Szerelem.. ez a nyolc betű ezidáig semmit nem jelentett a számomra. Sosem hittem a létezésében, mindig is badarságnak tartottam mindazt, amiben a hős romantikusok annyira hittek. Most már értem, miért kételkedtem annyira a valósságában. Eddigi életem során még soha nem éreztem semmi komolyat egy nő iránt sem. Ők csak egyek voltak a sok közül, akikkel eltöltöttem néhány órát az ágyban. Jó volt meg minden, de egyszer sem kívántam, hogy legyen folytatása a dolognak. Csúnya dolog volt tőlem, beismerem, hogy becsaptam őket, de talán ha láttam volna akár csak az egyiken is, hogy többet akar, nem cselekedtem volna úgy, ahogyan. Vagy mégis, ebben már nem lehetek biztos. Ami történt, megtörtént és én így utólag örülök neki, hogy nem hívtam fel egyiküket sem az együttlétünket követő napon. Mert ha másképp döntöttem volna, most nem lehetnék itt Hannah-val, azzal a lánnyal, aki iránt milliószor többet érzek, mint az eddigiek iránt összesen. Ő más volt. Fontosabb és értékesebb, olyan valaki, akit féltettem a világtól. Fogalmam sincs, mikor alakult ki bennem ez az erős vonzalom az irányába. Talán már az első találkozásunkkor is jelen volt köztünk az a szikra.. Mindenesetre egy dologban holtbiztos voltam, akkoriban még csak egy édes, aranyos lány volt, akivel boldogan dolgoztam együtt. Bár, kissé nehéz eset volt, meg is gyűlt néha a bajom a bizonytalanságával, de a kitartásom meghozta a gyümölcsét. Mára már egy tehetséges modellé nőtte ki magát, aki bármelyik másik modellügynökségnél is könnyedén megállná a helyét. Remélem, nem áll szándékában elhagyni, mert azt nem igazán tolerálnám. Mialatt vártam a válaszát, ilyen s ehhez hasonló gondolatok keringtek fel s alá a fejemben. Alig hagytuk abba a csókolózást, de én máris vágyakoztam az ajkai után. Talán kissé telhetetlen vagyok, dehát mégis ki hibáztatna engem emiatt, hisz ki tudna ellenállni ennek a lánynak és a vonzerejének?! Annyira vártam már, hogy mondjon valamit, hogy egyáltalán nem számítottam semmi másra, a beszéden kívül. Emiatt a reakciója, ahogy átölelt és hozzám bújt még a várhatónál is nagyobb meglepetést váltott ki belőlem. Persze a döbbenetem amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is tűnt az arcomról, nem hagyva mást a helyén, csak egy széles mosolyt. Kezeim reflexszerüen emelkednek fel és ölelik át Hannah csinos derekát, olyan szorosan, amennyire nem szégyellem. Hadd érezze, mennyire örülök a válaszának! Jelen pillanatban nem láttam értelmét a beszédnek, a tetteim válaszoltak neki helyettem. - Arra nem is lesz szükség! - Felelem a szavaira, majd megpecsételve az előbbieket egy apró csókot is lehelek a nyakára. - Édesem, el sem tudod képzelni, mennyire vártam már, hogy ezt mondd! - Csúztattam le a kezeimet a hátáról egészen a derekáig őrjítő tempóban, majd kissé eltávolítottam a testétől, mindössze annyi ideig, míg az ujjaim az arcához érnek. - Te egy igazi bestia vagy, tudsz róla? - Húzódott pimasz mosolyra az ajkam, majd az ajkaira hajoltam és ismét megcsókoltam, ezúttal az előzőnél kicsit ragaszkodóbban tapadva a szájára.
