Let's work at night... ~Hayden and Jamie~

Hayden

Lehet, hogy tényleg tök fölösleges próbálkoznom. Túlságosan büszke és túlságosan védelmezi saját magát ahhoz, hogy megtegye, azt amire igazából vágyik. Feleslegesen viszont nem akarok ebbe túl sok erőt és időt beleölni, ha úgysincs esélyem.
-Sosem tudod meg, ha nem próbálok ki.-vonom meg a vállamat. Kicsit idegesebb lett a hangulata, de most ezt a kérdést szerintem Ő sem gondolta komolyan. Nem tudok neki pontos számokat mondani. Lehet, hogy 4 óra alatt a halálba kergetnénk egymást, lehet hogy egy élet is kevés lenne együtt.
Következő válaszára felnevetek. Van valami a dologban, de ez nem teljesen igaz, hiszen mindig ügyelek, hogy milyen körítés van ahhoz a dologhoz. Még mindig a tagadó fázisban van bár az is lehet, hogy Hayden Coleman a két lábon járó tagadás és mást nem is nagyon csinál. Szerintem még sosem adott nekem igazat. Vagy bárkinek.
-Van jobb... csak most épp apró darabokban.-ütögetem meg finoman a Mustangot. Tényleg jó kocsija van, de pontosan ezt a válaszreakciót akartam elérni nála. Imádom amikor idegeskedik, mert az valamiért még vonzóbbá teszi. Ahogy védelmezi saját kocsiját.
-Legalább vállalom, hogy mit akarok..-állom a tekintetét. Tényleg nem értem, hogy miért problémázik ennyit egy ilyen egyszerű dolgon. Persze Ő nem láthat bele a fejembe, hogy komolyan gondolom és emiatt nem is hibáztatom, csak furcsa. A képzeletemben Hayden ennél sokkal lazább volt. Mondjuk szerettem volna, ha lengébben öltözik, de ezt már én sem gondolhattam teljesen komolyan.
Természetesen utána lépek, mert szeretném vele tisztázni a dolgot. Kérdésére egyenlőre nem válaszolok inkább az ő válasza érdekel. Reméld a jobbat készülj a legrosszabbra.
Hagyom kicsusszani kezét a kezemből és a kocsira pillantok.
-Tudod mit. Majd inkább holnap folytatom.-pillantok Haydenre majd magamhoz veszem ledobott ingemet.
-Folytasd amit elkezdtél.-bökök fejemmel a kocsija felé, hiszen csinált rajta éppen valamit, amikor megérkeztem. Lehet, hogy nem ez lesz az éjszaka, amikor sikerül megváltoznom. Kiérve a műhelyből rágyújtok egy cigarettára mielőtt beülök a kocsimba.

//folyt köv a partyn drágám //

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Egy idő után frusztráló tud lenni Jamie viselkedése és általában ilyenkor találok is valami okot, ami miatt leléphetek, de most nem tudok. Megbeszéltük, hogy Mustangot szerelünk, tehát sejti, hogy nincs semmi dolgom, tehát nem léphetek le. Meg kell próbálnom hárítani az összes próbálkozását és sunyi megjegyzését, ami egyre nehezebb. De akkor se adom meg neki azt az örömet, hogy a karjaiba omoljak, ő pedig szórakozhasson velem is egy sort, hogy aztán önelégült vigyorral köszöntsön mindig, amikor meglát. Tudom, hogy én is csak egy játékszer lennék neki még, ha mást is próbál velem elhitetni.
-Szegény Berry.- húzom el szomorkásan a számat csak a poén kedvéért, végül elvigyorodok. Így komolyabban belegondolva, elég durva lenne, ha ezek ketten bejelentenék egy nap, hogy együtt vannak. Fúj. Egy életre sokkolna a dolog szerintem. Nem kicsit. Én kötnék ki végül a gyogyóba.
-Meddig lennék a barátnőd? Egy este erejéig? Ne légy nevetséges, Jamie. Mindketten tudjuk, hogy az első alkalommal, amikor felkínálkozna neked valami csitri, te ugyanúgy felvinnéd a kis lakásodra és ennyit a kapcsolatról. Ezzel az egész színjátékkal egy célod van, azt viszont nem fogod elérni.- egyre határozottabban adom ezt elő és egyre inkább felspanolom magam, hogy már pedig azért se. Nem fogom hagyni, hogy belőlem is hülyét csináljon. Persze, vonzó pasi és meglehetősen igaz rá, hogy az esetem, csak épp a felfogásával van baj, ami épp elég ok arra, hogy ne álljak vele szóba, mert abból a kapcsolatból én másznék ki egyedül vesztesként. Nem éri meg hónapokig sírni pár szép éjszakáért.
-Neked semmi más nem csavarta még el a fejed, csak az a bizonyos dolog a nők lába között. Ne játszd nekem itt a Casanova-t.- vigyorgok fejet csóválva, mert már tényleg nem tudom lassan, mivel válaszoljak az ilyen megjegyzéseire, ahogy azt se tudom, mire véljem ezeket. Ilyen durván még sosem nyomult és nem is tudom, hogy elhihetem-e amit mond, vagy sem. Így inkább rácáfolok. Az a biztos.
-Szekér? Örülnél te, ha ilyen szekered lenne, szivi.- vágom csípőre kezeimet és igen, kikérem magamnak ezt a "szekér" megnevezést. Az nem szekér, hanem egy álom. Egy remekmű. Egy csoda, ráadásul én szépítgettem, szóval nem tűröm el, hogy szekérnek nevezze akárki is még, ha az az illető Jamie Norrington, akkor sem.
-Nevetséges vagy, ugye tudod?- de tényleg. Ez a törtetés egy kis szex miatt... röhejes. Komolyan megfordul a fejemben, hogy beadom a derekam, mert akkor előbb szabadulok, de nem lehet. Hogy sétálnék azután elé? Égne a képemről a bőr. Az én büszkeségem nem viselné el a tudatot, hogy ugyanolyan ágybetét lettem, mint azok a buta libák, akik bepróbálkoznak a celeb fiúcskánál, hátha ők lesznek élete szerelme. Rácsesztek, mert Jamienek ilyen sosem lesz. Ő egyszerűen nem tud szeretni és kész. El kell fogadni.
Ennek ismeretében próbálom is ott hagyni és inkább a kocsi szereléssel foglalkozni, de pillanatokon belül az egyetlen dolog, amire gondolni tudok az az, hogy mocskosul közel van hozzám és így rohadt nehéz ellenállni. Szemétláda.
-Miért ne hagyhatnálak?- vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben megmakacsolom magam és úgy méregetem, mintha teljesen hidegen hagyna a közelsége, pedig valójában tiszta libabőr vagyok és a kellemes bizsergés végig fut a testemen. Miért van az, hogy az ember teste és az agya nem működik összhangban?
-Hozom az emelőt.- jegyzem meg végül fapofával és meredt tekintettel lesek rá, miközben elhúzódok tőle csak, hogy érezze, nem vicceltem. Vagyis, leginkább próbálom vele elhitetni, hogy nem akarnék az ajkaira tapadni és itt a műhely kellős közepén letépni róla minden egyes ruhadarabot -már ami maradt rajta- és azt hiszem, magamnak is ezt próbálom bemagyarázni. Nem tudom, meddig fog ez menni, de azért elindulok az eredeti célom felé remegő lábakkal. Nevetséges, hogy ilyen hatással tud rám lenni. Azt hittem, én ennél okosabb vagyok.

Hayden

Szerintem most ugyanarra gondolunk és a legborzasztóbb, hogy valószínüleg ugyanannyira vágyik rá, mint én, de nem tehetünk különösebben az ügy érdekében semmit, mert ezzel büntet. Sokan túlértékelik a szexet, bár azt is megértem ha valaki ki akarja várni a megfelelő időt vagy személyt, de ez általában az érdeklődésem elvesztéséhez szokott vezetni. Az általában azért jó kifejezés, mert most a mi esetünkben például egyáltalán nem igaz. Kihívást látok a helyzetben nem pedig kiábrándulást.
-Köszi a felhatalmazást.-vigyorgok rá. Ez az állapot átmeneti. Kicsit megemberelem magam és a telefonom csörögni fog. Ez a szent meggyőződésem, amiben nincsen okom kételkedni, hiszen eddig is csak azért mondott nekem nemet, mert hülye vagyok és úgy is viselkedek.
-Berrynek nincs.-nevetek egy jót. Berry jó haver biztos rátenne még egy lapáttal, ha most hallaná ezt a beszélgetést és legalább olyan jól szórakozna, mint mi. Tudtommal egy meleg sem erősíti a csapatunkat ezért döntött gondolom véletlenszerűen , hogy ki legyen az én párom ha már Luna kiesett a képből.
-Nem kell cafkának lenned, ahhoz, hogy szobára vigyelek. Nem előírás.-vonom meg a vállamat.-De az elöbb mondtam. Nincs több dolgom könnyűvérű lányokkal. Szóval a tiltakozásod csak még megfelelőbbé tesz arra, hogy a barátnőm legyél.-vigyorgok rá. Nagyon szeretne lebeszélni erről a dologról, de kötve hiszem, hogy ez bármikor is sikerülne neki. Egyszerűen nem vagyok az a lemondós fajta és egyébként is bírom őt. Vajon komolyan tudnám venni, ha vele járnék? Az vajon valami igazi lenne vagy csak egy gyenge próbálkozás, hogy felnőjek?
-Szóval te se lennél jó választás mert elcsavartad a fejemet?-nézek rá felvont szemöldökökkel majd elmosolyodok. Ezt úgysem hiszem el, hogy az öreg ilyen könnyen fejest ugrana valami olyasmibe, amit a pénze bánna. Valószínüleg a legjöbb üzletember, akit valaha láttam, bár ez tényleg nem jelenti azt, hogy a nők terén is van esze.
Fintorgok egyet a válaszán.
-Akkor állj hátrébb a szekereddel nehogy megkarcoljuk.-bökök fejemmel a kocsija felé, majd odalépek hozzá. Nem eresztem tekintetét még akkor sem, amikor válaszol nekem.
-Nem zavar, ha alul levetkőzöl.-vonom meg a vállamat elmosolyodva. Amikor félrebillenti a fejét eltűnik a mosoly az arcomról és eldöntöm, hogy megteszem. Amint azonban reagálnék eltűnik és máris vigyorogva sétál az emelőért. Gyorsan mozdulok és néhány lépés után el is kapom a kezét és visszafordítom magam felé és magamhoz húzom.
-Ne már Hayden. Nem hagyhatsz így..-akarom őt és ezt nem félek a tudtára adni. Miért ne lehetne ez a megfelelő hely és idő?
-Akarlak. Ha nemet mondasz most elhiszem és békén hagylak.-szemeit figyelem.

