Wendy O'Connell

Wendy O’Connell

• Az élet vesszők, nem pedig pontok sorozata. •

Név:

Wendy Hope O’Connell

Becenév:

Wendy, Hercegő(Bár amióta elváltam, azóta nem hívott így senki.), Őrült Barbi

Szül. hely és idő:

Amerikai Egyesült Államok | Los Angeles | 1989 - Június – 01

Kor:

25

Csoport:

Civilians

Play by:

Claire Holt

Foglalkozás:

Általános Iskolai Tanár

• we're a little different •

Igazából úgy tudnám a külsőmet két szóban jellemezni, hogy természetes szépség. Szemeim gyönyörű tengerkék színűek és talán ettől ilyen figyelemfelkeltőek. Mindig gyönyörű szépen ragyognak, s úgy tudok velük nézni, mintha az ember veséjébe látnék. Szemöldököm szépen ívelt. Arcomra bájos vonások jellemzőek. Ajkam közepesen teltek. Tipikusan modell alkat vagyok a magam 173 cm-vel. Lábaim hosszúak, és formásak. Alakom, véleményem szerint tökéletes. Hajam mindig is hosszú volt, és most sincs ez másként. Csillogó természetes szőke színben pompázik és az esetek többségében göndörtincsekben keretezi arcom. Bőröm fehér és makulátlan, bársonyos tapintású. Járásom könnyed és kecses. Ruhatáramban általában a nőies, vadóc, de mégis praktikus ruhák találhatóak meg. Amikor sminkkelem magam akkor a szemeimet fekete színnel emelem ki, ami tökéletesen ragyogóvá teszi őket, de mégis a legtermészetesebb összhangra törekszem.
Ami a személyiségemet illeti, hát az… eléggé összetett és különleges. Soha nem voltam az a fajta ember, aki körül megállt a víz. Szeretem, hogy ha a zajlik az élet, persze csak is bizonyos kereteken belül. Igazából erős és határozott személyiséggel rendelkezem, pont úgy ahogy az édesanyám is. Nagyon céltudatos és soha meg nem hátráló típus vagyok, aki ha kell ártatlan, védtelen kislány; olykor komoly felnőtt; hol pedig igazi végzet asszonyává változik. Nagyon tudok szeretni, de ha valaki megbánt azzal kegyetlenül viselkedek. Hűséges vagyok mind a kapcsolataimban, mind az ígéreteiben. De mind ezek ellenére, a barátaim, a szerelem és a család az első számú az életemben.