Szerelem.. milyen bűvös szó ez! Vajon mennyi idő kell hozzá, hogy az ember tényleg érezze? Vajon mennyire kell ismernünk a másikat, hogy megengedhessünk felé e féle érzelmeket? Egyáltalán kell ilyesmin gondolkodni? Állítólag létezik az első látásra szerelem, amikor még nem tudod milyen ember is Ő még is érzed azt a szoros köteléket mellyel hozzá tartozol. Ez is ilyen lenne? Vajon az első pillanattól kezdve éreztem valamit csak nem akartam tudomást szerezni róla? És vajon neki tetszettem mikor először léptem be az ajtaján? És vajon most tetszem neki úgy igazán? Lehet sok nővel volt dolga, de mindegyik szép volt, legalábbis én nem tudom elképzelni nem egy tökéletes nő mellett. Áhh! Miért is gondolkodom ilyen butaságokon? Ez az a férfi talán akiről kis koromban is álmodtam és akkor olyan gondolatok járkálnak fel, s alá fejemben amik más nőhöz kötik őt. Azonban most hozzám köti ez a pillanat. Most csak velem beszélget és olyan jó érzés. Boldog vagyok, hogy velem foglalkozik most és nem mással. Örülök, hogy találkoztunk még akkor is, ha tudtam volna itt lesz másfele sétálok. Titkon abban reménykedtem, hogy elindulok valamerre és Ő velem szembe fog jönni, pont ahogy most velem szembe volt mikor érkeztem. Vicces, azt mondja ne törődjek a munkával. Mintha nem is Ő lenne, tudom van benne egy kis füllentés, de örülök, hogy mégha nem is hitelesek szavai de legalább megpróbálta elhitetni velem, hogy nem okoztam gondot. Ezt a próbálkozást egy derűs mosollyal, talán egy halk kuncogásnak mondható hangocskával díjaztam.
Hirtelen jött kimutatott boldogságom hamar lefagy arcomról ahogy eljön a múltkori eset. Válaszokat akarok. Neki mit jelentett? És nekem mit jelentett? Ebben a pillanatban úgy érzetem csak úgy tudhatom mind ezt meg, ha felelevenítem a pillanatot. Pusztán emlékekből élve azonban nem biztos a pontos válasz ezért is tettem számomra óriási lépsét azzal, hogy megcsókoltam Ethan-t. Csókom nem volt viszonzatlan, ettől még hevesebben vert szívem, s a csók végeztével úgy éreztem nem hibáztam. Ahogy kiejti a hallani akart szavakat száján egyből könnyebbül az apró feszület mellkasomban, azonban nem tudok hirtelen mit mondani, ami furcsa. Általában mindig megtalálom a megfelelő szavakat, de most nem tudom mit kellene mondanom. Talán azt, hogy megkedveltem? Vagy azt, hogy régóta vártam ezt a pillanatot? Sok mindent mondhatnék ami igaz, ám mindegyik soknak érzem..Talán nem nekem kéne ezeket kimondanom. Türelmetlenül várja, hogy mondjak végre én is valamit, tanácstalan vagyok. Inkább csak fogom magam és átölelem. Arcom nyakához temetem érezve mámoros illatát. Csak szuszogok szótlanul, még mindig keresem a szavakat, majd végül rájövök mit is kell mondanom. -Én ezt érzem...hogy nem akarlak elengedni- Egy picit jobban szorítom magam hozzá, akarom érezni a biztonságos karjait magamon. Nem akarom elengedni és nem is fogom, valami azt súgja hozzá tartozom. Most érzek ilyet először, most tapasztalok ilyesféle érzelem hullámokat először, jól esik, kellemes, boldoggá tesz és nem akarom ezt eldobni. Nem mondok le róla.