//természetesen nem foglak //

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Egy rövid pillanatig megjelenik előttem a kép, ahogy egy unalmas estén kezembe veszem a telefonom, felhívom Jamie-t, aki öt perc múlva kopogtat az ajtómon és aztán... gondoskodna róla, hogy ne unatkozzak, de ezt a képet gyorsan elhessegetem, mert ez nem én lennék. Én ilyet nem csinálok, még akkor se, ha úgy vonz magához ez a pasi, mint valami mágnes. Én nem arra szoktam tartani egy pasit külön, hogy kufircoljunk időnként és kész. Nekem érzések is kellenek, amiket mondjuk azt hiszi mindenki, hogy nem tudok produkálni, pedig igen. Tudnék, ha akarnék és úgy érezném, hogy van értelme.
-Kösz a segítséget.- kacsintok én is vissza rá, de ettől még nem fogom kikeresni a nevét a "J" betűnél SOHA. Nem alacsonyodnék le idáig, pedig gyanítom, hogy nem bánnám meg. Na jó, nem is agyalok inkább ezen. Felesleges.
-Azt hiszel el, amit akarsz, szivi. Magánügy.- vigyorodok el, miközben követem tekintetemmel, ahogy a kocsiból szedegeti ki az alkatrészeket. Eszembe jut, hány ilyen alkalom volt már és még az is megfordul a fejemben, hogy talán nem is baj, ha mi megmaradunk örökké ilyen kapcsolatban. Így legalább biztos, hogy mindig jóba leszünk és nem rontunk el semmit. Szerelgetünk, szívjuk egymás vérét, játszunk egymás idegeivel és ennyi, nem több. Ugyan. Ezt a hülyeséget még én se hiszem el...
-Ja, igen. Mert téged nem lehet pótolni, igaz? Te olyan különleges vagy, hogy nincs élet utánad.- csóválom a fejem röhögve és leginkább az mulattat, hogy szegény Berrynek fogalma sincs róla, hogy mi most épp rajta viccelődünk. Vagyis, hogy neki is köze van hozzá. Mondjuk, amilyen jó fej ő is, talán csak röhögne egy jót, hogy gondolatban összehoztuk Jamie-vel.
-Hidd el, Jamie. Felesleges lenne arra pocsékolni az erőd, hogy te a combjaim közé próbálj férkőzni. De tényleg. Én nem olyan cafka vagyok, mint akiket felhurcolsz esténként a szobádba, és ezt te is tudod. Ennél fogva felesleges ilyesmiről ábrándoznod.- sandítok egy "igazam van" mosollyal, majd fogok egy erre szakosodott rongyot és megtörölgetem a kezem. Mindezek után, mivel kezd egész jó idő lenni a műhelyben, a pulcsimat is lekapom magamról. Mindezt pedig nem azért teszem, mert ez így olyan szexi lenne és elvonja Jamie figyelmét, mivel semmi észvesztő holmi nincs rajtam, csak egy sima, szürke adidas póló van rajtam. Igazság szerint úgy nézek ki a jelenlegi öltözékemben, mint egy pasi, dehát nem is randira indultam.
-Az apósod? Nem tudom, hogy jön ide az apósod, de az apám tutira okos, csak épp férfi és mindenki tudja a férfiakról, hogy ha véletlenül elcsavarja egy nő a fejüket, az valahogy soha nem a legjobb választás.- vigyorodok el és valahogy próbálok nem nagy figyelmet szentelni annak az "apósom" megjegyzésnek. Gőzöm sincs mi ütött Jamiebe, de ennyire még sose próbálkozott, bár gyanítom, most is csak szórakozik, ahogy szokott. Ezért is nem szabad nagyon beleélnem magam semmibe és koptatom le inkább sorozatosan.
-Hát... mondjuk odamegyünk és behozzuk? De ez csak egy tipp.- vonok vállat flegma ábrázattal, mert ezt most igen is magamra veszem. Miből gondolja, hogy ebből a szempontból nincs hasznom és nem tudnánk együtt behozni? Már dehogyis nem.
Mindez viszont már el is illan a kis agyacskámból, ahogy megindul felém. Komolyan nem tudom hirtelen, hogy mire készül, de ahogy megáll előttem, képtelen vagyok levenni róla tekintetem- Egyedül akkor pillantok le, mikor felhúzza picit a trikóját. Meg akar ölni. Ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy gondolatolvasó és most ő szívat engem direkt, holott ugyanezt én szoktam csinálni.
-Azt csinálsz, amit akarsz, de ugye nem gond, ha az én pólóm rajtam marad?- biccentem picit oldalra a fejem egész közel hajolva hozzá. Így valóban csak egy apró mozdulat kellene ahhoz, hogy ajkai az enyémekhez érjenek. Még forró leheletét is érzem a bőrömön és ahogy a filmekben is lenni szokott, felváltva pillantok hol szemeire, hol ajkaira, míg végül sunyin elvigyorodok, és kicsusszanok a kocsi és Jamie fogságából, hogy a másik terembe menjek az emelőért. Nem fogom megadni neki azt az örömet, hogy azt higgye, hogy egy póló levétel teljesen elcsábíthat. Ennyire nem vagyok hülye.

Hayden

-A ’J’ környékén keresd.-kacsintok rá. Nem mintha egyébként egy szőke picsa lenne, aki még erre sem képes, de azért nyugodtan reménykedjen hátha nem találja majd.
Sosem kedveltem az üresfejű lányokat. Ha a külsejük 10/10-es volt akkor természetesen egy éjszakányi időt hajlandó voltam szakítani rájuk, de semmi többet. Még reggelit sem pazaroltam az ilyenekre. Nem kellett aggódni, hogy a lelkükre veszik elvégre valószínüleg egy vőlegény vagy egy férj várja őket otthon, aki mellől elszöktek egy éjszakára.
-Nem baj, ha ezt most nem hiszem el?-viszonzom pillantását miközben egy újabb totálkáros alkatrésztől szabadítom meg a kocsimat. Hayden mindig hasznos volt a kocsik körül. Mindig volt valami hasznos tanácsa, új beállítása, ami miatt kicsit gyorsabban döcögött a szekér. Ezért is kértem őt, hogy segítsen helyrepakolni a kocsit.
-Berryvel szakítottunk. De úgysem bírja majd sokáig nélkülem.-távolba pillantok egy másodpercig majd Haydenre vigyorgok. Mindketten tudjuk ha valaki hetero ezen a világon, akkor az én vagyok. Nem vagyok homofób, de nem is érzek rá késztetést, hogy egy férfi karjai között melegedjek fel. Micsoda szófordulat.
-Legyen. Lemondok a combjaidról, de arról nem ahol találkoznak.-sóhajtok fel lemondóan. Esélye sincs lebeszélni, mert pontosan tudom, hogy nagyon is az esete vagyok, csak nekem nem hajlandó bevallani de elég nőt láttam már, ahhoz hogy tudjam, hogy mikor mondanak igazából igent.
Ő tagad. Valószínüleg csak a viselkedésem miatt. Ha ez változik, akkor majd az Ő hozzáállása is fog ebben az egyben teljesen biztos vagyok. Talán éppen holnap nyílik majd rá alkalmam, hogy bizonyítsak mindkettőnknek, hogy mire vagyok képes.
-Szerintem ennél okosabb az apósom.-vigyorgok rá. Komolyan hiszek abban, hogy ezeken Mr Coleman is túllát. Még én sem vagyok olyan hülye, hogy bedőljek a feszes fenekek és a nagy mellek csábításának. Annyi ilyen lány lett volna, aki a gyémántnak mondott volna igent és nem nekem , hogy két kezemen nem tudnám megszámolni. Ha még én sem sétáltam egy ilyen csapdába akkor a főnök sem tette volna.
Amíg igazodik a beállásomhoz iszok néhány kortyot.
-Ne vegyél mindent a lelkedre. Csak azon gondolkoztam, hogy az emelőt hogyan hozzuk be, hogy ki tudjuk szedni a motort. Rohadtul útban van.-bökök fejemmel a motor felé. Talán érdemes lenne ezzel folytatni, mert körülötte már nagjából kiszedtünk mindent, amihez csak hozzáfértünk.
A következő megjegyzésére válaszként odalépek hozzá, hogy alig néhány centi válasszon el minket egymástól.
-Itt vagyok.-vigyorgok rá. Nem eresztem a tekintetét.
-Zavarna ha levenném a pólót is?-kérdezem vigyorogva és kicsit meg is emelem a fehér atléta alját, hogy kivillanjon az a bizonyos V alakú izom amit a lányok úgy szeretnek.

