyelek rá, hogy ne mutassak több lelkesedést, mint amennyit illendő, nehogy elijesszem vagy ilyesmi. Az újabb kérdése megint elgondolkoztat, ezúttal tényleg. Vajon mit érdemes mondanom neki? A program mindenesetre ígéretes, az biztos. Úgyis kíváncsi lennék rá, hol lakik.
- Nekem megfelel a program, ha nem okozok kellemetlenséget – mondom végül némi gondolkodás után.
- Ha ideadod a telefonodat beleírom a címemet és a számomat. Persze csak ha neked megfelel így – teszem még hozzá egy szendének, tétovának szánt mosollyal.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A válaszából arra következtettem, hogy bizony érdekli őt a Playboy és egyéb ilyen újságok. Persze, ha modell lennék, én is mindenre ráharapnék, ami út lehet a híresség felé. Igaz, szerintem Rina már most is híres, elvégre felismertem az arcát. Jófejnek tűnik, talán ha kellőképpen összebarátkozunk és akarja, akkor majd megemlítem az újságnál dolgozó ismerősömnek. Kérdésére, ami sokkal inkább hangzott felkiáltásnak, csak bólintottam semleges arccal, ezzel is próbáltam arra utalni, hogy nem hazudok. Nem szokásom olyanokat mondani, ami nem igaz, na nem mintha olyan jó fiú lennék, de nem szoktam beetetni a csajokat mindenféle butasággal csak hogy körbetáncoljanak. Ha beajánlom, vajon lesz hasznom belőle? Ha nem, az sem baj, a képek látványa már megéri.
A szaltók és egyéb akrobatikus mozdulatok szerves részei a taekwondonak. Több mint 15 év kemény edzés után nem meglepő, hogy a kisujjamból rázom ki mindet. Nyilván nem riadnék vissza, ha Rina előtt kellett volna megpördülnöm, de a hely ezt lehetetlenné tette. De no para, ha majd kimegyünk, akkor megteszem, ha tényleg szeretné látni.
Többet akartam megtudni róla, érdekelt a lány és nem csak a teste. Ritka az olyan ember sajnos, aki nem veti meg a bulikat, de emellett normális is. Határozottnak tűnt nekem, ami Los Angeles-ben létkérdés, a hírnév felé biztos, de a sportnál sem nélkülözhetetlen, vagyis ebben is hasonlítunk.
- Semmi sem ijesztőbb számomra, mint a színészek. – Jelentem ki. Utoljára akkor féltem, amikor megrepedt a sípcsontom és emiatt kétséges volt, hogy szerepelhessek az olimpián. Akkor az nagyon ijesztő volt. De egyébként mástól nem-igen féltem, kiskoromban is már jobban szerettem a sötétet, mint a világost. Sokszor nem gyújtottam lámpát, mert megfájdult a fejem a műfénytől. Valaki pókembert rajzolt az oviban, én véres zombit, akinek szétloccsant az agya. Hát igen, régi szép idők. Aztán megismerkedtem néhány színész csajjal. Volt, hogy játszottak velem, én meg sosem tudtam, hogy mikor színészkednek és mikor nem. Utálom, ha tudásukat a való életben is gyakorolják és nem szórakoztatás céljából.
- Ne értsd félre, nincs velük bajom, csupán egyesek nem tudják, hogy csak a kamera előtt kell megjátszania magát. – Hangomon érződik, hogy a múltamban történtek dolgok, amik cseppet sem jó emlékeket ébresztenek bennem. – De kívánom neked, hogy elérd a célod. – Megkedveltem a lányt és egyáltalán nem akartam elvenni a kedvét. Aztán visszakérdezett.
