Hayden Coleman

Nobody's perfect

Nehéz összefoglalni, hogy milyen valakinek a személyisége, hiszen minden reakciója a környezetében lévők viselkedésétől függ, na meg a pillanatnyi hangulattól. De akkor beszéljünk általánosságban.
Nem vagyok egy csicsergős fajta, legalábbis, ha megállsz mellettem valahol és neki állsz barátkozni, nem feltétlenül fogom elregélni neked az életem. Ugyanez viszont nem igaz azokra, akikkel együtt dolgozok, mert velük sokat baromkodunk és ott éppenséggel úgy kell rám szólni néha, hogy fogjam be.
Sűrűbben láthatsz nyakig olajosan, mint körömcipőben, de adott helyzetben ki tudom ám csípni magam, nem is kicsit. Nem mondom, hogy nem érzem magam jól azokban a helyzetekben, mert kifejezetten élvezni szoktam, ha rám szegeződik minden pillantás, de azt vallom, hogy egy igazi nő pamut melegítőben és trikóban is szexi tud lenni.
Nem vagyok egy beképzelt természet, aki elvárja, hogy az apja hírneve miatt mindenki a lábai előtt heverjen, kinyissák előtte a kocsi ajtót és vörös szőnyeget terítsenek a lába elé. Épp csak annyi tiszteletet szoktam megkövetelni -mindenkitől- ami egy embernek jár, nem többet de, ha kevesebbet kapok, igen is kinyitom a számat.  Talán a nagy számnak köszönhető, hogy gyakran megkapom a beképzelt picsa jelzőt, de ezzel inkább nem is szoktam foglalkozni.
Nem szokott érdekelni az sem, mit gondolhatnak rólam mások. Épp ezért lehet, hogy egyik nap a buszmegállóban fogok riszálni, mert épp a kedvenc dalomat hallgatom, vagy épp kék tincseket festetek a hajamba, mert nekem épp az fog tetszeni.
A lényeg az, hogy ha nem tartozol azok közé, akik elnyerték a bizalmamat, akkor úgysem fogod megtudni, hogy milyen ember vagyok, mert azok, akiket a barátaimnak tartok, mindent másképp látnak. Ők tudják, hogy szívesen hülyülök, hogy olykor be nem áll a szám és, hogy szeretem húzni Jamie agyát. Azt is tudják, hogy imádom a rock koncerteket vagy, hogy vígan teszek rá, mennyi pénze van az apámnak, mert meg akarok dolgozni a saját sikeremért. Igazán, csakis ők ismerhetnek és ez abban az esetben, ha az apád milliárdos és az újságírók szívesen tépnek darabokra, igen hasznos tud lenni. Meg kell tanulnod, hogy nem bízhatsz meg mindenkiben és, hogy nem feltétlenül a barátod az, aki rád mosolyog.
Ezen kívül mit mondhatnék még? Zöld szemeim vannak, amik mellé pont passzol a jelenlegi vörös hajszínem és porcelán fehér a bőröm, mert ha már plázába nem járok, szoláriumba se tartom szükségesnek. Nagyjából 170 centi lehetek, amit nem szoktam megspékelni plusz tíz centivel, mert inkább hordok tornacsukát, mint körömcipőt és azt hiszem, a külsőmről elég is ennyi. Az öltözködésemet nehéz lenne leírni, mert roppant változatos, szóval nem erőlködök. Majd meglátod ; )