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Na igen. Az öregségtől még igen messze van és amilyen kondiban van, szerintem még ötven évesen is fiatalos lesz. A lényegen mondjuk az se változtatna, ha pocakot növesztene akkorra már és megkopaszodna. A cégnél akkor is lenne helye, erről kezeskedem majd. Meg szerintem az apám is, aminek őszintén szólva örülök.
Jamie előbb-utóbb kinövi ezt a kamaszos életfelfogást, hogy semmi nem számít, csak a pia a buli meg a nők, és megkomolyodik. Akkor majd elég érett lesz ahhoz is, hogy egy ilyen cégnél fontos szerepe legyen. Addig viszont ő marad a kis kabalánk és az én gyengém is.
-Ja, igen. A számod. Remélem, ha ilyesmi végzetes baromságot akarnék véghez vinni, nem találnám meg a telefonkönyvemben.- már megint olyan pofátlanul vágok vissza minden megjegyzésére, de nem tudom nem ezt tenni. A viselkedése miatt, csakis pikkelni tudok rá, mert ha egy cseppet is normálisabb lenne, már rég párna csatázhattunk volna nem is egyszer. Így viszont sose leszek olyan idióta, hogy megadjam neki ezt az örömet. Kell valami, ami sértheti a kis egoját. Vigye csak az arra való luvnyákat az ágyába.
-Nem baj, ha inkább nem akarom megtudni?- sandítok rá, miközben próbálok a segítségére lenni és épp ott fogni vagy tartani valamit, ahol ő kotorászik. Együtt mégis csak könnyebben tudunk kiszedni minden tropára ment és beszorult alkatrészt, mert bizony van olyan, amit nem lesz egyszerű kiszedni. Lehet értelmesebb lenne az egész motort és minden egyéb kütyüt kidobni a fenébe, ahogy vannak.
-Berryt? Tudtam. Annyira tudtam, hogy meleg leszel előbb vagy utóbb.- vigyorodok el, mintha nem tudnám pontosan, hogy ő most akkor épp engem nézett ki magának, ami egyébként picit megmelengeti a kis szívemet, de nem fogok ettől még hátast dobni. Izgatom a fantáziáját, mert még nem kapott meg és nem is fog. Ennyi az egész.
-Jamie. Tégy magadnak egy szívességet, és ne az én combjaimmal foglalkozz, mert te a közelükbe nem fogsz kerülni soha. Törődj bele, hogy ez az egyetlen rész, ami nem lehet a tiéd.- lesek két csavarozás között és próbálok minél határozottabnak tűnni, de valahogy érzem, hogy nem lehettem túl meggyőző. Mindezt úgy kéne hozzá vágnom, hogy attól a kufircolástól is el menjen a kedve, de gyanítom, ez nem olyan volt. Visított róla, hogy "hé, te bunkó, ha kicsit normálisabban állnál az élethez, még esélyed is lehetne".
-Igen. Sajnos, ezt a buta libák is észre vették én meg nem győzöm megfenyegetni az olyan kis csitriket, akikről lerí, hogy csak a pénzére és a nevére hajtanak. Mázli, hogy én mellette vagyok.- jegyzem meg keserű mosollyal, mert valóban, ha nem lennék, már apu tuti bele ment volna egy hülye házasságba, amiből aztán úgy jönne ki, hogy egy nyalókát nem tudna magának venni. Ismerem a nőket. Jó példa erre az anyám.
Egy idő után feltűnik, hogy egyedül én szenvedek már azzal a nyavalyás kocsival, így aztán ledobom, ami épp a kezem ügyében van és Jamie felé fordulok. Körülbelül ugyanazt a pózt veszem fel, amit Ő, csak én a kocsinak dőlök a hátsómmal és úgy lesek rá.
-Most komolyan nézni fogod, ahogy szenvedek a kocsival, amit Te törtél össze részegen? Ennyire nem lehetsz tapló.- fonom össze mellkasom előtt a karjaimat, miközben egyik szemöldököm felvonom és kamu sértettséggel lesek rá. Egyáltalán nem zavar, ha rajtam legelteti a szemeit. Sőt. Még élvezem is, ugyanakkor nem fogom szó nélkül hagyni. Ilyen ez a játék.
-Vonszold ide a kis hátsód és segíts, légyszíves.- vigyorodok el végül, miközben a kocsi felé biccentek, majd újra Jamiere lesek. Annyira nem ér, hogy izompólóban szerel kocsit. Jó, hogy nem veszi le. Kész kínzás, de komolyan.

Hayden

Nevetve nyugtázom, hogy a Coleman családnál lesz munkám akár a há körül is, amíg nem öregszem meg. Amint ez bekövetkezik majd lesz egy szép irodám esetleg itt a csapatnál és majd eléldegélek, mint hal a vízben.
-Hogy ez azt jelenti, hogy kiöregszem. Még szerencse, hogy most még nem kell aggódnom emiatt.-vonom meg a vállamat mosolyogva. Ha az öreg úgy dönt, hogy lemond az igazgatói posztról szeretnék már elég érett lenni ahhoz, hogy átvegyem tőle. Ezt egyszer már említette, de kicsit aggódtam, hogy Haydennek ez nagyon betenne. Szemlátomást azonban Ő is hasonló posztra szánt engem, mert tudja, hogy van rutinom. Magukhoz a gépekhez is, de a csapathoz kifejezetten értek. Ráadásul az én egommal valószínüleg könnyen kordában tudnám tartani az olyan fiatalokat, mint én.
-Tudod a számom.-kacsintok rá. Abból nem párnacsata lesz és ezzel szerintem Ő is teljes mértékben tisztában van, bár kétlem, hogy egyszer valóban eljönne ez a nap, amikor Hayden Coleman a füléhez emeli a telefont, engem tárcsáz és meghív párnacsatázni. Álomnak jó.
Nem fogok meghalni. Autóban biztosan nem. Főleg most, hogy elhatároztam, hogy lejövök az alkoholról és kis szerencsével megállapodok egy lánynál, aki úgy fog élni, mint egy hercegnő. Be kell látnom, hogy ez embereknek igazuk van. Ki akartam élni magam, eddig megtettem. Ideje, hogy más szemszögből is megismerjenek és a tinilányok más miatt izguljanak.
Elmosolyodok és én is felé fordulok.
-Majd egyszer megtudod.-mondom és visszafordulok a kocsi felé, hogy tovább válogassak. Magamhoz veszek néhány csavarhúzót, fogót meg hasonlót, hogy a beszorult alkatrészek is kivehetőek legyenek.
-Mit szólnál, ahhoz ha azt mondanám, hogy mást akarok a csapatból.-pillantok rá fél szemmel. Más női munkatársunk Lunan és Haydenen kívül nincs. Kiváncsi vagyok a reagciójára. Eleget húzta már az agyam és nem kaphattam meg mégse. Ez valamiért fontossá tette a számomra.
-Megmondtam, hogy leállok. Szerezni fogok egy barátnőt, akivel együtt létezni is lehet. De ha így folytatod, a te két feszes combod lesz az utolsó, ami közé bemászok, mert nem fogok kijönni onnan...-pillantok rá. Fogalma sincs róla, hogy milyen érzéseket és vágyakat vált ki belőlem, de talán ez így van rendjén. Nem kell mindenről tudnia.
-Nem felejtem.-Természetesen elfelejtettem, de így hogy Hayden rámszólt már biztos a megjelenésem. Nem akarom megbántani az öreg, Isten óvjon attól.
-Jó formában van..-vigyorodok el. Talán ezért nem piszkál engem a nők miatt, mert abszolút átérzi a helyzetemet, csak Ő kicsit kevésbé nyílvánosan éli a nemi életét.
A motor kiemeléséhez majd a kis emelődarut kell használni mert nem egy könnyű jószág.
Hátrébb lépek a kocsitól és nekitámaszkodok a kis asztalnak, amin a szerszámok pihennek és beleiszok az üdítőmbe. Csak azért nem mozdulok tettlegesen Haydenre, mert azzal nem igazán tudnám bizonyítani, hogy változni fogok. Szememmel követem Hayden mozdulatait. A kelleténél jóval nehezebb visszafognom magamat. A legrosszabb pedig az, hogy tudom, hogy ő is akarja, de a múltam miatt kis hátránnyal indulok.

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Jelentkezés? Ugyan már. Másnak esélye nem lenne elnyerni azt a posztot és szerintem ezzel ő is tisztában van. Mármint, érzékeli ő, hogy mint pasi nagyon is bejön, de azt csak én tudom, hogy vannak alkalmak, amikor szívesen eldobnék mindent, ami visszatart abban, hogy az ágyába bújjak. DE erős maradok. Már most is az újságokban pózolok, ami nekem bőven elég. Nem akarok Jamie Norrington újabb hódítása lenni. Azt már nem viselné el a büszkeségem.
-Várom a papírját, Mr Norrington.- vigyorgok ajkamba harapva és ez a kacér mosoly csak akkor tűnik el az arcomról, mikor a jövője kerül szóba. Miért is ne ülhetne a nagy mahagóni asztalnál a legelőkelőbb helyben szépen, kényelmesen? Én meg persze mellette feszítenék, mert a fő főnök gyanítom én lennék. Bár őszintén szólva az se érdekelne, ha nem az enyém lenne a poszt, hanem mondjuk Jamie-é, én meg valami aligazgató lennék vagy nem tudom.
-Na látod. Nem értem, mi lenne ezzel a probléma.- vonok vállat értetlenül, mert oké, tudom én, hogy ő egy duracell nyuszi, akinek menni kell és csinálni és bizonyítani meg ilyenek, de lesz idő, amikor be kell majd látnia, hogy ennek vége. Az idő vas foga mindenkit megrág, és akkor marad a kényelmes bőrszék, meg a drága szivarok egy elegáns irodában. Azért az se rossz, nem?
-Esküszöm, a poén kedvéért kijátszom majd ezt a kártyát.- csóválom a fejem mosolyogva, de képzeletben valahogy nem egy csajos-viháncolós párna csatás jelenik meg előttem, hanem valami sokkal szenvedélyesebb és vadabb. Azt hiszem, ha egyszer arra adnám a fejem, hogy vele töltenék egy éjszakát, akkor a sok visszafogott dolog, amit az évek során felhalmoztam, mind előtörnének belőlem. Másnap meg megbánnám...
Sokatmondón lesek rá a kinyírásos megjegyzésénél és komolyan nem értem, miért gondolja, hogy ez vicces. Azt hiszi, hogy részt akarok venni a temetésén? Hogy jelen akarnék lenni, amikor közölnék, hogy valami idióta buliból hazafelé jövet felborult és meghalt, apám meg szívrohamot kapna vagy hasonló? Nem hiszi el, de apa tényleg úgy szereti, mintha a fia lenne. Bele se gondol, hogy az öregemre milyen hatással lenne, ha baja esne. Semmibe se gondol bele. Úgy tesz, mintha senkit sem érdekelne a sorsa, pedig a cégnél mindenki érte izgul reggeltől-estig.
-Úgy érzem valamit akarsz tőlem, másképp nem bókolnál ennyit. Ki vele? Mit szeretnél, Jamie?- fordulok felé, miközben megtámaszkodok a Mustangon, másik kezem pedig a csípőmre pakolom. Gyanús nekem ez a sok szép megjegyzés és bevallom, élvezem és tetszenek, de nem tudom már őket hova tenni. Piszkál velük és röhög a markában, vagy valóban így gondolja?
-Mi a fene történt veled? Beteg vagy? Egy nőt megfektethettél volna és te nemet mondtál?- teljesen lefagyok és elképedve pislogok rá, ahogy végig hallgatom. Gondolkozott? Luna beadta volna a derekát, ő meg gondolkozott? Nem, mintha ez nem töltene el némi örömmel is mert valahogy mindig zavart az elképzelés, hogy azok ketten mit művelnek, ha négyszemközt vannak, de akkor is. Luna gyönyörű nő. Igaz, hogy egy fekete ötvegyre emlékeztet, mert érezni rajta, hogy veszélyes, de gyönyörű is, ez a marha meg lekoptatta. Eldobom az agyam.
Sunyi mosoly jelenik meg az arcomon és közvetlenül mellé sétálok, úgy lesek fel rá.
-Jól van cica. Ha rám tör a vágy és úgy érzem, hogy nem bírnék ki egy estét anélkül, hogy megadnád nekem, amire vágyok, majd csörgök. Csak nehogy közben elfoglalt légy majd két csinos comb között.- pofátlanul kacéran duruzsolom mindezt, de a végét már egy gúnyos vigyorral spékelem meg, mert egyszerűen nem érteeeeem a pasikat. De tényleg. Mi a frászért jó nekik idegen nőkkel hemperegni? A legutóbbi pasimnak is épp ez a betegsége volt, de miért? Nevetséges.
-Remek. Viszont az esti szülinapi partyt el ne felejtsd majd, mert élve megnyúzlak. Mégis csak az apámról van szó.- emlékeztetem rá, hogy holnap este nem ártana, ha a farkát a nadrágjában tartaná és inkább megtisztelné az öregem azzal, hogy megjelenik a villájában a sok puccos, elit majom közt. Ja, egyébként én is az elit majmok közt fogok szenvedni, így mellesleg nem lenne rossz, ha egy olyan arc is kerülne oda, akivel tudok beszélni, mert a jópofizás nem megy hosszú ideig.
-Remekül van. Egész nap a titkárnőjével fecsegett a buliról meg az utolsó simításokról, bár valamiért úgy érzem, hogy ezeket a simításokat más értelemben is alkalmazta a macán, de nem az én dolgom. Ha valakivel komolyabban össze akarná szűrni a levet, úgyis szólna.- legalábbis remélem, hogy nem állítana be hozzám azzal a hírrel, hogy egy Pamela nevű üres fejű tyúkot elvett tegnap este és rohadt boldog. Na akkor jönne az a jelenet, amikor Hayden fapofával kisétál és leveti magát a harmincadikról, lefelé menet pedig még elbúcsúzik facebookon mindenkitől.