- Mindig is profi sportoló akartam lenni. Az is lettem, mondjuk profinak még nem nevezném magam. Jelenlegi célom, hogy még több aranyérmet szerezzek és természetesen pénzt. – Én nem vágytam hírnévre, csak elismerésre és pénzre, annyira, hogy megengedhessek egy s mást. Mondjuk még egy házat Monte Carloban, egy yacht sem ártana, meg ha már itt tartunk, akkor egy  lamborghini is jöhet. Persze ezekért keményen megdolgozok. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan munkát választottam, amit szeretek és emellett jól meg is fizetik. – Ha kiöregszek belőle, akkor vagy edző leszek, vagy pedig anyámhoz hasonlóan elérem, hogy megörököljem a SamSung egyik leányvállalatát. - Amilyen jól tudok tárgyalni emberekkel, ez összejöhet és gondolom anyám is az én kezembe adná legszívesebben az irányítást.
Persze nem azért ültem le vele beszélgetni, hogy a következő éjszakára megnyerjem magamnak, de mivel ennyire jól mulattunk, gondoltam miért ne, megér egy próbát. És tényleg meg is érte, ugyanis nem volt elutasító, bár gondolkodva, de belement. Elmosolyodtam, tetszett a siker íze, de nem lehettem még biztos, hogy tényleg összejön-e az alkalom.
- Hol találkozzunk? Nekem bármi megfelel, nyolctól ráérek, ha gondolod el tudok érted menni, ha szükségesnek érzed. – Van egy fekete volkswagenem, szóval ha Rinának nincs jogosítványa vagy/és autója, akkor ezzel meg tudnom könnyíteni az életét. – Akár nálam is lehetünk, van medence, pia, minden. – Talán van otthon pár sör, de mindenképpen el kell mennem venni valamit, ha úgy dönt, hogy nálunk leszünk. De ezt neki nem kell tudnia, elég csak annyi, hogy majd lesz pia.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A válasza viccesnek szánt megjegyzésemre egy kicsit meglep. Rápillantok és méregetem egy kicsit. Az arca komolynak tűnik, igazság szerint nem tudom eldönteni, hogy csak viccel, vagy tényleg igaz, amit mond. Mert ha igen, akkor végképp nem árt vele jóban lenni. Vádoltak már meg azzal, hogy számító vagyok és sokszor csak érdekből fűzöm szorosabbra a kapcsolatom egyik-másik emberrel. Én viszont azt vallom, hogy tudni kell helyezkedni és élni a lehetőségekkel. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud. A mai világban pedig, különösen a média területén, jó kapcsolatok, ismertségek nélkül az ember sehová sem jut. Hogy felhasználnám az embereket a céljaimra? Manapság senki nem közeledik hátsó szándék nélkül senki felé. Az emberek már csak ilyenek, még ha ezt sokaknak fáj is elismerni.
- Valóban? Ez esetben azt hiszem, nem árt jóban lennem veled – jegyzem meg, de az ártatlan mosoly mögött elég jelentős féligazság húzódik meg, amit nem valószínű, hogy észrevesz, de így van ez jól. Minden poénkodás mögött mindig van egy kis igazság, ezt sokan hajlamosak elfelejteni és nem tulajdonítani neki kellő jelentőséget. Következő megjegyzésére továbbra is csak mosolygok.
- Már alig várom, hogy lássam – válaszolom végül. Tulajdonképpen, amilyen komolyan néz, akár még el is hiszem, hogy megteszi. Vagy ennyire véresen komolyan gondol mindent, vagy pokolian jó színész. Egyelőre bármelyiket kinézem belőle. Kérdésére elgondolkozok egy pillanatra, egyik ujjammal a poharam szélén játszva. Nem mintha nem lennék tisztában a céljaimmal, csak hogy mennyit is érdemes elárulnom neki belőle. Végül az igazság mellett döntök. Elég egyenes fickónak tűnik, nem hiszem, hogy lenne értelme köntörfalaznom neki, alighanem többre értékeli az őszinteséget.
- Híres színésznő akarok lenni. Ezért is dolgozom modellként. Úgy érzem, így kerülhetek be legkönnyebben a megfelelő berkekbe - válaszolom mélyen a szemébe nézve. Ez az a célom, amiben abszolút eltökélt vagyok. Nem számít, milyen eszközökhöz kell folyamodnom hozzá, én márpedig híres leszek. Az Oscarig meg sem állok.  Az egész világ lábaim előtt fog heverni.