This is my Life

Remek kis történetem kapásból egy nagy csalódással kezdődik. Na nem az enyémmel. Az apáméval, aki egy "kis tököst" várt, aki majd megörökli a pénzét, vezeti a cégeit meg miegymást és megkapja a Hayden nevet. Ennek ellenére jöttem én, aki attól függetlenül, hogy lánynak született és bár rengeteg szebbnél szebb női név létezik a világon, megkapta azért azt a fránya Hayden nevet, hátha mégis kinő a fütyije. Igazából nem tudom, mi volt a terve ezzel a névvel, de az biztos, hogy az anyámmal már nem sok lehetett, mert három éves koromban beadta a válópert és elköltözött Párizsba, hogy a karrierjének élhessen. Köszi anyu!
Minden esetre szeretem őt és a fél gyerekkoromat nála töltöttem, ami mindig nagy ellentétet eredményezett. Míg itthon inkább voltam olyan, mint egy kissrác és folyton apám szerelői közt flangáltam, ott mindig kis dáma lett belőlem, aki a divatot tartotta a legfontosabbnak. Csoda hát, ha végül magam sem tudom ki lett belőlem?
8 éves koromban már annyira önálló akaratom volt, hogy a sok magántanárt megunva kiharcoltam magamnak, hogy normális suliba járhassak, ahova lehetőleg busszal megyek el és nem a hófehér limuzinnal, ahogy apuci képzelte. Hiába, hogy nem lettem a kisfia, imád a mai napig, csak épp ezt leginkább azzal tudja kimutatni, hogy próbál mindenben a kedvemre tenni. Új kocsi, menő cuccok, saját ház -megjegyzem, azért annak örültem-, saját kertész meg egyebek és nekem mindezért nem kell mást tennem, mint elviselnem a fojtogató aggodalmát. Mindig azt mondta kamasz koromban, hogy jobb lett volna egy fiú, mert annál nem kell attól félni, hogy terhesen jön haza, a gyerektartás meg még mindig jobb. Ezek után el lehet képzelni, milyen volt a magánéletem. Volt, hogy utánam küldte a gorilláit a sulibálra, nehogy olyasmi történjen, aminek ő nem örült volna, de randim is sikeredett már pocsékul a testőre miatt. 18 éves koromban aztán felvilágosítottam róla, hogy minden igyekezete ellenére átestem azon a bizonyos nagy dolgon, nem lettem terhes és örülnék, ha vissza venne végre ebből az egész paranoid hülyeségéből. Sokáig viszont nem volt vita mentes az életünk, mert előbb felszedte az egyetlen barátnőmet pár numera erejéig, majd megpróbált lebeszélni az egyetemről és arról, hogy lejárjak a srácokhoz a műhelybe. Mert, hogy akkoriban már igen csak szerelmes voltam a kocsikba, a bütykölésbe és azok minden titkába. Ezért vertem ki végül a hisztit, hogy igenis, a műszaki egyetemre akarok járni és igenis, szabad időmben le akarok menni a srácokhoz. Eleinte ezekből még volt némi morgás meg szájhúzás, de végül aztán én nyertem. Ez már, csak természetes. Tudom, hogy lehet hatni az apámra és, hogyan kell ránéznem ahhoz, hogy megenyhüljön.
Nehéz munka árán ugyan, de a srácok befogadtak, hiszen idővel rájöttek, hogy egyrészt nem kell tőlem tartani, másrészt pedig nem olyan vagyok, mint amilyennek képzeltek. Az elején, amikor még ott tevékenykedtem velük, alig szóltak hozzám és a hülyéskedésekből is kimaradtam. Utólag már mondták, hogy azt hitték, én majd mindent visszamondok apámnak és megtudja majd, hogy munka közben ők milyen jókat hülyéskednek. Ekkor volt velük az első komoly elbeszélgetésem és azóta remek csapat vagyunk. Eszemben sincs mindebbe belevonni az apámat is. Éppen elég, hogy Jamie-t úgy imádja, mintha a nevére akarná venni. Talán ezért van, hogy előszeretettel szívatom a srácot? Lehet. Egyébként is, megérdemel némi szemétkedést, ha már olyan nagyon jó sorsa van. Döglenek utána a nők -meg tudom őket érteni-, tele van pénzzel és az apám kezében Ő is biztonságban van, mert ha Mr Coleman eldönti, hogy valakiből sztárt farag, akkor az úgy is lesz.