Hayden

Ha könnyebb megélhetésre vágytam volna biztos elmentem volna fotómodellnek elvettem volna valami 40-es özvegy milliomosnőt és boldogan éldegélnék egy hollywoodi villában, ahol csak napoznom kell, mert azért tartanak. Az anyukám ennél azonban sokkal többre nevelt, hogy ne eltartott legyek, hanem az eltartó és egy lányt majd boldoggá kell tennem azzal, hogy elveszem feleségül és megadom neki az álomesküvőt. A saját pénzemből. Ahogy most állok egyből 3 nőnek is ki tudnám fizetni röhögve, csak a megfelelő személyt nem nevezhetem a barátnőmnek.
-Majd beadom a jelentkezésem, Miss Coleman.-vigyorgok rá. Szerintem a medencéhez hasonló nedves helyeken nagy szolgálatot tudnék neki tenni, de látszólag még nem áll rá készen úgyhogy kár lenne ezzel próbálkoznom. Csak égetném magam.
-Majd ülök egy székben és okosakat mondok.-kacsintok rá. Ez valamiért úgy érzem, hogy menne nekem. Nincs más a világon, amihez jobban értenék, mint a vezetés és kevesen csinálják jobban. Az elemzők szerint a stílusom ugyan agresszív, de nem vagyok veszélyes a társaimra, de még magamra sem a pályán, ami ugyan hihetetlennek tűnne, de igaz. Ismerek trükköket, meg a kocsit kívül belül és a nagyemberektől sokat tanultam, mert kiskoromban csendes voltam, de nem süket.
-Ha egyszer meghívsz megérted majd.-vigyorgok rá. Hayden az a lány, akit simán dugnék, de túl sok esze van ahhoz, hogy csak úgy odadobja magát nekem. Hagyja, hogy kerülgessem, körbelihegjem, hozzá nem érhetek, de nyugodt lélekkel mosolyog rám vissza, amikor csak lehetősége van rá. Innen tudom, hogy bejövök neki és talán nem is akarom, hogy egy laza menet legyen. Tőle többet akarok, mert megért és neki képes voltam megnyílni, ami ritkább, mint ahogy az ember gondolná.
-Nem nyírom ki magam. Vagy legalábbis próbálkozom.-vonom meg a vállamat, miközben időről időre felmérem a Mustangban okozott károkat és igyekszem memorizálni, hogy miket kell majd megrendelnem, hogy megint pofás jószág legyen belőle.
Vigyorogva pillantok rá.
-Ez nem az élethelyzeten múlik hanem a nőn.-felé fordulok.-Vegyünk mondjuk téged. Nálad nincs olyan élethelyzet, amit el tudok képzelni. Te alapjáraton vagy dögös. De ott van Samantha. Tudod az olasz pályánál mindig rajtunk lógott. Na ő például egyáltalán dögös.-summázom majd visszafordulok a kocsihoz. A következő téma pedig Luna, ami eléggé megosztottá tesz, de azt a dolgot lezártam magamban, főleg a mai beszélgetésünk után Haydennel.
-Dőlni dőlt volna csak kivételesen gondolkoztam.-nevetem el magamat. Furcsa lehet neki ezzel szembesülni, hogy én is képes vagyok gondolkozni, amikor egy nő hajlik a vízszintes felé.
-Az lehet, de nem olyan jók..-pillantok rá majd vissza a kocsira.
Halkan felsóhajtok. Bízom a véleményében úgyhogy csak bólintok egyet.
-Szedjük ki, ami használhatatlan holnap pedig hozatok hozzá mindent, ami kellhet.-néhány alkatrész teljesen levált a helyéről. Leveszem az ingemet, ami alatt egy fehér atléta van és nekiesek kiválogatni azokat, amik már végleg feladták és nem tartja őket semmi.
-Apáddal minden rendben?-kérdezem miközben tovább válogatok és csak egy pillanatra sandítok arcára, de a kezeim akkor sem állnak meg. Most nem arra gondolok, hogy jól van-e az öreg. Alig 2 napja láttam és kiváló egészségnek örvendett.

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Bevallom, nem épp elvetendő kép jelenik meg előttem, ahogy elképzelem Őt, mint a medencepucolómat. Egyébként is saját lakásom van, ahova azt viszek és veszek fel, akit akarok. Jamie simán elsikálgathatná a medencémet akár pucéran is, én pedig egész nap csorgathatnám a nyálam, vagy épp megkérném, hogy egyéb dolgokat is intézzen el, ha már ott van. DE tudom jól, hogy Ő ennél sokkal többet ér és sokkal több mindenre képes. Ezért nem is értem, hogy mitől parázik. Az a fajta pasi, aki a jég hátán is megélne és, ha esetleg a versenyzésből kiöregszik majd, akkor is lesz mivel foglalkoznia. Például vezethetne majd egy csapatot, saját céget, de még azt se zárnám ki, hogy az apám az örökségem egy részét ráírná. Mondjuk az olyan ügyeket, amikbe Jamie, mint versenyző, talán jobban belelát és jobban ért hozzá.
-Most, hogy mondod... nem is rossz ötlet.- kacér mosoly kúszik arcomra, miközben jól láthatóan végig mérem, és azt hiszem, ha az iménti gondolatmenetemet a pucér medence takarításról és az egyéb szolgáltatásokról hallotta volna, én is és ő is rák vörösek lennénk. Bár, Ő amilyen kis kujon, talán nem is vörösödne el, egyedül én pompáznék itt abban a csodás színben.
-De viccet félre téve, komolyan nem kell attól tartanod, hogy ne lenne itt jövőd hosszú távon is. Én legalábbis, ha egyszer arra kerül sor, hogy nagyfőnök leszek, örülnék egy ilyen embernek a cégnél, mint te, mert bár lökött vagy nők terén és túlzásba viszed a bulizást, azt tudom jól, hogy nem vagy hülye.- és ez most tényleg halálosan komoly. Akármennyire is züllött és akármennyire is gondolja mindenki a képek láttán, hogy egy buta ficsúr, aki nem tudja mire költse a pénzét, azt tudom, hogy megbízható, maximalista, kitartó, céltudatos és még tudja is, mi fán terem egy kocsi. Tökéletes munkaerő lenne akkor is, ha nem a volán mögött ülne majd egyszer.
-Nem tartod egy picit nagyra azt a párnacsatát? Létezésed értelme?- nevetem el magam a szövege hallatán, ugyanakkor az önbizalmamnak jól esik, hogy ilyesmit mond. Még akkor is, ha talán csak viccel, bár ilyesmiben nem szokott. Bemászna ő simán az ágyamba. Nem kellene kétszer kérnem, csak hát épp ez az, hogy egy pasi farkára könnyű hatni...
Visszamosolygok rá és közben próbálok nem azon kattogni, ami már nem egyszer eszembe jutott, hogy akár lehetne ebből barátság extrákkal is. Ezek az ötletek persze általában épp depis napjaimon jönnek rám, amikor valahogy úgy érzem, hogy olyan pasit a büdös életben nem fogok találni, akiben teljesen megbíznék és el tudnám vele képzelni a jövőmet, hogy még esetleg az örökségem igazgatásában is segítene. Ja. És még tetszik is, ez azért fontos kritérium. Negyvenes, pocakos, kopaszodó ipsék kíméljenek!
-Örülnék, ha az ilyen dolgokat is hanyagolnád. Utálok temetésre járni és, ha feldobod a talpad egy ilyenért, még meg is taposlak, azt megígérhetem!- nagyon, nagyon, nagyon utálnám, ha ennyire idióta lenne. Már ezért is gondolkoztam, hogy agyonverem még akkor is, ha sámlira kell állnom de, ha kórházi ügy lenne belőle... hát a helyében felfogadnék arra az időszakra pár biztonsági őrt. Inkább nem is stresszelem magam ezen.
-Neked egy nő milyen élethelyzetben nem dögös?- sandítok rá, miközben egyik szemöldököm a magasba kúszik, de persze innentől kezdve még teszek is majd rá egy lapáttal. Mármint, nem ribanckodom el a dolgot de, ha már lúd, legyen kövér üzemmódba kapcsolok. Dögösnek tart? Várja ki az este végét. Imádom, hogy ezzel bármikor tudom kínozni.
-Igen, mondjuk bíztam benne, hogy ő nem volt olyan hülye, hogy bedőljön neked.- eresztek meg egy pofátlan vigyort, mert ugyebár ezt sem hagyhattam ki, sőt. Semmilyen helyzetet nem hagyhatok ki, ha arról van szó, hogy beszóljak Jamienek.
-Nehogy azt hidd, hogy te vagy az egyetlen a városban, aki ért a poroláshoz. Meg vagyok, köszönöm.- lesek rá a szokásos szemtelen ábrázatommal, majd a törött alkatrészeket elkezdem kiszedegetni a kocsiból. Nem tehetek róla, de Jamievel kapcsolatban mindig azt érzem, hogy kicsit le kell törni a szarvát. Érezze csak azt, hogy nálam annyira nem primkó pasi, mint gondolja... az pedig, hogy valójában mit gondolok, csakis rám tartozik.
-Nem sok minden van, amit még tudunk használni. A lökhárító pedig... teljesen tropa.- fújtatok egyet, miközben cipőm orrával meg is piszkálom az említett részt, végül Jamiere lesek. Fel kell kötnie a gatyáját, ha ezt rendbe akarja hozni.