tag: Ethan ~ set: [You must be registered and logged in to see this link.] ~ notes:❤ ne haragudj a késésért
Ethan Powers Artist
ζ Posts Number : 20 ζ Join date : 2014. Sep. 09. ζ You'll find me : behind you ζ Job : i'm an artist ζ :
Féltem, hogy a reakcióm mit fog kiváltani belőle. Bár, elég valószínű, hogy ezzel a közeledésemmel mindent elrontottam.. Ha az első csók annyira megrémítette, hogy hetekig hallani sem bírt rólam, rettegek attól, amit ez az érintés fog művelni.. Az az érzés, amit ez a Tündérlány kivált belőlem, annyira idegennek tűnt nekem, pedig nem kellene az legyen, mert nem egy lányhoz közeledtem már az évek során. Hiába gyűjtöttem össze azt a listát, mert egyikük sem jelentett számomra ennyit. Ők csak egyek voltak a sok közül, Hannah-val ellentétben, akit nem szeretnék cserben hagyni. Ezért is húztam olyan sokáig azt az ominózus csókot.. Nem hittem volna, hogy az érintésem megnyílásra fogja késztetni őt, ezért is ért annyira váratlanul, amikor megszólalt. - Kedvesem, ne törődj a munkával! Az megvár.. - Tiltakozom magabiztosan, természetesen füllentve neki. Tény, hogy néhány fotósorozatot le kellett mondanom, de egyik sem számított azokban a percekben. Az elmúlt napokban kismilliószor lejátszottam magamban annak a napnak az eseményeit, amikor magamhoz húztam és csókot loptam tőle, azon töprengve, hogy mit csináltam rosszul. Aztán megtörtént, amire legmerészebb álmaimban sem számítottam volna.. Csak tudni akarta, hogy mit jelentett nekem.. Szavai újra és újra felcsendültek a gondolataimban, miközben ajkai nagyon lassan, kínzó lassusággal közledni kezdtem az enyémekhez. Apró újjaival, amint megérintette az arcomat, a szívem kihagyott pár ütemet. Annyira őrjítő volt várni rá, de megérte, mert ezuttal nem akartam semmit sem elsietni. Rá hagytam, hogy másodjára minden az ő tempója szerint történjen meg. Meg is történt.. Bár, nem tartott sokáig, de ahogy ajkai elérték az enyémeket és apró csókot lehelt rájuk, képtelen voltam megállni, hogy ne viszonozzam azt. Hihetetlenül nehezemre esett nem átölelni és folytatni a csókcsatánkak, míg a világ.. de nem tehettem. Muszáj ráhagynom a dolgot. Ha tudni akarta, mit jelentett nekem, vagy inkább saját magának az az ominózus pillanat, akkor most megkapta a válaszát. Nekem az volt a mennyország és erre most döbbentem rá először. - Megkaptad a válaszodat? - Szólalok meg némi hatásszünet után, ezuttal kezeimet magam mellé, a padra helyezve. Jobb, ha kordában tartom őket. - Hannah! Én teljesen komolyan gondoltam, amit tettem! - Néztem rá a tőlem telhető legnagyobb őszinteséggel beszélve. Ám, abban még mindig nem voltam biztos, hogy ő mit érzett. - Légyszives, beszélj hozzám, mondd el, hogy te mit éreztél alatta! Tudnom kell! - A szívem azt súgta, hogy ugyanúgy érzett, mint én, de az eszem ennél biztosabb választ szeretett volna kapni.