- És te mit szeretnél elérni az életben? – kérdezek vissza már valamivel lágyabb hangon. Nem akarom végtére is megijeszteni. Én csak egy törékeny, védelemre szoruló lány vagyok, ne felejtsük el. Ezzel a bicepsszel pedig ő igazán megvédhet. Én megengedném neki bármikor. A következő kérdése talán még inkább meglep, mint eddig bármi, amit mondott. Még csak most ültünk le beszélgetni és máris randit kér? Ez a srác aztán semmit nem bíz a véletlenre.
- Ami azt illeti, egyelőre nem terveztem semmit. Szóval részemről rendben – felelem végül mosolyogva, miután úgy teszek egy ideig, mintha elgondolkoznék. Nehogy már úgy tűnjön, mintha csak erre vártam volna egész este!

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha akarnám, akkor bizonyára el tudnám érni, hogy valaki az én ajánlatomra szerepeljen a Playboy-ban. Nem is olyan rossz ötlet, talán ezzel még pénzt is szerezhetnék a csajoktól. De nem vagyok ám ennyire lóvémániás. Van egy ismerősöm, aki a lapnak dolgozik, ő mindig örül, ha új lányok vannak a láthatáron, időnként megkérdez, hogy ismerek-e erre vevő hölgyet.
- Komoly kapcsolatom nincs vele, de ha akarom, akkor el tudom intézni. – Leültem vele szembe és válaszoltam az előbb feltett kérdésére. Jó jel, ha a nem létező barátnőmről kérdez, nagyon jó. Szinte biztos voltam, hogy neki viszont van barátja, elvégre nagyon csinos és biztosan hemzsegnek utána a pasik. Mint ahogy most én is.
Kívülről csak annyi látszhatott, hogy sármosan elmosolyodtam, pedig igazából nagyon megdöbbentem. Szingli. Ízlelgettem a szót és próbáltam összekapcsolni Rinával. Szerencsére a taekwondo által már megtanultam nem kifejezni az érzelmeimet, tudok fapofát vágni, ha belül ordítok a fájdalomtól és tudok teljesen semlegesnek, nyugodtnak mutatkozni, ha valójában meglepődök. Ezt a képességemet most is kihasználtam.
- Mivel elég szűk itt a hely, nem hiszem, hogy ülve szaltózhatnék, de ha szeretnéd, akkor az utcán majd megteszem. – Vele együtt én is számhoz emeltem az üvegpoharat és lehúztam a rendelt alkoholom háromnegyedét. Jó nagy százalékost rendeltem, ma nem finomkodtam magammal. Közben intettem az egyik haveromnak, mert éppen ment el. Ezúttal lemaradt a kézfogás, de ő sem akart megzavarni engem, meg amúgy is lusta dög, én meg hülye lettem volna felállni és elmenni a pub másik végébe, itt hagyva Rinát.
- Mi a terved a jövőre és a közeljövőre? – Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy mit szeretne elérni, mi a jelenlegi „álma”. Válaszát megvártam, majd egy kicsit más vizekre eveztem.
- Csinálsz valamit holnap este? Elmehetnénk valahova ketten. – Nem hagytam, hogy elússzon ez a lehetőség, ha már így az ölembe hullott. Magam sem tudtam, hogy mennyire lesz szoros a mi kapcsolatunk, de az első lépést megtettem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A srác úgy tűnik, veszi a lapot. Lényegében átvitt és talán konkrét értelemben is jelen esetben. Persze bennem emberére talált. Nem az a fajta lány vagyok, akit ilyen egyszerűen zavarba lehetne hozni.