Hayden

Komolytalanok vagyunk. Mind a ketten. Az olyan emberek, mint én vagy autóbalesetben halnak meg, vagy eltűnnek a süllyesztőben. Akárhogy is nézem egyik sem túl fényes jövőkét. Az autóbaleset azt jelentené, hogy nem vezetek annyira jól, mint ahogy azt többen gondolják és igazából a másik verzió is ezt bizonyítané. Talán a szép lassú kiöregedés jobban borzaszt, mint a pálya okozta halál. Legendaként távozni tudni kell. Csak még nincs meg a helyes út.
-Nem hagyod? Megtartasz medencepucolónak vagy mi?-nézek rá vigyorogva. Képzelgéseimben a nők ezt szokták tenni. Háznál tartják azokat a férfiakat, akiket akarnak és nagyon úgy tűnik, hogy Hayden is erre készül velem. Ez természetesen egyáltalán nincs ellenemre.
Még kacsint is. Istenem el fogja érni, hogy elveimet elhajítva leteperjem.
-Izgatná? Hayden. Ez álmaim csúcsa... a létezésem értelme.-vigyorgok rá és kiélvezem, hogy ez hallhattam a szájából és így valósággá vált az egész. Mivel a nőzés helyett új hobbit kell találnom, így valószínüleg Hayden piszkálásával fogom kiélni levezetetlen energiáimat.
Jack nem végzett velem túl jó munkát a magánélet terén. Nem érdekelte, hogy kivel és mit csinálok, amíg nem csuknak le érte és nincs negatív hatással a karrieremre.
Friend zone? Na ne. Persze, persze cimbik vagyunk de a cobjai jobban izgatnak, mint egy átlagos baráté. Rámosolygok.
-Persze. Mi mások?-mosolygok rá, majd inkább a kocsimnál keresek menedéket. Nehéz meló lesz, de mindenképp megéri, ha visszakaphatom a drágámat és megint ezzel mehetek céges autó helyet, ami egyébként egyáltalán nem volt szar, hiszen egy Ferrari korántsem mondható annak.
-Részegen? Csoda, hogy nem haltam meg.-mosolyodok el. Nem vidám történet, de megúsztam, úgyhogy kár búsulni miatta ráadásul azért már rég megkaptam a fejmosást. Átveszem tőle az üdítőt és iszok néhány kortyot majd én is félreteszem az üveget.
-Tudod, hogy dögös vagy, amikor szerelsz?-kérdezem és feltépem a motorháztetőt. Szinte minden sérült elöl. Egy két dolog kikalapálható és a motorból alkatrészeket kell majd cserélni, de talán nem kell kidobni mindent.
Nekem szegezett egy kérdést, amire hirtelen nem tudtam mit mondjak aztán erőt vettem magamon.
-Luna nehéz eset. Mondjuk miattam lett az. Majdnem megvolt, de valahogy nem vitt rá a lélek, pedig dögös. De Luna az a lány akit komolyan vesz az ember. Ezt pedig nem tudom megadni neki.-summázva talán ennyi. Az sem mellékes, hogy Haydennel már szemezek egy ideje és nem akartam saját magamnak keresztbe tenni azzal, hogy elvágom magam nála más csapattárs miatt.
-Mi a helyzet veled? Szólj ha szeretnéd, hogy leporoljalak odalent..-vigyorgok rá.

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Fejet csóválva röhögök a megjegyzésén, de tudom, hogy nem annyira kecsegtető neki a dolog, mint ahogy reagál. Hiányozna neki a száguldás, a szabadság, a siker. Négy fal közé zárva, azt hiszem rövid időn belül tényleg bekattanna, aminek én személy szerint nem örülnék. Jobban kedvelem őt a jelenlegi formában, még akkor is, ha picit zűrös. Na és? Van ez így és mindaddig nincs is vele baj, amíg nem okoz magában kárt.
-Nem akarsz te oda kerülni. Én pedig nem is fogom hagyni.- vigyorgok elszántan és magam sem tudom miért, de tényleg azt érzem, hogy segíteni akarok neki. Talán, mert reménykedek benne, hogy a végén még épkézláb férfit sikerül belőle csinálni, akivel... na jó, ebbe inkább ne menjünk bele.
Nehéz ez nekem, mert amikor megismertem az első gondolatom az volt, hogy mennyire jó páros lennénk. Csak aztán rövid időn belül kiderült, hogyan viszonyul ő a nőkhöz, én pedig már akkor tudtam, hogy többre becsülöm magam annál, mint hogy egy kezdő versenyző egy éjszakás kalandjai közé feliratkozzak. Nem adnám meg neki azt az örömet, hogy az én nevemet is bevésse a kis listájára. Hiszen olyan jól alakítom a mindennapokban az elérhetetlen kis prűd nőszemélyt, akiről ő úgy vélekedik, ahogy az imént mondta. "A biztonsági őrökkel párna csatázik és mindig nyer."
-Gondoltam, hogy ez izgatná a fantáziádat. Várd csak a hívásom nyugodtan.- kacsintok rá egy szemtelen mosollyal karöltve, és szívem szerint még azt is hozzá tenném, hogy lesheti azt a pillanatot, amikor csörögne a telefonja, hogy párna csatázni hívom. Nem tudom, mennyire kellene ahhoz részegnek lennem. Bár nem a személyével lenne bajom, mert egyértelmű, hogy mint férfi, rohadtul vonzónak találom. Másképp nem flörtölnék vele olyan szívesen és nem szívnám a vérét. Inkább azért passzolnám a párna csatás lehetőséget, mert a büszkeségem bánná, ha olyan nevetséges helyzetbe sodornám magam. Szóval, maradjunk annyiban, hogy nem lesz ilyesmi kb... kb soha!
Próbálok némi lelket önteni belé, ami azt hiszem, talán sikerül is, mert végre tényleg őszinte mosoly jelenik meg az arcán, nem pedig az a sajnálkozós, depis, kamu mosoly, amit pár perce látok. Bár, a barátok szónál, mintha egy árnyalatnyit változna ez, de efelett persze próbálok eltekinteni.
-Hiszen azok vagyunk, nem?- lökök rajta ismét egyet a vállammal, közben haloványan elmosolyodok és az arcát fürkészem pár röpke pillanatig. Kíváncsi leszek erre a változós dologra de, ha esetleg sikerül is neki megkomolyodni, akkor majd azért szenvedhetek, hogy távol tartsam magam tőle, ami lássuk be, érthető okokból egyre nehezebb. Azt viszont tudom, hogy mi csak addig vagyunk jóban, amíg megmaradunk barátoknak. Képtelenség, hogy bármi más működhetne. Legalábbis, a jelenlegi állás szerint biztos nem. De miért is agyalok én most ezen? Ja. Talán azért, mert zavarba hozott a kis szexi megnyilvánulásával, amit szerintem minden ostoba nőnél bevet. Nem mondom, más esetben talán nálam is hatott volna, de hála az égnek annyira még nem ment el az eszem, hogy ezt hagyjam.
-Csak gratulálni tudok hozzá. Nem egyszerű ilyen profin összetörni egy ilyen kocsit.- jegyzem meg, miközben odasétálok hozzá az újabb két üdítővel és a sajátját a kezébe nyomom. Miközben kortyolok párat, alaposabban szemügyre veszem a Mustangot, amiért én szerintem végig zokognék legalább három éjszakát. Gyönyörű kocsi. Legalább ez felnyithatná a szemét, hogy nem épp a legjobb az az életmód, amit él.
-De ettől függetlenül tudod, hogy rám számíthatsz, szóval... essünk neki.- vigyorodok el, miközben leteszem a kis üveget az egyik asztalra és megpróbálom felnyitni a motorháztetőt, ami a sérüléseknek köszönhetően meglehetősen nehézkes. Remélem, Jamie észbe kap magától is, hogy talán elkélne némi segítség.
-Na és... mi van köztetek Lunaval?- bukik ki belőlem a kérdés, amiért legszívesebben bedugnám a fejem a motor mellé és megkérném Jamiet, hogy párszor csapkodja a fejemre a kis rozoga tetőt. Hogy lehetek ekkora marha? Oké, érdekel, hogy vajon őt is meghúzta-e már vagy esetleg a díva kimaradt a szórásból és hát, ki mástól kérdezzem meg, ha nem Jamietől? Na de lehet, hogy nem így kellett volna.