Olyan különös ez az egész. Arra vágytam mindvégig, hogy mellette lehessek, s most, hogy itt ülök tőle pár centire még is távolinak érzem. Talán nem is próbáltam meg "közelíteni" felé? Folyton csak a kifogások tárházában kutakodom, lehet ezzel fogom eltaszítani magamtól. Rémálmaim egyike válna valóra, ha falat húzna közénk. Furcsa, hogy ettől rettegek, miközben valójában én húztam meg a határvonalat. Most sem bírtam a túlzott közelséget, s érzéseimet háttérbe szorítva csúsztam arrébb. Önsanyargatás, gondolatok elfojtása. Hát igen...ez volnék én? A lány aki retteg mindentől és mindenkitől de leginkább magától. Nem! Valójában nem félek magamtól, csupán nem hiszek, ez talán nagyobb probléma. Mért akarna egy ilyen férfi engem? Túl tökéletesnek érzem magamnak még akkor is, ha tudom nem az. Vannak visszataszító tulajdonságai, de nem számít, mert azokat köd fedi előttem és csak azt látom amit látni akarok. Kétségtelen, belészerettem. Hallom duruzsoló hangját, mosolygok is meg nem is, legbelül sírok, de a külvilágnak ezt nem mutatom, megérinteném, lelki szemeim előtt ez már meg is történt, de a valóságban nem. Áh! Milyen szívfacsaró, milyen kegyetlen, ha vágyainknak van egy akadályozója, még borzasztóbb, ha az saját magunk vagyunk. Tehetetlennek érzem magam és kétségtelen, félek. Az egyetlen amit tehetek, ha nem nézek rá és ujjaim makacsul szorongatják hófehér bőröm, mely kezdi magára ölteni a bíbor csodálatos skáláját. Jobb lenne, ha elfutnék? Boldogabb lennék, ha nem kéne feszengenem? Talán egy percig kapnék levegőt, de aztán kétszer akkora súly nehezedne mellkasomra.
A feszület egyik pillanatról a másikra oldódik, szemeimet óriásira nyitom, megszűnik a világ, s az idő. Apró érintés, mely egyre nyomatékosabbá válik. Szavai lírai dallam szívemnek, de egyfolytában ott motoszkál fejemben - mi van, ha ez csak álom? - lehet nem is gondolja komolyan? - Most az egyszer megpróbálom kizárni az ilyesfajta gondolataim és csak aszerint cselekedni amit a szívem diktál. Bátornak kell lennem! -Nem bántottál meg, viszont én eltűntem, sajnálom. Gondolom a munkát is megnehezítettem ezzel..- Úgy viselkedtem mint egy éretlen gyerek, pedig mindig azon ügyeskedtem, hogy a korom ne utaljon arra, hogy még nem vagyok kész bármire is. Elszaladtam, mert féltem egy választól amit most már tisztán hallani akarok. -Én csak...csak tudni akarom mit jelentett..- "neked az a csók, mert nekem sokat." Képtelen vagyok folytatni csak magamban tudom kimondani amit ténylegesen akartam. De talán amit sikerült kinyögnöm is elég volt. Ethan felé fordulva veszek el íriszeiben, s egyfajta megkönnyebbült mosoly ül ki arcomra. Bármit mond, most akkor is az én kezemet szorítja és ez boldogsággal tölt el még, ha lehet ez a boldogság elfog szállni a következő percekben. -Azonban mielőtt választ adnál, had tegyek meg valamit...- Tudnom kell biztosra nem száz százalékra, hanem ezerre, hogy nekem mit jelentett pontosan. Szabad kezem arca felé emelem, majd közelebb vonva magamhoz lehellek egy apró csókot ajkaira. Amíg szemeim lehunyom szívem oly hevesen ver majd kiugrik helyéről. Óriási tűzijáték robban fejünk felett, ez a boldogságom koronája. Azonban ez a rövid fél perc nem tarthat örökké. Sietősen hajolok el. Nem tudom mit gondol, azt se én mit, csak vagyok és továbbra is őt nézem.