• we're all wonderful people •

Az én történetem is ugyan úgy kezdődött, mint mindenki másé. De aztán egy kicsit megváltozott. De ezt elég hosszú lesz elmesélni, szóval inkább ülj le és figyelj.
1989.06.01-én születtem meg a csodálatos Los Angeles-ben, amit joggal lehetne a világ egyik legnyüzsgőbb és legcsodálatosabb helyének is nyilvánítani.
A családom első és utolsó gyermeke ként születtem be a Marshall családba, amely a város egyik alapító családjának számít. Azt nem igazán tudom, hogy mennyire számítottak az érkezésemre, de az biztos, hogy nagyon szerettek a maguk kissé sajátságos módján.
Nagyon jó kislány voltam, aki mindig szót fogad a szüleinek. Olyan aki szorgalmas, de mégis népszerű és előkelőségnek számít. Minden szipi-szupi, volt egészen addig a pillanatig amikor, tíz éves lettem és apa el nem hagyta a várost ugyan úgy ahogy minket is. Ettől igazán kikészültem. Elvégre innentől minden más lett. Nem volt apukám akihez szaladhattam, ha valami bajom történt és még anya is kifordult önmagából. Előtte egy életvidám, mindig mosolygós, de mégis belevaló, tökös csaj volt, de onnantól kezdve egész egyszerűen besavanyodott.
Ekkor viszont igazán jól jön ha az embernek akadnak olyan barátai, akire igazán számíthat. Szerencsémre nekem ebből nem volt hiány. Már egészen kicsi korunktól kezdve mi négyen, Emily, Tyler, én és Jason, szinte elválaszthatatlanok voltunk. Sokan a suliban úgy hívtak minket, hogy a FANTASZTIKUS NÉGYES.
Azonban ahogy elérkezett a kamaszkorunk, sok minden megváltozott. Emily és én egyre többet trécseltünk a pasikról, a fiúk meg a sportról és a lányokról. Talán ennek is volt köszönhető részben, hogy egy buli után részegen, beismertük egymásnak Jasonnel, hogy fülig szerelmesek vagyunk a másikba.
Minden olyan gyorsan és hirtelen történt, így elsőre még a többieknek sem mertük bevallani, de aztán csak felfedtük az egész díszes társaság előtt, hogy mi is a nagy helyzet. Bár lehet jobban jártunk volna ha nem tesszük meg. Innentől kezdve ugyanis eléggé viharossá és döcögőssé vált az egész együttlétünk. Hazugságok, füllentések, titkok és még több titkok. Ez az egész bizalmatlanság és az, hogy én egyre többet kezdtem érezni egy másik srác iránt akivel akkoriban találkoztam, hamar tökre tette a jóformán még ki sem bontakozó kapcsolatunkat.
Pár hónappal és egy egész nyári szünettel a hátam mögött, amit az apámnál és az új szerelménél töltöttem, végre nekikezdhettem az első évemnek az egyetemen. Ez idő alatt azt hittem minden érzelmem, amit a másik srác iránt érzek, majd elmúlik, de tévedtem. Nem is akármekkorát. De ami a legfurcsább az egészben, hogy ő is belém habarodott. Jó nem azonnal, de pár héten belül már kéz a kézben jelentünk meg minden nyilvános eseményen.
Nem akartuk megbántani Jasont, de egy kicsit még is sikerült. Ami azt illeti nem is kicsit. Konkrétan kockára tettem az egész barátságunkat, vagy legalább is azt ami még megmaradt belőle, de hála Emilynek és Tyler-nek, és annak, hogy már az idők kezdete óta a legjobb barátok vagyunk, sikerült ezen is túllépnünk.
Minden annyira tökéletesen alakult, hogy az már túl gyanús is volt. Az iskolában kiemelkedően teljesítettem sikeresen lediplomáztunk mind a ketten, majd nem sokkal később össze is házasodtunk. Ez igazi romantikus és csodálatos szerelem volt. De csak volt, hiszen mint ahogy az lenni szokott itt is beütött a krach.
Richard éppen egy helyi kórházban dolgozott amikor egy Georgina Bianchi nevezetű lány megvádolta azzal, hogy megerőszakolta. Ott, abban a pillanatban, totálisan összetörtem. Szinte semmire nem voltam használható. Egyszerűen nem tudtam mit tehetnék. Egy részem mindennél jobban tudta, hogy ez egy aljas hazugság, de a másik felem, aki elhitte ezt az egészet, sikeresen felém kerekedett, és beültette a bogarat a fülembe. Alig hogy a tárgyalások és a többi dolog amit ilyenkor intézni szoktak, elkezdődtek, összecsomagoltam és elköltöztem otthonról. Azóta már eltelt lassan két év, de még csak most jutottam el odáig, hogy benyújtsam a válási papírokat. Igazából nem tudom, hogy ez volt e a legjobb döntésem, főleg úgy, hogy még mindig szeretem, de nem látom hogyan oldhatnánk meg ezt a helyzetet. Viszont ha nagyon őszinte szeretnék lenni saját magammal és Richarddal is, akkor azt kell mondjam, hogy szeretnék mindent visszacsinálni. Hiszen a mi szerelmünk olyan volt, mint egy gondolat, vagy egy érzés ami ha befészkeli magát a bensődbe, akkor akár mit tehetsz, akkor is ott marad, ha a fene fenét eszik is.