Hayden

-Ez szerintem az egészségesnél jóval csábítóbban hangzik.-ismerem be. Boldog tudatlanságban lebegni az év 365 napjában jó bulinak tűnik. Legalább én elhinném, hogy vezetek és más nem is számítana. Ez beteges. Talán majd az idősekotthonában alkalmam nyílik erre. Hiányozna az ünneplő tömeg, amikor kupát nyerek és a pillanat az enyém. Csak az enyém.
Felhúzom a szemöldökömet és felnevetek.
-Szólj ha indul a party... max 10 perc alatt odaérek bárhova a városban.-vigyorgok rá. Ha ezen múlik egy párnacsata Haydennel akkor Isten a tanum kitaposom a Mustangom lelkét, hogy odaérjek. Apropó a Mustang. A kis drágám most ott pihen a műhely sarkában és várja, hogy valaki megmentse a lelkét az elsorvadástól. Sikerült trotálkárosra törnöm az elejét, az egyik bulim után, amit még most sem igazán bocsátottam meg magamnak. Az nem zavar, ha magamban kárt teszek, de a kocsim szent.
-Ezt akartam halllani.-mosolyodok el megint. Ha valaki, akkor Hayden sosem fog kímélni, mert ahogyan észrevette az igazságot szereti nyersen az orrom elé rakni, mert így a leghatásosabb. Főleg az én esetemben.
-Ja a barátok.-halványodott egy kicsit a mosolyom. Be kell ismernem, hogy talán még nekem is vannak érinthetetlenek. Haydent a pénzem nem érdekli, csak az, hogy milyen emberként állok helyt és az eddigi kép amit mutattam nem nagyon vette le a lábáról.
Felnevetek és már ki is csusszan a kezeim közül. Zavarban van, így pánikszerűen menekül tőlem. Felállok és a letakart kocsimhoz sétálok. Lerántom róla a nehézkes piros borítót. Rondább, mint amire emlékeztem. Halkan felsóhajtok és megérintem a motorháztetét majd fel is nyitom. Mindent ki kell rajta majd cserélnem. Még a motorból is újat kell rendelnem.
-Mit szólnál hozzá, ha rendbehoznánk? Valamivel le kell foglalnom magam piálás helyett.-pillantok Haydenre és intettem neki a fejemmel, hogy jöjjön oda és nézze meg. Ő ezekhez általában jobban ért. Én is össze tudom rakni, de neki érzéke is van hozzá.

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

-Vezethetsz, csak lehet, hogy nem a hotelszobában, hanem a dili osztályon. Ülnél egy kis fotelban, brümmögnél magadnak és eljátszanád, hogy nyomod a pedálokat és fogod a kormányt.- vigyorodok el, de ezt a képet próbálom inkább elhessegetni magamtól. Az kellene még, hogy ott kössön ki tényleg. Már pedig, ha egyszer abba kell hagynia a vezetést, nem tudom mi lesz vele, hiszen imádja ezt az egész őrületet. Még, ha panaszkodik is az újságírókra néha, még azt is élvezi. Persze, azt már kevésbé, hogy nem igazán lehetnek titkai, de az olyan pillanatokat, amikor egy csomó csitri sikoltozik érte, ő pedig pózol a kameráknak, lefogadom, hogy imádja.
-Lebuktam. Így szokott lenni, úgyhogy legközelebb érdekesebbé kellene tennem a dolgot. Mondjuk te leszel az ellenfelem?- jelenik meg kacér vigyor az arcomon, ami akkor szokott oda varázsolódni, mikor szívatom, de elég rendesen. Ő bekóstolt, én pedig kijátszom az egyetlen olyan kártyámat, amivel nem tud mit kezdeni. Kacérkodok vele. Miért ne tehetném meg? Kétlem, hogy esténként azért sírja álomba magát, mert én néha szemétkedek, szóval senkinek sem ártok vele. Csak jól szórakozok egy picit.
-Én eddig is aggódtam, sajnálni viszont nem foglak. Tudod miért nem? Mert van egy anyád, aki ezt megtette azért, hogy téged megóvjon és lehet, hogy most ezért nem épp a legjobb a helyzet, de akkor is megvédett.- vonok vállat, de csak egészen picit, mert ezzel nem azt jelzem, hogy nem érdekel az egész. Hogyne érdekelne? Inkább azt mutatom ki, hogy az egészet így is fel lehetne fognia, és akkor mindjárt másképp festene a dolog. Persze, attól még az anyja a sitten ül, de akkor sem az a mérvadó, hogy az apja egy barom volt. Az emberek mindig a rosszra koncentrálnak, és ez így nem jó. Nagyon nem.
-Nincs mit. Erre valók a barátok, nem?- mosolygok továbbra is és, csak akkor nézek rá, mikor újra megszólal. Valamiért úgy érzem, arra akar épp utalni, hogy számít rám abban, hogy segítek. Még szép, hogy számít rám! Akkor sértődnék meg, ha nem így lenne.
-Én segítek, de nem ígérem, hogy könnyű menet lesz.- mosolyodok el, miközben hátra dőlök vele együtt a kanapén és a plafont kezdem lesni. Hatalmas áttörés ez a mai este, pedig olyan semmilyennek indult. Mégis, ma sikerült olyan oldalát is meglátnom Jamienek, amiről csak sejtettem, hogy talán létezik.
Ahogy az állam alá nyúl, egy rövid pillanatig lefagyok. Fogalmam sincs mire készül és azt se tudom, meg akarom-e várni, hogy kiderüljön, de mielőtt még teljesen bepánikolnék, csak újabb köszönetet mond. Maga a helyzet viszont, még ugyanolyan gyanús és, még mielőtt bármilyen ködfátyol a szemem elé mászhatna és tovább képzelném az egyébként teljesen jelentéktelen mozdulatsort, felvonom egyik szemöldököm.
-Na, ne gyere nekem ezzel a Richard Geere-es áll alá nyúlós izével, mert itt hagylak.- tolom el kezét az államtól, hogy aztán lányos zavaromban inkább felálljak a kanapéról és elsétáljak még egy kör... üdítőért. Bár bevallom, most valami erősebb sokkal jobban esne. Komolyan beparáztam ettől a mozdulatsortól és ez is a hülye filmek miatt van. Ahogy az is, hogy komplett idiótát csináltam magamból.

//

//

Hayden

Az embereknek talán nem elég szórakoztató a saját életük azért foglalkoznak ennyit a miénkkel. Ez viszont nem igazán fair. Én azt vállaltam, hogy versenyző leszek és minden felhajtást a versenypálya körül. Egy csajt sem hoztam a pályára, úgyhogy ez már leginkább a magánszféra megsértése. De mindenki a mi környezetünkben átmegy ezen aztán belenyugszanak vagy megtanulnak úgy viselkedni, hogy ne csámcsogjon rajtuk a média.
-Ha ott is vezethetnék hidd el maradnék.-bólintok egyet vigyorogva. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet. Nincs könnyű dolgunk. Talán sosem lesz. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem élhetünk úgy ahogy csak szeretnénk. Én vagyok rá az élő bizonyíték.
Azért kezdtem el versenyezni, mert azt gondoltam, ha hírnévre és pénzre teszek szert majd elintézhetem, hogy anyám szabaduljon. Az ilyen irányú törekvéseimet azonban a bíróság állandó jelleggel elutasította és utána anyám kért, hogy hagyjam. Éljem az életem, vezessek és várjam majd az ajtóban, amikor végre elengedik. Már csak 3 év és kijön majd a rácsok mögül és mindent megadok majd neki, amire csak vágyott.
-Pedig azt hittem ilyen kis remete vagy és maximum a bizti őrökkel párnacsatázhatsz és mivel ők nem emelhetnek rád kezet így mindig nyersz.-vázolom neki az elképzelésemet élete lezajlásáról. Persze képzeletben mindig egy szál tangában csinálta, de ezt most nem szándékoltam vele is közölni.
Tudom, hogy bír a faterja, de Ő sem fogja örökké tűrni, hogy ilyen maradjak. Vagy kirúg vagy közbeavatkozik. Vagy azzal avatkozik közbe hogy kirúg és majd visszavesz ha összeszedtem magam testileg, lelkileg, szellemileg.
-Nem akartam, hogy sajnáljanak. Vagy aggódjanak vagy bármi.-megdörzsölöm az orrnyergemet.
Ráemelem a tekintetemet. Átkarolom a nyakát és magamhoz húzva megpuszilom a homlokát.
-Kösz, Hayden.-mondom és kicsit távolabb engedem, de kezem a vállán marad. Hátradőlök vele a kanapén.
-Ahhoz segítség kell.-pillantok rá jelentőségteljesen. Nem lesz egyszerű, de talán igazik van és ideje felnőnöm a feladatokhoz, a saját életemhez és mindahoz, amit képviselnem kell mint pilóta.
Szabad kezemmel álla alá nyúlok és magam felé fordítom finoman az arcát.
-Köszönöm, Hayden.-mosolygok rá magamat ismételve. Hogy miért nyíltam meg neki? Mert a haverom és minden ellenére most mégis itt ül velem.