tag: Ethan ~ set: [You must be registered and logged in to see this link.] ~ notes:sikerült ❤ remélem az én reagom sem csalódás
Ethan Powers Artist
ζ Posts Number : 20 ζ Join date : 2014. Sep. 09. ζ You'll find me : behind you ζ Job : i'm an artist ζ :
Annyira jó volt viszontlátni őt. Már azt hittem, sosem láthatom újra, nem halhatom édes hangját, az érintéséről meg inkább nem is beszélve. Annyira szerettem a fiatalos, élénkszínű, kissé bohém stílusát. Úgy öltözködött, mint egy kislány, ám mindemellett én mégsem tudtam rá kiskorúként tekinteni. Az én szemeimben ő egy vonzó, fiatal, felnőtt nő volt, akinek teljesen a bűvkörébe kerültem.. Úgy vonzott magához, mint a méz a méhet. Irtó nehezemre esett nem megérinteni formás lábait, átölelni a derekát. Ha csak egy pillanat erejéig is átölelhetném őt, soha többé nem engedném el. Mosolya láttán, hirtelen az én arcom is felderült. - Ezt örömmel hallom. - Jegyzem meg egy pimaszkás mosollyal az ajkamon. Ki ne örülne annak, ha egy ilyen szép hölgy társaságát élvezhetné? Nem hiszem, hogy hosszú lenne a lista. Nem kerülte el a figyelmemet, ahogy távolabb csúszott a padon. Remélem, csak azért surrant odébb, mert egyszerüen zavarban volt és nem az irritáló személyiségem miatt. - Már azt hittem, hogy többé nem láthatlak.. - Vallottam be végül néhány perc habozás után. Nem szerettem gyengének tüntetni fel magamat a lányok előtt, de jelen pillanatban hajlandó voltam kívételt tenni vele. Ő ugyanis más volt. Érte bármit megtennék. - Mostmár jól vagyok, köszönöm kérdésed! - Mondom neki kellő udvariassággal válaszolva a kérdésére. - A látványod feldobta a napomat! - Kacsintok rá magabiztosan, megvillantva sármos vigyoromat. Ahogy pillantása a sportcipője orrát vizslatta és ujjai formás térdét szorongatta, képtelen voltam türtőztetni magamat. A szemeiből csak úgy áradt a kétségbeesés.. Muszáj volt megérintenem. Jobb kezemet nagyon lassan megemeltem, majd a térdét szorongató újjaira helyeztem, enyhítve a szorításából. - Ne szorítsd annyira.. Nem szeretném, ha kárt tennél magadban! Inkább mondd el, mi bánt! - Fogalmam sincs, mi üthetett belém ezekben a percekben, de amíg beszéltem, a kezem mindvégig az övéit szorongatta. Nem akartam elijeszteni magamtól, de képtelen voltam uralkodni az érzéseimen és a tetteimen. - Hannah, sajnálom, ha megbántottalak! Nem állt szándékomban.. - Folytattam egy bocsánatkéréssel fordulva hozzá, vasmarkammal továbbra is fokva tartva piciny újjait.
[You must be registered and logged in to see this link.] • Remélem sikerült kárpótoljalak a késői válasz miatt • [You must be registered and logged in to see this link.]
Hannah M. Puckerman Media
ζ Posts Number : 10 ζ Join date : 2014. Sep. 12. ζ Age : 30 ζ You'll find me : Los Angeles ζ Job : model ζ :
Szeretek minden fölösleges dolgot kizárni tudatomból és azzal foglalkozni ami igazán számít. Sokan teret adnak a szerelemnek ideje elején és végül lemondanak céljaikról. Nem akarom, hogy harminc évesen akarjak teperni a vágyott karrier után teljesen nulláról indulva. Az agyam ugyan felállította blokádját ám a szívem képtelen volt ezt megtenni. Nem, hogy bezárta volna a kis ajtót még jó szélesre is tárta a szabad járást biztosítva. Ethan, Ethan...miért jöttél be a képbe? Tulajdonképpen tönkretettél mindent! Gondolataim harsognak, de valahol még is csak mosolyogni tudok hisz olyan édes érzéseket vált ki belőlem az a férfi melytől misztikus pillangók repkednek gyomromban. Megpróbáltam megölni őket, tényleg megpróbáltam, de kudarcba fulladtam. Megpróbáltam elkerülni mindenféle kommunikációt vele, de a sorsomba van vésve, hogy nekem valahogy de közöm van hozzá és, ha meggebedek is látni fogom. Most, csak állok vele szemben mint egy riadt kismadár, szívem szinte már torkomban dobog, ha kérdeznék melyik a hideg, s melyik a meleg nem tudnék dönteni. De most nem rohanhatok el, nincs idő rosszul cselekednem. Nem játszhadozhatok örökké mint egy kis gyerek, már nem az vagyok aki voltam. Így bátorságom össze szedve ülök mellé. Kicsit rendeződik szertelen légzésem, szívem bár még gyorsan zakatol azért már nem hiszem, hogy mindjárt feladja a szolgálatot. Ahogy hallom hangját, s értelmezem szavait ami jelen pillanatban kicsit nehezemre esik óriás mosoly szökik arcomra. Bátortalanul pillantok rá, érzem a feszült légkört kettőnk között, de nem érdekel! Majd én szétoszlatom, igen! Képes vagyok rá, most vagy soha!
