ζ Posts Number : 58 ζ Join date : 2014. Jun. 09. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Tanárnő ζ :
Tárgy: Re: Adam & Wendy Kedd Jún. 17 2014, 23:33
Adam & Wendy
Rengeteg mindent szeretek Adamben, de talán azt tudnám a leginkább kiemelni, hogy bármikor találkozom vele, mindig megjeleni a szemeiben az a fajta öröm ami csak az én jelenlétemben kerül elő. Egész egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a pasit, még úgy sem, hogy minden apró kis titkát tudom, ismerem. Szerintem a földkerekségen nincs még egy férfi aki ennyire vonzaná magához a lányokat, persze Kaszanován kívül, de hát ő egészen más évjárat. - Ejnye, ennyivel rontom az esélyeidet? Nem is értem miért állsz még szóba velem. – nevettem rá játékosan. Nálunk ez már szinte hagyomány. A játékos csipkelődések, vagy a nagy tv előtti közös punnyadások ha éppen nincs kedvünk sehová menni, vagy éppen azok a pillanatok amikor pizsamában kisírt szemekkel tipegek be hozzá. Jó, mondjuk nem hinném, hogy ez a legjobb elfoglaltsága, de akkor is odafigyel rám és meghallgat, sőt mi több, még támogat is. - Igyekeztem nem rombolni az imidzsedet. Meg aztán már igazán rám fért, hogy helyre tegyem a külsőm. – válaszoltam elmerengve, miközben jobb híján a karkötőmet birizgáltam. Azt hiszem ez a „Szerezd vissza a régi önmagad!” projekt nem is lesz olyan egyszerű mint az gondoltam volna. Na jó, igaz ami igaz, eddig sem hanyagoltam el magam annyira… Bár az tény, hogy nem érdekelt igazán mi van rajtam, vagy hogy áll a hajam, de ez a korszak a mai nappal véget ér. Újra bele kell csapni a lecsóba. Éppen ezért is tartott addig elkészülnöm, ameddig. Körülbelül ez a tizen ötödik összeállítás amit felpróbáltam mielőtt elindultam volna. Azt hiszem egy egész nap fürdőszobai raboskodás éppen elegendő volt ahhoz, hogy még Adam fantáziáját is megmozgassam. Hát mi tagadás ez igazán hízelgő. - A külön dolog annyira nem is, de az hogy így két év után elkezdtem intézni a papírokat, valahogy felszabadítólag hatott rám. Amúgy meg, nagyon jól megértettük egymást a kollégáddal, akit ajánlottál. Azt hiszem nem lesz rá semmi panaszom. – csiviteltem mosolyogva. Azt nem tudom pontosan, hogy mennyire lehettem rossz társaság amikor a tönkrement életemről nyavalyogtam, de van egy olyan érzésem, hogy nagyon. Úgyhogy azt hiszem mindenkinek az lesz a legjobb, ha valamilyen formában pontot teszünk ennek a dolognak a végére. - Viszont ha továbbra is erről akarsz beszélgetni akkor ahhoz nekem innom kell. – mosolyogtam rá cinkosan. Végtére is az volt a cél, hogy egy kicsit felszabaduljak és igyunk egy kicsit, aztán még az is lehet, hogy egészen jól alakul az esténk. Főleg amiatt, hogy már az idejét se tudnám megmondani, hogy mikor ittam töményebbet egy pohár vörösbornál. De ahogy Adam alkoholfogyasztási képességeit ismerem, lehet, hogy ma nem merek majd hazamenni a szüleimhez és nála fogok kikötni. - Apropó ivászat. Azt előrebocsátom, hogy ha elvetnénk a sulykot, akkor nálad fogok aludni. Nincs az az isten, hogy az anyám kétségbeesését hallgassam. – csicseregtem sokat sejtetően. Már csak az hiányozna, hogy az én imádni való, de néha annál inkább idegesítő édesanyám, kitalálja, hogy bánatomban alkoholista lettem, amiért tönkrement a házasságom.