- Nahát, ilyen komoly kapcsolataid vannak azzal a lappal, hogy ilyen könnyedén ajánlhatsz be embereket? – nézek rá meglepetten. Persze ez is csak megjátszás, leginkább. Nem hinném, hogy komolyan gondolta, mint ahogy én sem. A menet közben feltett kérdésemre nem válaszol, míg le nem ülünk az asztalnál. Mintha némi hezitálást látnék rajta pár pillanatig, mikor az asztalhoz ülünk. Végül velem szemben foglal helyet. Szóval nem az a durván nyomulós csávó. Vagy nem ivott még eleget. Pedig a külseje alapján simán kinézném belőle, hogy az a tipikus, egomán fickó, aki tisztában van azzal, hogy bármelyik lányt megkaphatja, akit csak kinéz. Vagy visszafogottabb, vagy tényleg barátnője van, végtére is erre még nem válaszolt. Vagy egyszerűen meleg. De azt nem hiszem, hiszen akkor minek szólított volna le a pultnál és hívott volna kettesben egy asztalhoz? Mindenesetre válaszát hallva a barátnőt is kihúzhatom a listáról, marad tehát a legelső variáció. Hát majd kiderül, mennyire is visszafogott. Visszakérdezésére sokat sejtetően elmosolyodok.
- Ülésből is megy az a szaltó, vagy fel kell állnod hozzá? A helyzet ugyanis az, hogy per pillanat abszolút szingli vagyok – mélyen a szemébe nézek, miközben belekortyolok egyet az italomba és várom a reakcióját.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem hagytam, hogy ciki helyzetbe kerüljek, és bár lehet, hogy pont egy divatmagazin volt, amit a kezembe vettem miközben khm.. könnyítettem magamon a mellékhelyiségben, mégis próbáltam kissé frappánsan válaszolni. Ha a Playboy újság lett volna, akkor arra jobban emlékeznék, de jó ötletnek tűnt felhozni, hiszen nem egy olyan téma, illetve szó, ami csak úgy elhalad az ember füle mellett anélkül, hogy megragadna. Rá is harapott, pont ezzel kapcsolatos választ kaptam.
- Pedig megállnád a helyed abban is. Lehet, hogy beajánllak. – Persze ez egyáltalán nem így megy, ő döntése, hogy akar-e benne szerepelni vagy nem, de azért ajánlani még lehet. Vagy nem? Akárhogy is, bóknak jól jött és tényleg nem semmi csaj.
Megbizonyosodtam arról, hogy a barátnői sem fogják szúrós szemekkel fogadni a tényt, hogy elrabolom kicsit, de ha igen, akkor sem sokáig, mert ahogy láttam az én haverjaimnak is megakadt rajtuk a szemük, szerintem nem marad sokáig külön a két „banda”. Rina mosolya elragadó volt, sokkal vonzóbb így, mint nélküle. A lányok mégis miért próbálnak mindig mosoly nélkül pózolni? A szájcsücsörítés helyett sokkal inkább beválik ez. Legalábbis nálam biztos.
Elindultunk az általam kiszemelt asztal felé. Örültem, hogy velem tartott, mert legalább állnunk sem kell és még beszélni is tudunk. Nagy kár lett volna ennyiben hagyni a dolgot, ami engem illet, én jobban meg szerettem volna ismerni Rinát. Elmosolyodtam, mikor a barátnőmről kérdezett. Választ azonban csak azután adtam, miután az asztalhoz értünk. Megvártam míg leül, hiszen hölgyeké az elsőbbség, majd leültem vele szembe. Elgondolkoztam egy pillanatra, hogy inkább mellé, vagy inkább az asztal túloldalára üljek, de végül úgy döntöttem, hogy az utóbbit választom. Szerettem volna látni az arcát és esetleg nyomulósnak hitt volna, ha a másik variáció lett volna.
- A barátnőmtől? – Kérdeztem, de igazából ezzel azt akartam éreztetni, hogy szingli vagyok. Utoljára Seattle-ben volt csajom, de annak is már vagy 2 éve vége. Azóta nem voltam szerelmes, csak rövidebb kalandjaim voltak. Emlékszem, egyszer egy csaj mellett ébredtem a szobámban meztelenül. Ijesztő helyzet volt, ugyanis ötletem sem volt, hogy mi a fene történhetett előző este. Aztán rájöttem, hogy buliban voltam és iszogattam egy kicsit. Vagyis, lehet nem olyan kicsit. De a lényeg az, hogy két éve nem dobog a szívem érdemben.