-Őszintén? Most kezdek jobban lenni...én is örülök, hogy látlak...- Hangom még mindig bátortalan mint korábban, de több mint a némaság nem igaz? Picit arrébb csúszok a padon, de csak mert tekintetem egyfolytában arcán cikázik és félek nem tudom türtőztetni magam. Beletúrnék hajába, elvesznék zöld szemeiben, végig simítanék borostáján és birtokolnám ajkait. -Te..hogy vagy? - Biztos jól, bár szeretném hinni, hogy legalább egy kicsit ő is őrlődött. -Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem...- Motyogom halkan cipőn orrát vizslatva. Kezeim térdemet szorongatják, kicsit fáj, de stressz oldó. Ismét elmosolyodom, de szemeimből árad a kétségbeesés. Olyan nevetségesen festhetek jelen pillanatban.
tag: Ethan ~ set: [You must be registered and logged in to see this link.] ~ notes:remélem el megy ❤
Ethan Powers Artist
ζ Posts Number : 20 ζ Join date : 2014. Sep. 09. ζ You'll find me : behind you ζ Job : i'm an artist ζ :
Össze kell szednem magam, nem gyengülhetek el egy nő miatt. Ilyesmi ezidáig még soha nem fordult elő velem. Én, a nőcsábász, aki a pillanatnak él, nem adhatja fel az eddigi életcélját és hódolhat be egy ilyen szép lánynak, mint Hannah. Hogy is nézne az ki? Ő nálam sokkal jobbat érdemel, hiszen mit nyújthatnék én neki? Vajon képes lennék szeretni egy hozzá hasonló angyalt? Meg tudnám állni, hogy ne nézzek másra, csak és kizárólag RÁ? Lenne elég erőm és kitartásom ezekhez? Lelki szemeim előtt egy nemleges válasz körvonalazódott ki.. Ha ez így folytatódik és továbbra sem veszi fel a telefonjaimat, tényleg az lesz a legjobb, ha végleg kitörölöm őt az emlékezetemből. Ilyen, s ehhez hasonló gondolatok keringtek fel-le a fejemben, amikor hirtelen egy ismerős, lágy hang törte meg a csendet. Hannah, ismertem fel rögtön a tulajdonosát. Kizárt, hogy más legyen, ezer közül is felismerném a hanglejtését. Nem haboztam, pillantásaimmal azon nyomban keresni kezdtem a hang forrását, majd széles mosoly terült el az arcomon, amikor eljutott a tudatomig, hogy valóban ő állt meg nem messze tőlem. - Szia! - Köszöntem rá kedvesen, abban bízva, hogy nem szalad el rémülten, amint meghalja a hangomat. Örömmel nyugtáztam, amikor feltünt, hogy esze ágáben sincsen távozni. Talán most jött el az ideje annak, hogy mi ketten részletesen átbeszéljük a történteket. - Persze, hogy csatlakozhatsz! Örülök, hogy látlak! - Bólintottam haboztás nélkül, közben egy bárgyú vigyor költözött ajkaimra. Ezt követően tekintetemet akaratlanul is végigjárattam csodaszép alakján. Mint mindig, most is csodásan festett abban az élénkszínű összeállításában, amit viselt. Az az aprócska szoknya és az a rövid felső.. nem volt a legjobb kombináció, főleg ha arra gondolok, hogy mi mindent váltott ki belőlem az együttese. Rendesen csábítottak azok a szép lábak.. Szívesen végigsimítanék puha bőrén.. Elég legyen! Össze kell szednem magam, nem hagyhatom, hogy a tudatalattim szabadjára engedje perverz fantáziálásait. - Mondd, hogy vagy? Rég beszéltünk utoljára.. - Kezdtem egy semleges témával, mert nem akartam azonnal belevágni semminek sem a közepébe. Nem szeretném elijeszteni őt a közelemből, pláne nem most, hogy végre találkoztunk.
