Jamie Norrington

Nobody's perfect

10% mosoly, 20% kockahas, 40% kisugárzás, 30% veszély = a tökéletes tökéletlen más néven Jamie Norrington. Ne kérdezd mit akarok. Úgysem árulom el. Ne kérdezd mit miért teszek. Úgysem árulom el. Ne kérdezd jelentesz-e számomra bármit. A válaszom úgyis ’nem’ lesz. Az emberek vitatkoznak arról, hogy vajon kőből van-e a szívem. Szerintem nincs is.
Gyerekszoba nélkül felnőni sokszor okoz traumát, én inkább másnak okozok, hogy ettől úgy érezzem valakinek úgyis sokkal szarabb, mint nekem.
A száguldó cirkusz nem éppen a legjobb gyerekmegörző. Azt tanulja az ember, hogy a győzelem megvehető és hogy a pénz boldoggá tesz. Ha elég van belőle. Autók között nőttem fel és amint elértem a lábammal a gáz pedált már vezettem is. Keresztapám a lelkemet is kitaposta, hogy a legjobb legyen belőlem. A forma 1 kegyetlen beső világá a címlap képeken nem látszódik. Aki nem szívós azt eltapossák és ahogy a tavalyi eredményeim mutatják ez az én világom. Az én színpadom.

This is my Life

Szőke, hosszú combok között ébredek. Az illata, mint a napfénynek, arca szinte ragyog. Még a sminkje se kenődött el. Barbaranak hívják, ha jól emlékszem, bár őszintén bevallva nem a neve érdekelt. Kibújok ölelő karjai alól anélkül, hogy felébredne. Nem érzem szükségét a maradásnak és egyébként is ideje indulnom. Jack bácsi már így is teljes mértékben ki lesz akadva. Szerinte az edzések előtti éjszakákat is egyedül kellene töltenem, nem túl ittas állapotban. Mindenre megesküdtem neki, hogy ez így is lesz és Isten a tanum én igyekeztem. Minden erőfeszítésem ellenére mégis egy hotelszobában kötöttem ki egy húzós este után, amire még csak nem is emlékszem. Sokszor gondolkodom el ezen, hogy mi értelme berugni, ha utána nem élvezhetem hülyeségem határtalanságának emlékeit és időről időre leiszom magam hátha rájövök a válaszra. Majd talán legközelebb sikerrel járok.
Felveszem farmeromat és az ingem keresésére indulok, amit végül a nappaliban találok meg egy szobor ujjára akasztva. Legalább volt fantáziám.
Zsebembe nyúlva megnyugtatom magamat, hogy minden iratom, pénzem és kulcsom a helyén van, bár kicsit aggódok, hogy a kocsim vajon mennyire másnapos. Cipőm keresésére szánok néhány percet, de kudarcot vallok, így zokniban távozom a szobából. Csendesen álldogálok a liftben, ami egy rövid dallamot ismételget és agyvérzéssel kűzködöm a néhány másodperces út alatt. Kinyílik az ajtó és az előtérbe érkezve egy barna hajú nővel találom szembe magamat. Porcelámszerű bőre törékenység látszatát kelti, de a szemében lobogú tűz, ami veszélyesebb, mint a Pokol ezer ördöge már kevésbé teszi őt gyengéddé. Kezében cipőmet tartja és türelmesen kivárja, amíg odaérek és felveszem.
-Büntiben vagyok?-valószínüleg Ő kevésbé tartja viccesnek a helyzetet, mint én de nem várok el tőle megértést.
-Remélem legalább nagykorú volt.-Sarkon fordul 12 centi magas sarkain és kisétál, mintha felhőn járna. Nlhány lépéssel lemaradva követem őt.
-Én is.-vonom meg a vállamat miközben tartom az iramot. Piros ferrarija kint parkol a bejárat előtt, ezek szerint az én kocsim nem élte túl az éjszakát, ha neki kellett értem jönnie.
-Vezessek?-kérdezem, de rámvillanó tekintete miatt inkább befogom a pofám és kussolok mielőtt megver. Beülök az anyósülésre, Ő pedig versenyzőket megszégyenítő gyorsasággal csatlakozik a forgalomhoz brutális magassarkúival.
-Van aszpirin a kesztyűtartóban meg egy üveg víz.-engedelmeskedek. Tudja , hogy belül mocsok szarul érzem magam. Lassan igazán megbarátkozhatna a szervezetem a bevitt alkohol mennyiségével. Dühöng legbelül ezt az jelzi , hogy szerintem egész úton nem vett levegőt, mégis Jack-re hagyja a fejmosás részét a nevelésemnek. Félrebillentett fejjel ránézek.
-Ne haragudj..-csendesen beszélek. Nem szeretem, amikor mérgelődik. Ránéz, miközben a sebesség 100 felé emelkedik.
-Utállak remélem tudod.-legalább egy fél percig néz engem mielőtt ismét az útra emeli a tekintetét.