- Már egy jó ideje nem vagyok kapcsolatban. – Egyértelműsítettem a helyzetet. - Na, és veled mi a helyzet? Azt ne mondd, hogy szingli vagy, mert itt nyomban dobok egy szaltót. – Ez nem is volt számomra annyira poén, ha akarja, tényleg megteszem, csak a többiek néznek kicsit hülyének majd. De ha elhagyjuk az épületet és kilépünk az utcára, akkor ahogy ő fütyül, én úgy szaltózok.  

[You must be registered and logged in to see this image.]

Örülök, hogy a srác is vette a lapot és nem húzta fel magát a kis csipkelődésemen. Természetesen továbbra sem hiszem, hogy női divatmagazinokat lapozgatna, de ez igazából nem is lényeges. Végül is bárhol láthatta a képemet. Megjegyzésére felnevetek.
- Annyira híres azért még nem vagyok, hogy a Playboy tegyen nekem ajánlatot, de kedves tőled, hogy el tudnál képzelni abban a lapban – nevetek fel, majd egy kacsintással toldom meg a mondandómat. Mert végül is ha abban a lapban próbálna meg elképzelni, az egyet jelent azzal, hogy ruha nélkül képzeljen el. Ha ilyesmi érdekli, akkor meg elég jó esélyekkel indulok nála. Nem mintha terveznék bármit is. De ahogy mondani szokás, én semmi jónak nem is lennék az elrontója. Beszéd közben észreveszem, hogy félrepillant egyszer, amit eleinte nem tudok hova tenni, mert a hátam mögött nem tudom kivenni, mit vagy kit néz, de a következő kérdéséből rájövök, hogy ez megint csak jót jelent nekem.
- Ó, szerintem megbocsátják. Nagylányok, nélkülem is ellesznek egy darabig – jegyzem meg továbbra is mosollyal az arcomon, ezzel értésére adva, nekem sincs ellenemre, ha hosszabb ideig élvezhetem még a társaságát. Kérdésére csak bólintok és meg is indulok az asztal irányába, ami felé mutat. Közben azért a válaszára is figyelek természetesen.
- A barátnődtől csak ritkán kapsz kimenőket? – kérdezem egy csibészes mosoly kíséretében. Úgy hangzik a kérdés, mintha viccnek szánnám, de azért elég komoly információtartalma van. Legalábbis a válaszból sok mindent leszűrhetek. Anélkül, hogy direktbe kérdeznék. Nem mintha problémám lenne az ilyesmivel, volt már rá példa, hogy egyik barátnőm pasiját is „kölcsönvettem” egy éjszakára. A csaj mondjuk valamiért nem értékelte a dolgot, de nekem nem igazán okozott ez álmatlan éjszakákat. Viszont azért nem árt tudni, hány ellenséget szerez az ember a cselekedeteivel.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Valahogy éreztem, hogy ma nem a haverokkal fogok lógni végig. Nem a „berúgok azt csá” hangulatomban voltam, sokkal inkább ki akartam élvezni azt a minimális szabadidőmet is és szerintem természetes, hogy a másik nem jobban érdekel, leköt. Ez így van rendjén, senki sem szólhat be emiatt, de szerencsére a többiek is hasonló észjárásban voltak.
Felismertem a mellettem álló lányt és meg is szólítottam, beszélgetést kezdeményezve ezzel. Mondtam, hogy láttam már a képeit, ami feltehetőleg jól esett neki. Elgondolkoztam, hogy milyen újság is lehetett az, de én csak futóban szoktam elkapni egy-egy példányt, a címüket pedig kizártnak tartom, hogy megjegyezzem, amíg a Föld kering a nap körül.
- A divattal jó tisztában lenni, még ha nem is a szebbik nemet képviseli az illető, nem igaz? De hogy őszinte legyek, nem emlékszem, hogy melyik magazin volt. Talán a Playboy? – Csipkelődtem én is vele nevetve, ha már az alkalom megvolt rá. Aztán bemutatkoztam, majd rögtön utánam Ő is így tett. Ezek szerint Rina. Tényleg! Már emlékszem. Beugrott a név és mérgelődtem magamban, hogy ez az előbb miért nem jutott eszembe.