Ismét egy este, ismét egy sokat ígérő este. Elmosolyodtam és egy pólóra cseréltem le a fehér ingemet. Nem akartam most elegáns lenni, jobban szeretek az izmaimmal hódítani, mint sem az eszemmel, meg hát, ha meglát egy nő, akkor azt látja, hogy van pénzem, de egy pólóban és farmerból sok mindent nem tud sok mindenre következtetni, hála istennek. Elegem van a pénzéhes szajhákból. Bocsánat a nem további tagjától, de ássa el magát az a nő, aki a pénzre hajt. Szerettem ezt a füstüst bárt, túl sok a lehetőség, túl sok a minden, amit kilehet ebből hozni. A pincérnő hamar ide ringatta a csípőjét, azt a csodás csípőjét. Jobban szemügyre vettem, mikor közöltem, hogy mit is szeretnék és elment a rendelésemért, a szoknya bájosan keretezte a csinos hátsóját. Aztán csak pár lány halk nevetése zavart meg, pár rám mutatott. Ja, igen, túl sok nő akar velem lenni, micsoda pazarlás, hogy csak egy van belőlem.. Egoista mosoly jelent meg ajakaim szegletében, mikor egy ismerős hang törte meg a gondolat menetemet, és Wendy állt előttem, aszta. Régen nem láttam ennyire kihívóan öltözni, ezek szerint igaz, véglegesen vége. - Szép estét szépség. – kacsintottam egyet és hallottam, hogy a lányok mosolya szó szerint lehervadt. Ez van, már nem is vagyok izgalmas, ha már másik lány van a képben, de még micsoda. Nem tudtam levenni a szemem róla, egyszerűen vonzotta a tekintetemet. Eddig is tudtam, hogy micsoda nő, de ember, most még vonzóbbnak látom. - Kettő a zsebembe hármat most üldöztél el. – nevettem el magam és figyeltem, ahogy helyet foglal. Mindig is kedveltem, ő az a barát, aki mindent tud rólam, de még is beszél velem. Aztán a mosolya egyszerűen vonzotta a szemeimet, és kívántam ajkait, de vissza kell fognom magam. Nem támadhatom le szerencsétlent már most. Eléggé érdekes lenne, hiszen most jött e a férjétől. De kit érdekel? Na, jó, nem leszek paraszt. - Meg kell jegyeznem, dögös lettél.- Nem szoktam megválogatni a szavaimat, azt meghagyom a tárgyalóterembe. Jobban szeretem ki mondani a lányoknak, amit gondolok, nyersen és töményen. Mi értelme kertelni, meg szép jelzők mögé bújtatni? Az ördög úgy is ki fog bújni a zsákból. Főleg ha rólam volt szó, utáltam a vanília dolgokat, szerettem belecsapni a lecsóba, keményen. - Azt hiszem jót tett ez a külön dolog, a papírokat intézed? – térjünk arra, hogy mikortól nem fog házasságtörésnek számítani, ha épp meg kívánom és végre lépni is fogok. Nem akarok kapkodni, meg nem tudom, hogy mennyire jó ötlet elbaltázni ezt a gyönyörű kapcsolatot. Bár az is lehet, ő életem nője, aki miatt mindenki mást magam mögé bújtatnék. Minek az összes, ha van egy, akiben minden megvan, aki kell? Na, én ezért keresem egyfolytában az igazit és nem maradok egy helyen. azt az ember úgy is érzi, ha ő az igazi, nem? Szóval hajrá lányok, én nyitott vagyok mindenre. Főleg Wendy-re…
ζ Posts Number : 58 ζ Join date : 2014. Jun. 09. ζ Age : 34 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : Tanárnő ζ :
Tárgy: Adam & Wendy Hétf. Jún. 16 2014, 23:42
Adam & Wendy
Azt hiszem ez az első olyan alkalom az életem ezen szakaszában amikor nem érzem azt, hogy hibát követtem el amikor eljöttem otthonról. Már rengeteg idő eltelt azóta és azt hiszem egy kicsit mindannyian megváltoztunk. Nem arról van szó, hogy már nem fontos nekem Richard, de szeretném lezárni ezt az egész dolgot. Vagy így, vagy úgy de véget kell ennek vetni. Ez így nem normális. Viszont amit ma estére terveztem, az igen is normális. Adam és én leszünk a terveim szerint az este főszereplői. Semmi picsogás, semmi hiszti. Csak mi és a szórakozás. Mit ne mondjak, igazán ránk fog már férni. Hiszen annyi mindenen mentünk már keresztül együtt. Az a minimum, hogy kiruccanunk egyet kettesben. Ahogy a tükörben szemlélgettem a rám visszanéző ismerős idegent, tudtam, hogy lassan képes leszek újra visszarázódni a régi világomba. Abba a világba ahol én voltam a társaság középpontja, ahol én voltam az Őrült Barbie. Furcsa lesz, de mégsem ismeretlen. Ráadásul olyanokkal tölthetem az időmet akiket szeretek és akik nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. Adam pedig egyike ezeknek az embereknek. A megbeszéltek alapján, pontban nyolc után öt perccel érkeztem meg a bárba, ahol egy rövidke keresgélés után meg is találtam Őt az egyik bárpulthoz közeli asztalnál. Be kell vallanom, eddig még sosem figyeltem fel arra, hogy mennyire különleges része is ő az életemnek. Mindig ott volt ha szükségem volt rá és nem várt el semmit cserébe. Szinte hihetetlen, hogy ilyesmi még létezik manapság. Ez idáig csak egy férfival találkoztam még aki ilyen volt mint Ő, de rá inkább nem szeretnék gondolni ma este. Ez az este a felejtésé és a jókedvé kellene hogy legyen és nem a búslakodásé, úgyhogy vettem egy nagy levegőt, megigazítottam az arcomba omló tincseimet és elindultam Adam irányába. Hosszú idő óta most először érzem magam igazán nőnek. Egy csinos és jó megjelenésű nőnek. Ez a két év sok mindentől megfosztott. Többek között a stílus iránti vágyamtól és a hitemtől. De most, hogy ezeket mind sikerült visszaszereznem valamilyen szinten, már készen álok bármilyen harcra. De leginkább egy olyan harcra amiben a tét a boldog élet. - Jó estét Mr. Nagymenő. – mosolyogtam rá végre tényleg önfeledten. A gyors üdvözlés után már le is huppantam az én részemre fenntartott székre és elmélyülten kezdtem el tanulmányozni Adam arcát, miközben a jegygyűrűmet próbáltam forgatni az ujjamon. Csak hogy most először nem volt rajtam amióta évekkel ezelőtt Richard felhúzta rá az esküvőnkön. Érdekes, de talán nem is baj, hogy így alakult. Az is lehet, hogy ez egy újabb jel a sorstól, hogy ennek az egésznek már vége, és semmi értelme tovább halogatni az elkerülhetetlent. - Na, mi újság? Hány telefonszámot szereztél már meg ameddig ideértem? – vontam fel játékosan az egyik szépen ívelt szemöldökömet, miközben cinkos mosoly jelent meg az ajkaimon.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Adam & Wendy 
Kedd Jún. 17 2014, 23:33