Nem könnyű egyetemistának, kezdő író palántának és egyben modellnek lenni. Mindegyik jó, élvezem és nem bántam meg egyiket sem, de egyszerre... mit ne mondjak elég időrabló! Az utóbbi időben leginkább érzem úgy, hogy valamiről lekellene mondanom. Olyan képzeteim támadtak, hogy talán abba kellene hagynom ezt az egész modellkedéses dolgot. Való egyáltalán nekem az órák hosszat tartó szenvedés egy-egy sminkben és magas-sarkúban? Akarom látni arcom egy plakáton vagy ép egy újság borítóján? Nah jó...valójában ez mind csak kifogás! Megszerettem ezt a munkát annak ellenére, hogy milyen pici volt vagy még mindig az az önbecsülésem. Azonban könnyebben fogom erre, hogy nem csinálom tovább mint... oh igen! Már megint kibújt a szög a zsákból. Ethan! Az a férfi teljességgel az őrületbe kerget smaragdzöld szemeivel és...és azzal a bizonyos csókkal. Nem tehetek róla, de egyszerűen a bűvköréve vont és nem tudok szabadulni. Mintha rab lennék érzelmek kuszasága között. Rengeteget dolgoztam eddig vele, a legtöbb sikeres fotósorozatom neki köszönhetem és tudom mivel munkatársak vagyunk nem kéne, hogy bármit is érezzek iránta de, hiába minden igyekezet lassan kezdem feladni. Azóta az ominózus eset óta nem beszéltünk, nem találkoztunk. Kerülöm a lehetséges találkozó pontokat. Kezdek kicsit begolyózni! Annyira szeretnék távol maradni tőle miközben mindennél jobban vágyom a társaságára. Lehet nem kéne félős nyuszinak lennem és végre elé kellene állnom. Félek! Félek a csalódástól, hogy csak én estem áldozatul, ő pedig csak éppen a pillanatnak élt. Hasonló fájdalmas és kétségbeejtő gondolatokkal fejemben sétálgatok a lassan sötétedő utcán egyenest a Roxbury park irányába. Szeretem azt a helyet, csodás környék. Csöndes, nyugodt, nincsenek sokan már ilyenkor. Néha csak úgy elücsörgök ott, rendezem gondolataim, megoldást találok az élet nagy gondjaira (vagyis hát az én kis apró szösszeneteimre). Talán most is kiokoskodom valami használható tervet, hogy hogyan tovább, mert ez így nem állapot.
Ahogy a parkhoz érek mélyet szippantok a levegőből, s számsarka mosolyra görbül. Imádom a friss fű illatát. Elindulok a padok irányába, pontosabban egy felé, a kedvenc kis kopott de gyönyörű padocskám felé, ahol ép ül... -Ethan?- Döbbenten hagyja el számat a férfi neve. Megtorpanok tőle pár lépésre, s csak meredten bámulok rá. Szívem majd átszabja mellkasom a heves dobogás közepette. Nagyot nyelek, nem számítottam erre a találkozásra.. de én bolond! Gondolhattam volna, hogy ez nem egy "semleges" terület, hisz ő is szeret ide járni. Az eszem azt ordítja menjek el, hagyjam itt vissza se nézzek, de a szívem marasztal. Szeretnék a közelében lenni, szeretném hallani simogató hangját, szeretnék bele nézni azokba a szép szemekbe és szeretném végre megtudni mit jelentett neki az a csók. Mély levegő, bátorság!!!! -Csatlakozhatok?- Teszem fel a kérdést kissé elcsukló hangon. Nem vagyok valami magabiztos, de igyekszem annak látszani. Szinte meg sem várom mit reagál, mert attól tartok lehet inamba szállna a bátorság, így gyorsan helyet foglalok mellette. Ránézni ugyan nem merek, de legalább itt vagyok. Itt vagyok mellette és ez valamelyest boldogsággal tölt el.