Miközben megkérdeztem, hogy milyen indokból látogatott el erre a helyre, megláttam egy üres asztalt közvetlenül a sarokban, amolyan eldugott helynek tűnt, de mégis olyan volt, mint bármelyik másik testvére. A válaszát hallgatva a lányt figyeltem, legfeljebb egyszer pillanthattam el a kiszemelt hely felé. Rájöttem, hogy ő sem magányosan jött, bár miért is jött volna egyedül?!  Ez felvet némi problémát, lehet, hogy a csajok nem nézik jó szemmel, hogy nem velük lóg a barátnőjük. De nem tudom, ki érti a lányokat? Ők még a mellékhelyiségbe is csoportosan járnak.
- És nem gond, ha egy kicsit elrabollak tőlük? – Szerettem volna tudni, hogy mennyi időt tervez még velem tölteni, hiszen eredetileg nem velem jött ide, nem velem akart dumálni. Amennyiben számomra pozitív választ adott, biccentettem a kiszemelt asztal felé. – Nem ülünk le? Ott egy szabad asztal. – Ajánlottam fel a lehetőséget, de nem felejtettem el az előbbi kérdését sem.
- Nos, igen, én sem egyedül jöttem. Mondjuk az, hogy „szokás”, az egy kicsit erős megfogalmazás, mert az elmúlt hetekben nem nagyon volt időm eljönni iszogatni.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Örülök, hogy ilyen gyorsan akadt kellemesnek mondható társaságom. Tisztában vagyok azzal, hogy elég feltűnő vagyok, sosem okozott gondot felhívni magamra az ellenkező nem figyelmét, de nem feltétlenül mindig csak olyanok érdeklődését keltettem fel, akikét szerettem volna. De ezzel a fiúval a világon semmi baj nincs. Magas, jóképű, izmos és még aránylag normálisnak is tűnik. Per pillanat éppen megfelelő. Megjegyzéséből arra következtetek, nemcsak leszólító duma volt az iménti, tényleg felismert. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem esik jól az egómnak.
- Nem is néztem volna ki belőled, hogy divatmagazinokat lapozgatsz – jegyzem meg szórakozottan, egy mosoly kíséretében. Többnyire ilyen jellegű újságokban jelennek meg a képeim. Bár igazából egy sima hirdetésben is láthatott. Csak jól esik kicsit csipkelődni vele. Az ilyesmi fenntartja a beszélgetést és érdekesebbnek láttat. Unalmas beszélgetéseket senki nem szeret folytatni, kellenek az ilyesmik, hogy felpezsdítsék a társalgást. Nekem legalábbis mindenképp. Mindenesetre jó jelnek veszem, hogy nem hagy ott rögtön, miután megkapja az italát. Ami azt illeti, én sem sietek vissza a lányokhoz, szívesen társalgok még vele.
- Rina vagyok – válaszolom a bemutatkozására továbbra is mosolyogva. Attól, hogy az arcomat ismeri, nem várom el tőle, hogy a nevemet is tudja. A modellek közül egyébként is csak a nagyon nagyágyúkat ismerik a szakma berkein kívül is név szerint. Egyszer majd én is ott leszek. De ez az idő nem jött el. Még.