//nagyon tetszik a nyálas éned //

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Fejet csóválva vigyorgok csupán és szürcsölgetem az üdítőmet, de magamban bőszen helyeselek most, hogy én is címlapra kerültem. Mindennek ott kéne maradnia, ahol volt. Nem normális dolog, hogy az embert megfigyelik és minden apróságot leközölnek az újságban. Még jó, hogy ide nem jöhetnek be. Holnap már tele lenne minden olyan képekkel, ahogy Jamievel ücsörgünk itt a kanapén és röhögcsélünk. Egyből menne az összeboronálás, amitől aztán az apám vagy kitépné a haját vagy nem, nem beszélve Lunaról, aki nem győzne okos magyarázatokat kitalálni helyettünk.
-Szerintem neked is ott kéne maradnod egy hotel szobában és többet elő se jönni. Akkor nem derülnének ki a kis éjszakáid.- jegyzem meg röhögve, végül az üdítős dobozt lerakom a kanapé lábához és visszahelyezkedek kényelmesen. A zene közben jóval halkabban szól már a kocsiból, amitől legalább nem kell úgy éreznünk magunkat, mintha egy kriptában ücsörögnénk. Némi élet is van így és, ha nem is beszélnénk -bár ettől úgy látom nem kell tartani-, akkor se lenne síri csend.
-Ha eddig azt hitted, hogy burokban élek, nincsenek barátaim és nem szoktam néha én is jól érezni magam, akkor most biztos nagyon megleptelek ezzel. Felvilágosítalak édesem, hogy talán még téged is überelnélek, ha fény derülne az ügyeimre.- most egy kicsit túlzok, mert fele olyan ledér se vagyok, mint ő. Egy kezemen meg tudnám számolni a pasikat, akikkel voltam és mindnek emlékszek a nevére, ráadásul arra is, hol és mikor történt. Jamie ugyanezt már nem mondhatja el magáról. Nem tudom, hogy ettől nekem kellene-e vesztesnek éreznem magam, vagy neki.
-Nem, te idióta. Ahhoz túlságosan szeret téged.- nézek rá szikrákat szóró szemekkel, de nem azért, mert féltékeny lennék, hanem mert sértő, hogy ilyesmit feltételez az apámról. Tény, hogy oda figyel a befektetéseire, de még megőrizte az emberségét és, ha valakin azt látja, hogy agyon van hajszolva, nem üldözi a sírba. Bár a temetést is biztos fizetné. A lényeg viszont, hogy imádja Jamie-t annak ellenére, hogy mindig csinál valami hülyeséget, mert fiatalkori önmagára emlékezteti.
Mikor úgy fest, hogy neki lát beszélni, csendben és komoly arccal hallgatom végig, közben cseppet sem leplezem meglepettségemet. Komolyan így kell ezt megtudnom?
-Miért nem beszéltél eddig erről? Elmondhattad volna.- dőlök én is előre és hasonló pózt veszek fel, mint ő, csak épp a vállára pakolom a kezem. Fogalmam sincs, milyen lehetett ezt végig nézni vagy átélni, de így már kezdem kicsit érteni, miért tesz magasról mindenre, ami nem a karrierjét szolgálja és miért nem vett még el valami pláza picsát, akivel mutogathatná magát egy-egy rendezvényen.
-Remélem, azt tudod, hogy itt mindenkinek fontos vagy. Bármit is gondolsz, senki sem tárgyként kezel vagy ilyesmi és, ha egyszer ki is öregednél, az apám tuti nem hagyná, hogy a süllyesztőbe kerülj. Ha pedig addigra én lennék a nagyfőnök... találnék neked helyet, ne aggódj.- ha most poénkodni lenne kedvem, bedobnék egy "titkár fiú leszel" vagy "ajtón állót faragok belőled" szöveget, de így inkább passzolom. Látom rajta, hogy tényleg furcsább, mint szokott és kicsit le van törve. Nem akarom még én is szívni a vérét.
-Minden esetre változtatnod kell az életstílusodon, ugye tudod?- lesek fel végül rá komoly pillantással, mert ez nem vicc. Ugyan nem vagyok öreg és bölcs, de láttam már egyet s mást. Többek közt a saját ismerőseim közt is, akik a halálba hajszolták magukat, mert túlzásba vitték a hülyeséget. Az egyik kocsival állt fejre részegen, a másik drogtúladagolásban halt meg... a siker mindenkit kicsinál, ha nem figyel oda én pedig nem akarom végig nézni, hogy Jamievel is ez történik majd.

// Ez most annyira idepasszol XD Muzsikaa , még, ha nyálas is kicsit xD //

Hangosan felnevetek válaszán. Komolyan azt gondolják rólam az emberek, hogy háremet tartok? Ez baromság egyszerre 1 nővel foglalkozok max 3-al, de az csak egyszer fordult elő és igazából büszke is vagyok rá, mégsem nagyon mesélem el senkinek.
-Hidd el, szépségem, én lennék a legboldogabb, ha az estéim ott maradnának ahová tartoznak, a hotelszobákban.-mosolygok rá. Annyival könyebb élete lenne mindegyikünknek, ha nem tudnának a nő illetve alkoholügyeimről és nem piszkálna mindenki azzal, hogy ideje leszoknom mind a kettőről vagy legalábbis redukálni a mennyiséget, ahelyett, hogy csak fokozom a baromságaimat.
Sokak szerint felszínes vagyok és csak a külsőségekben élek. Igazából tékeletesen meg vagyok azzal elégedve, hogy a világ ezt gondolja rólam és semmi többet. Így nem áskálódnak a múltamban, nem keresgélnek és nem kenik az arcomba az elfeledni kívánt emlékeimet, amiken egyszer már átmentem.
-Láttam. Ott van nagy betűkkel a címlapokon. "Hayden Coleman felnőtt!"-bólintok egy nagyot. Mert Ő aztán tényleg teljesen éretten viselkedik. Legalább Mr Coleman most kivételesen nem rám fog morcosan nézni, hanem Hayden-re. Ha nem lenne ilyen dögös a csaj még tesóként is tudnék tekinteni rá.
Mosolyogva figyelem. Mintha egy egész esküdtszéket akarna meggyőzni arról, hogy Ő bizony tudja tartani a száját ha kell és minden apró kis titkot elbír a lelke. Ebben nem vagyok biztos.
-Ja ahhoz már túl sokba kerültem neki..-bólintok egyet. A főnök tényleg nem örülne nem mellesleg pedig Jack is seggbe rúgna, hogy életem lehetőségét adta nekem és én meg nagyon ügyesen elbasztam szó szerint.
Elöredőltem és rátámaszkodtam térdeimre. Egy próbát megér nem igaz?
-A szüleim nem váltak el. A családon belüli erőszak egy olyan dolog, amit senki sem tud véglegesen feldolgozni és megbocsájtani. Az anyukám mindig közelebb állt hozzám. Aztán egyik éjjel arra lettem figyelmes, hogy eldurvul a veszekedésük és apu megütötte az anyámat. Hetekig szemmel tartottam őket, de az eset egyszerinek tűnt. Nyár volt Június azt hiszem.. a konyhában voltam anyuval mert browniet sütött és a kanalat mindig lenyalhattam. Apa részegen jött haza, nem kérdezett csak anyu felé indult és amikor elé álltam rám emelt kezet. Anya megijedt és megpróbált megvédeni, de megint megütött. Az anyám nem gondolkozott csak cselekedett és megvédett az első dologgal, ami a kezébe akadt és az a konyhakés volt. Most börtönben ül emberölés miatt. Ezért volt Jack a gyámom 21 éves koromig.-először mondtam el ezt valakinek. Jack nem beszélt úgyhogy én sem tettem. Csak kompenzáltem.

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Lesheti, mikor fogok én valaha is elmenni vele együtt bárhová is. Ahhoz túl vonzó, én meg túl ostoba vagyok ittas állapotban, ő pedig túlságosan olyan fajta, hogy visszaéljen az ilyen helyzetekkel. Nem azt mondom, hogy öntudatlan állapotban felvisz akárkit egy hotel szobába, csak épp köztudott, hogy a szesz oldja a gátlásokat, az emberek bátrabbak és talán igent mondanak egy olyan ajánlatra, amire józanul azt mondanák, hogy nem. Épp ezért volt eddig, hogy ha valahol esetleg megjelentünk együtt, mert a csapat is ott volt, akkor én szigorúan csak üdítőt ittam. Gondolom ez érthető, ha egy ilyen pasival dolgozok együtt.
-Ne is álmodj róla Casanova. Pózolj a kis ágyasaiddal. Az úgy is jól megy már.- röhögöm el magam, mert most úgy érzem, hogy igen aljas módon betaláltam, aztán persze lehet, hogy meg se hatja ez a beszólásom. Nem értem minden esetre, miért jó neki így élni, de ő tudja. Különbözőek vagyunk. Én például utálnám, ha minden este mással lennék, mert nem tudnám irányítani az ösztöneimet. Igen. Jamie olyan, mint egy kutya, aki évek óta kangörcsös. Picit talán sajnálom is ezért.
-Na azért a megdolgozással vitatkozhatnánk. Annyit én is dolgoztam, mint te, csak épp nem élvezem úgy a rivaldafényt.- pillantok rá, miközben egyik szemöldököm felvonom, mert azt be kell látnia, hogy ebben igen is igazam van. Én is lehetnék már évek óta híresség, ha még esetleg olyan irányba is terelném a karrierem. Az anyám például modellt akart belőlem csinálni, ami mondjuk nem az én stílusom de, ha vállaltam volna, most akár menőzhetnék a Victoria's Secretes csajokkal vagy mit tudom én kikkel. Csak épp engem az a felszínes világ nem izgat, ami Jamie-t annál inkább. Azt hiszi, attól lesz értékes ember, ha imádják azt a figurát, akit alakít. Pedig, a sima Jamie is értékes, aki most itt baromkodik velem késő este, csak ezzel ő nincs tisztában.
-Nem kell nekem Luna. Te vagy az óvodás, aki után takarítani kell. Én el tudom intézni a dolgaimat, mint a felnőttek, édesem.- vigyorodok el gúnyosan, mert bár tény, hogy Lunának az a dolga ami, én akkor is röhejesnek tartom. Szerencsétlen nő nem győz rohanni ezután a hülye után, aki még élvezi is, hogy szívatja a csajt. Valami sunyi dolog biztos van a háttérben, ami miatt ez jó nekik. Talán, olykor Luna kíséri el az ágyig Jamie-t, hogy biztos legyen benne, ott marad. Ahj, de gonosz vagyok.
-Nem kell neked pszichológus. Itt vagyok én.- mosolyodok el, miközben vállammal lökök egyet az ő vállán, bár tekintve az erőviszonyokat, sok minden ebből nem látszik.
-De komolyan. Szívesen meghallgatlak és eskü, nem adok ki semmilyen infót az újságíróknak.- teszem a kezem a szívemre, hogy az esküm még komolyabbnak tűnjön, bár lehet ettől inkább nevetséges, és erre a gondolatra el is nevetem magam.
-Nem szeretném, ha kinyírnád magad, még mielőtt világhírű lehetnél. Ennek mondjuk az apám sem örülne.- jegyzem meg csak úgy mellékesen, de inkább poénnak szánom, mint komolynak. Ha apa tudná -már pedig meg fogja tudni a dokitól-, hogy milyen bajai vannak Jamie-nek, tuti, hogy kényszer pihenőre küldi, hogy kúrálja ki magát. Ez alatt nem arra gondolna persze, hogy Jamie húzzon meg minden nőt Bora borán, mert az szerintem semmin sem javítana.
-Köszi, bár még a java hátra van.- hiszen, még nincsenek is felszerelve teljesen a fények, de nem is lesznek, mert most sokkal jobban köti le a figyelmem a beszélgetésünk, ami remélem addig fog fajulni, hogy ez a mamlasz elmondja végre, mi a fene baja van az életével.