tag: Ethan ~ set: [You must be registered and logged in to see this link.] ~ notes:lesz még jobb is ❤
Ethan Powers Artist
ζ Posts Number : 20 ζ Join date : 2014. Sep. 09. ζ You'll find me : behind you ζ Job : i'm an artist ζ :
Az elmúlt egynéhány nap nagyon lassan telt el. Többször is próbáltam elérni Hannah-t telefonon, de mindhiába, minden egyes alkalommal az üzenetrögzítője válaszolt. Na jó, fogalmam sincs, mi ütött belém, de minél előbb össze kell szednem magamat, mielőtt még másoknak is feltünne, hogy a fellegekben járok. Ez volt az utolsó forgatási nap. Pontosan egy hét tellett el azóta, hogy elcsattant az az ominózus csók köztem és Hannah között, de én még mindig nem tudtam kiverni a fejemből azt az érzést. Soha nem éreztem még ilyesmit ezelőtt. Folyton ő járt a fejemben, mintha direkt ezzel akarna az őrületbe kergetni, de valamiért engem csöppet sem zavar, sőt! - Bash, drága, velünk vagy méég? - Húzta el az utolsó szót az én idegesítő kolléganőm, akivel ma lesz fél éve, hogy forgatok. Kész szerencse, hogy a mai nap az utolsó, hogy el kell tűrnöm a jelenlétét. Elképzelni nem tudom, hogy voltam képes kibírni a közös jeleneteinket mellette anélkül, hogy ősz hajszálak jelentek volna meg a fejemen. Morcosan fordítottam a fejemet az irányába, majd tértem vissza a Föld nevű bolygóra, remélve, hogy hamarosan már befejezzük a forgatást. Nem panaszkodom, rengeteg felkérést kapok különböző szerepekre, főleg olyanokra, amiket élvezek is. Viszont néha, főleg amikor összekerülök egy idegesítő hárpiával, kész felüdülés tud lenni egy forgatási szünet. Két, eszméletlenül hosszú és fárasztó órát kellett elviselnem még a közvetlen közelében. Mire végeztük úgy robbantam ki az épületből, mint az ágyúgolyó, ha tűzzel érintkezik. Annyira megkönnyebbültem, hogy megszabadultam attól a nőszemélytől, hogy kis híján a stáb többi tagjáról is megfeledkeztem. Épp intettem nekik egyet, hátrahagyva, hogy a búcsú partin és a filmbemutatón találkozunk, majd bepattantam az autómba és meg sem álltam a Roxbury parkig. Hogy miért pont ide akartam jönni? A válasz egyszerű, szükségem volt egy kis szabadtéri levegőre. A BMW-met leparkoltam egy elsőre biztonságosnak látszó helyre, majd kiszáltam és park bejárata fele sétáltam. Kiskorom óta elég gyakran megfordulok ezen a helyen. Tettem néhány lépést, majd leültem a szokásos helyemre, arra a bizonyos padra, amihhez annyi emlék kötődik.. Hacsak nem csal az emlékezetem, akkor Hannah-t is itt pillantottam meg először. A csudába, hogy megint Rá gondolok!
Kezdőlap
Tárgy: Re: Hannah & Ethan 
Szomb. Nov. 22 2014, 19:48
• 