- Ami azt illeti, az egyetemi csoporttársnőim hívtak le, én meg gondoltam, miért is ülnék otthon? Feltételezem, te is valami hasonló okból vagy itt, nem? Szokásos esti sörözés a haverokkal? – kérdezem enyhén felvont szemöldökkel, mélyen a szemébe nézve.  Fontos, hogy lássa, érdeklődöm. Az ilyesmit minden pasi díjazza. Egy ilyen csávóval visszamenni az asztalhoz nem kis fogás lenne. Bár a csajok már alighanem hozzászoktak ahhoz, hogy én a környék legjobb csávóit is simán be tudom hálózni, ha úgy akarom. De azért az irigykedő pillantások mindig legyezgetik a hiúságomat.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Jó volt újra találkozni a régi haverokkal és újra elmenni az egyik pubba. Na, nem mintha évekig kerültem volna ezt az életmódot, arra szó sincs, csupán néhány hétig kellett tartóztatnom magam és attól tartok, hogy még nincs vége, elvégre a világbajnokság még csak most jön. A lényeg viszont az, hogy ma volt rá időm és ezt ki is használtam. Késve bár, de megérkeztem a bejárat elé, ahol a találkoztam a haverokkal. Néhány gondolatcsere után bementünk az épületbe és lerohantuk a pultot. Megrendeltük a magunk kedvencét. Míg várakoztam a kész italomra, megpillantottam egy szintén ázsiai kinézetű, ám velem ellentétes nemű személyt. A tévhit ellenére egyikünk sem kínai volt. Sajnos az emberek megszokásból gondolják azt, hogy ha egy ázsiait látnak, akkor az csak kínai lehet. Valamilyen szintem megértem, hiszem tényleg vannak egy páran, de én koreai vagyok és ezt tiszteletben is tartom.
Pár pillanat után rájöttem, hogy ki is lehet a lány. Csinos volt, meg hát ő is arra várt, mint én, hát hogy a viharba ne szólítottam volna meg? Kiderült, hogy fején találtam a szöget, tényleg modell, ezzel biztos voltam már, hogy ő az a lány, akit…
- Pedig került már a kezeim közé néhány magazin, amikben visszaköszönt az arcod. – Mondtam a szerény megjegyzésére. Ha valaki szerepelt valamilyen médiumban, ráadásul nem is egyszer és nem is celebként, akkor az már nem kis teljesítmény. Biztosan sokat dolgozott érte és a korából arra következtettem, hogy még csak kezdődik számára a csillogás. Emlékszem, egyszer engem is megkerestek egy interjúval, meg talán sportközvetítéseknél is feltűntem, de magamat egyáltalán nem tartom sztárnak. Sportoló vagyok és ennyi. Mindeközben megkaptuk az alkoholunkat is, egy köszönetmondó tekintetet küldtem a pult másik oldalán lévő barátomnak, de rögtön utána az előttem lévő hölgy élvezhette ismét teljes figyelmemet.
- Egyébként Kris vagyok. – Mutatkoztam be végül. Nem kérdeztem meg, hogy mi az Ő neve, mert tudtam, hogy olvastam már, ezért reméltem, hogy előbb-utóbb beugrik, ha a modell nem előz meg és mondja meg maga. Kortyoltam kicsit a kezemben szorongatott italból.
- És mi szél vezetett ide? - Nem engedtem, hogy elvesszen a téma. Inkább egy csajjal lógok, mint a mögöttem lévő haverokkal, akik amúgy hozzám hasonlóan cselekedtek, szerintem fel sem tűnt nekik, hogy nem kommunikálok velük.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy kissé unottam a pultnak támaszkodva várok az italomra, egy fiatal férfihang szólít meg. Legalábbis feltételezem, hogy nekem szól. Ahogy odafordulok, nem csalódok. Egy ázsiai, ránézésére koreainak tetsző srác néz vissza rám. Magas és szálkásan izmos. Első pillantásra is kifejezetten tetszetős. Nem vagyok benne biztos, hogy az előbbi mondata csak szokásos csajozós szöveg, vagy tényleg felismert valahonnan.