Kezébe temeti az arcát és ez csak még viccesebbé teszi a helyzetet. Komolyan mondom néha olyan ez a lány, mintha a filmvásznakról lépett volna le, de nem kifejezetten a jó értelemben. Hayden az a filmszereplő, aki horrorfilmekben játszik és elsőként ölik meg.
-Ahhoz, hogy ezt biztosan eldönthessük a közös képet kellene csináltatni...-vigyorgok és megragadom olajos kezét és felhúzom. Az ilyenfajta mocsok sosem zavart igazán. Volt bőven időm, hogy megszokjam, meg egyébként sem vagyok túl finnyás.
-Én sztár vagyok cicám. Én megdolgoztam a hírnévért.. te vagy a celeb kis örökösnő.-jó kedvre derít, hogy végre szivathatom kicsit. Az apja előtt, azért ezt mégsem tehettem meg olyan nyíltan annak ellenére, hogy elég jóban vagyunk az öreggel. Kezébe adom az üdítőt. Szerintem mindkettőnknek jót tenne egy kis beszélgetés. Nem fogok lelkizni vagy legalábbis nem sokat. Nem igazán az én világom és nem is értek hozzá. Őszintén szólva 3 dologhoz értek. A nőkhöz, a kocsikhoz és a botrányokhoz. Ezeket képes vagyok külön-külön vagy akár egy cikkbe is megiratni magamról, attól függ, hogy mikor adok okot az újságíróknak, hogy újabb lejárató kampányba kezdjenek ellenem.
-Túldramatizálod. Luna majd elintézi.-vonom meg a vállamat. Majd idővel rájön, hogy fölöslegesen stresszel és nem sok értelme van ezen pörögnie. Maximum ideges lesz tenni úgysem tud ellene zárdába sosem fog vonulni.
Ráemelem a tekintetemet és belekortyolok az üdítőmbe mielőtt válaszolnék majd odasétálok hozzá és leülök mellé.
-Ma volt a kötelező orvosi vizsgálatom és a doki szerint nem áll túl jól se a májam, se a tüdőm. Szeretné, ha pszichológushos járnák, mert szerinte valamit kompenzálok és azért vagyok annyit a címlapokon a győzelmeken kívül. Tudod szokásos sablon sztori. Elvált szülők gyereke, akinek egy munkamániás lett a gyámja.-rámosolygok. Én itt nőttem fel. Kocsik és kupák között. Nem éppen egy ideális gyerekszoba és az életek itt gyakran félresiklanak. Végignéztem, ahogy a fiatal versenyzők a csúcsra érnek majd eltűnnek a középmezőnyben, mintha nem is léteztek volna.
Végigsiklik a tekintetem az autóján. Jó munkát végzett rajta.
-Szép lett.-váltok témát.

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Komolyan nem tudnám megmondani, van-e még valami, ami így le tudja kötni a figyelmem. Ilyenkor teljesen kikapcsolok és nem létezik semmi, csak a kocsi, amit épp bütykölök. Minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy jól sikerüljön megcsinálnom, amit épp csinálok. Épp ez az, ami miatt észre sem veszem, hogy Jamie megjelenik, amikor pedig kihúz a kocsi alól, majd, hogy nem frászt kapok.
-Vadbarom!- vágok a lábára egy nagyot, majd pár pillanatig eltakarom az arcom tenyeremmel és próbálom eltüntetni arcomról a pillanatnyi rémületet. Komolyan, ez a srác nem normális. Egyszer a szívrohamot fogja így rám hozni.
-Az biztos, mert én sokkal jobban nézek ki részegen, mint te.- nyújtom a kezem felé, hogy ha már olyan kis édes volt, hogy kihúzott a kocsi alól, segítsen is fel, hálám jeléül pedig adok a kezére némi olajfoltot. Csak, hogy érezze a törődést és a felé irányuló szeretetet.
-Egyébként ez nem vicces. Nem én vagyok a celeb, hanem te, mégis megtaláltak.- törölgetem meg végül a kezem egy erre szakosodott rongyra, majd elveszem tőle az üdítőt, amit hoz. Igazán rendes tud lenni, ha akar, ami máris gyanússá teszi. Ilyenkor általában van valami baja, vagy egyszerűen csak ideges. Másképp nem lenne itt késő este, mint én, hanem valami tizenéves kis lotyóval kavarna egy menő bárban. Na nem, mintha engem különösebben érdekelne, mikor kit húzogat. Teszek rá magasról. Ha neki jó, hogy buta libákat tüntet ki a figyelmével valami épkézláb, normális nő helyett, hát egészségére. Ebbe se én, sem az apám nem fogunk beleszólni.
-Köszi.- emelem meg az üdítőt mielőtt kortyolnék belőle egyet, majd érdeklődve rápislogok. Aludni? Tudnék én aludni, mikor majd szét vet az ideg a hülye firkászok miatt? Kétlem. Úgyis azon kattogna az agyam, hogy ki kell lelőnöm a fotók miatt. Jézusom, ekkora égést.
-Csak felhúzott ez az egész újságos dolog és ilyenkor jó itt lenni. Amúgy is volt pár ötletem a kicsikére, hogy csinosítsam tovább, szóval lefoglalom magam.- vonok vállat, miközben hátsómmal megtámaszkodok a kocsin és érdeklődve lesek rá. Pár pillanatig tanulmányozom az arcát és muszáj vagyok megállapítani magamban, hogy nem fest túl jól. Valami gáz lehet én pedig milyen haver lennék, ha nem várnám figyelmesen, hogy esetleg elárulja-e nekem magától, vagy kérdeznem kell?
-Veled mi a helyzet? Nem nézel ki túl jól. Baj van?- bukik ki végül belőlem a kérdés, mert hát a kíváncsiság mégis csak győzedelmeskedik, közben a kis rozoga kanapéhoz sétálok és ledobom magam, hagyva neki is helyet persze. Komolyan aggaszt mi lehet vele és ez mindenkire igaz lenne, aki velem együtt dolgozik. Olyanok ők, mint a második családom, vagy inkább az egyetlen. Otthon sose volt nagyon meleg szeretettel teli a ház és szerintem azért is szeretek itt lenni velük, hogy ezt pótoljam.

Napok óta rémálmok gyötörtek. Az orvos szerint a túlzott alkohol bevitel nincs jó hatással a szervezetmre. A szorongásos betegságek legelső tüneteit mutatom. Félek, hogy kettétörik a karrierem, hogy megöregszem és kimegyek a divatból. Az én koromban elvileg teljesen felesleges ezen rágódni, de természetesen a doki ebbe is beletudott valamit magyarázni. Túl korán értem csúcsra, nincs biztos családi hátterem sőt még állandó partnerem sem, akire támaszkodhatnék. Ebben mondjuk van valami, de nem kötelességem igazat adni neki. A ferrarim felbőg alattam. Ajándékba kaptam amikor 4x nyertem egymás után. Mr Coleman igazán rendes velem. Mindent a seggem alá rak, amire csak szükségem lehet.
Felmutatom az őrnek a belépőkártyámat és beenged a telephelyünkre. Leparkolok a műhely előtt. Sokat szoktam itt lógni, amikor egyedül akarok lenni. Van egy rozoga kanapénk, amin sok estét vészeltem már át neház napok után. Az ablakon át látom, hogy valaki van bent, mert a villany ég. Benyitok, de nem szólalok meg, mert már a zenéből is meg tudom mondani, hogy ki van itt. Hayden. Észre sem veszi, hogy itt vagyok. Meg is gyilkolhatnám. Rálépek a szerelőkocsira, amin fekszik, hogy könyebben hozzáférjen a kocsijához és kihúzom onnan.
-Szép vagy fekve..-jegyzem meg majd lejebb halkítom a zenét, hogy halljam válaszát. Hayden amolyan tiltott gyümölcs. Nem mertem bepróbálkozni nála, pedig sokat húzza az agyamat, bár az is lehet, hogy csak féltékeny az apja miatt.
-Láttalak a címlapokon. Hálával tartozom. Végre nem én leszek a téma egy hétig.-vigyorgok rá. Igazából tényleg örülök, hogy végre valaki ugyanolyan esendő halandónak mutatja magát, mint én. Lunára fogják őt is bízni semmi kétség. Két kölyök miatt is fájhat a feje.
-Egyébként mit keresel itt? Te se tudsz aludni?-érdeklődök miközben a hűtőhöz lépek és kiveszek két üdítőt. Az egyiket neki, a másikat magamnak. Visszasétálok a lányhoz és felé nyújtom a párás dobozos csodát.

• Hayden and Jamie

The story is just beginning

Nehéz az örökösnők élete. Erre már akkor rájöttem, mikor legutóbb az újságban saját magammal néztem farkasszemet, csak épp aki visszanézett rám, kissé pityókás volt és nem a legjobban nézett ki. Na fene! Én is szoktam bulizni, fura mi? És képzeljék emberek, még rám is hat a szesz. Ja igen, még iszok is! Húha.
Nem akartam soha celeb lenni és most se tervezem, de egy ideje igen csak rám szálltak az újságírók. Pontosabban azóta, hogy a versenyeken is serénykedek a műhelyben. Apám persze örül ennek, mert, ahogy ő mondja "jó reklám ez neki", de én nem örülök ennyire a dolognak. Nem akarok úgy járni és kelni mostantól, hogy feszt fotósok lógnak a seggemben. De most már tudom, milyen érzés lehet Jamienek, amikor egy izgalmakkal teli fülledt, forró hangulatú éjszaka után visszaköszönnek a képei az újságban. Nem irigylem ez tény és úgy tűnik, mostantól nekem is vigyáznom kell, hol jelenek meg és kivel.

Na már most, amikor ilyen remek hangulatomban vagyok, általában fogom a kulcsokat, leugrok a műhelybe és jobb ötlet híján a saját Camaromat bütykölöm. Ennek köszönhetően van már rajta új felni, neon világítás a műszerfalban, pöpec hangtechnika és társai, amit szerelés közben szívesen bömböltetek. Most épp egy Shinedown szám megy, aminek ritmusára jár a lábam, miközben a kocsi alatt fekszek és újabb fényeket pakolok az aljára, hogy az alváz és minden egyéb alkatrész szépen meg legyen világítva. Nem, mintha alulról sokan láthatnák a kocsit. Egyszerűen tetszik, ha egyedi a járgány és egyébként sem árt, ha gyakorolgatok itthon. Lehet, hogy az egyik vizsgára majd a kocsimat viszem be, hogy megmutassam a tanár úrnak, mit alkottam.
A hangos zene és az elmélyült szerelgetésem közben fel sem tűnik, mikor nyílik az ajtó. Ilyen helyzetekben simán el is rabolhatnának és erre, csak akkor döbbenek rá, mikor az érkezett személy értesít róla, hogy ő is jelen van. Addig ordítva énekelek a kocsi alatt.

» My Precious. Hayden & Jamie
» Mr Coleman's Birthday Party -Jamie & Hayden-
» Hayden Coleman
» Valeri & Kevin - Work together
» Jamie & Sebastian