- Ami azt illeti, akadnak munkáim, de annyira befutott még nem vagyok – villantok felé egy mosolyt. Óvatosan válogatom meg a szavaimat, mert ha csak azért mondta, hogy bevágódjon, elég nagy koppanás lenne valami ismert modellként feltűntetnem magam. Mondjuk, lehet azért egy-két hirdetésben, plakáton találkozni az arcommal, de olyan nagy híresség még nem vagyok. Egyelőre legalábbis. De ha rajtam múlik, ez hamarosan változni fog. Közben megkapom az italomat. A jóképű idegen is. Felé emelem a poharamat egy bájos mosoly kíséretében. Remélem, nem akar rögtön itt hagyni. Egész helyes.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elmúlt hetekben az edzéseim hossza és keménysége megtriplázódott, nem is csoda, hiszen közeledik a következő világbajnokság. Muszáj jó eredményt elérnem, megfogadtam magamnak, hogy nem elégszek meg aranynál kevesebb értékű éremmel. Nap mint nap hulla fáradtan zuhantam az ágyamba, fájó végtagjaimmal mozdulni sem bírtam. Az meg még csak hab a tortán, hogy apám az edzőm és úgy ismer engem, mint a tenyerét – legalábbis azt hiszi – és tudja, hogy mennyi a tűrőképességem, igaz nem nagyon érdekli. Szeretek taekwondózni, de jóból is megárt a sok, márpedig az elmúlt hét jóval meghaladja a sok fogalmát. Szombaton szerencsére már látta, hogy kivagyok teljesen, és ha még erőltetné, akkor azzal csak rontana állapotomon, ezért ma már csak délelőtt kellett a dódzsóba mennem. Délután kellőképpen kipihentem magam, aludtam egy nagyot. Néhány perccel az ébredésem után csörrent meg a telefonom. Egyik haverom felhívott, hogy nem lenne-e kedvem berúgni ma este. Mivel amúgy sem szoktam ilyeneket visszautasítani és egyébként is vágytam már a lazulásra, megbeszéltem velük egy időpontot a törzshelyünk előtt. 
Egy fekete inget kerítettem elő, miközben haladtam a gombolkozással az órámra pillantottam. Pár percnyivel haladt túl a nagymutató a megállapodott időponton. Helyes, megint kések. Persze nem nagyon érdekelt, tudták jól, hogy szokásom és már megszokhatták. Pénztárcával a farzsebemben indultam végül el.
Odaérve a többiek is csak röhögtek, nem is várták, hogy időben megérkezzek. Lepacsiztunk, néhányan megkérdezték, élek-e még, mire csak vállat vontam. Igen, az elmúlt hetekben szépen elhanyagoltam a srácokat, napjaim két helyen zajlottak, az edzőteremben és a házamban. Jó végre kimozdulni és szórakozni kicsit, mint a régi szép időkben. Anno minden estét valamilyen kocsmában, buliban, bárban töltöttem, nem szeretnék elszokni régi életformámtól. Na meg a csajok, azok a drága csajok. Bementünk és egyenesen a pultot támadtuk be.
- A szokásosat! – Mondtam a pultosnak, aki elkezdett kiabálni, hogy „Ó, hát csak nem egy régi vendég?”. Eléggé jól ismertük egymást. Válaszként csak kezet fogtunk üdvözlésként. Míg vártam a kész alkoholomra a többiek is megrendelték maguknak az italukat. Figyelmem azonban a hozzám közeli szintén ázsiai lányra terelődött. Rögtön felismertem vonásairól, hogy japán vér kering az ereiben. Ismerősnek tűnt, biztos voltam, hogy már láttam valahol. Aztán be is ugrott, hogy ki lehet a hölgy.
- Csak nem egy modellhez van szerencsém? – Szólítottam meg, majd nyúltam a megrendelt boldogságomért, amit felém nyújtottak.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Igazság szerint ma nem volt különösebb kedvem kimozdulni otthonról, viszont mikor az egyik egyetemi csoporttársnőm felhív, hogy este leugranak a csajokkal legurítani egy-két italt, végül is felülírom a terveimet. Mert  minek is üljek itthon egyedül? Úgyhogy kirittyentem magam, ahogy azt kell és útnak indulok. Taxival közelítem meg a Jimmy’s pub-ot, kissé késve, így a lányok már odabent vannak, mire odaérek. Talán egy-két ital már le is csúszott a torkukon. Odamegyek hozzájuk, lepusziszkodok mindenkivel, aztán a pult felé irányzom magam. Csak magamhoz veszek már valami alkoholt, ha rávettem magam, hogy lejöjjek. Aztán még akármi is lehet az estéből.
- Hello! Egy vodka-narancsot kérek! – szólítom meg a pultos srácot egy mosoly kíséretében, mert végül is fiatal és ha azt nézzük egész helyes. Ő is visszamosolyog, bólint és nekiállt elkészíteni a rendelésem, amire én a pultnak támaszkodva várok.