Hope Wonder - Jason Mc Alan

Hideg-hideg-hideg! Pocsolyákat kerülgetve rohanok a zuhogó esőben. Eleinte még megpróbáltam a fejemet védeni a táskámmal, mostanra azonban már az is csurom víz lett, így nem sok értelme lenne alatta menedéket keresni. Valószínűnek tartom, hogy még az állítólagos vízhatlan rejteke sem úszta meg szárazon, aminek következményeként most nincs fellépő ruhám. Illetve van, egy esőáztatta gombolyag képében. Éljen. Miért is nem hoztam magammal esernyőt? Szitkozódom, persze szigorúan csak gondolati síkon. Befordulok a háztömb sarkán, és meglátom a bár hívogató bejáratát. Ezen felbuzdulva lépteimet még szaporábbá veszem. Ebből adódóan kifulladva, elázva, és enyhén csapzottan állítok oda a kidobókhoz, mit sem törődve a hosszú sorral.
- Hello... A széles vállú, igazán morcona férfi felhúzott szemöldökkel mér végig. Látszik rajta, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy a vendégek elázott farmerbe pandafülekkel ellátott pulcsiban jelenjenek meg. Be… Be… Kénytelen vagyok a térdemen megtámaszkodva néhány tisztító lélegzetet venni, ahhoz, hogy értelmes mondat hagyhassa el a számat. …szeretnék menni.
- Kisasszony, itt mindenki be szeretne menni. Szakít félbe azonnal az egyikük, esélyt se adva a befejezésre. Álljon a sor végére.
- Sőt, inkább menjen haza. Itt szigorú dress controll van érvényben. Teszi hozzá a másik, egy pillantást vetve rám, miközben éppen beenged egy párt. Értetlen tekintetemet kapják válasznak, elvégre miért is akarnék én ide bemenni szórakozni?
- Én nem vendég vagyok, hanem fellépő. Közlöm, mintha ez magától értetődő lenne. Mondjuk nekem az is. Egyértelmű. Most rajtuk a sor, hogy összezavarodott pillantást váltsanak.
- Hope Wonder, nézzék meg a listán, vagy kérdezzenek meg valakit, vagy csak simán higgyenek nekem, és engedjenek be. Sorolom a szóba jöhető lehetőségeket, de túl nagy lelkesedést egyik ötlet sem vált ki belőlük. Gyerünk. Ha kések a maguk hibájából, az önöknek sem lesz előnyös, és nekem sem. Siettetem őket, hiszen ha ilyen tempóban haladunk arra sem lesz időm, hogy hajamat megszárítsam, nemhogy még ruhát is találjak magamnak.
Újabb becsmérlő pillantások után a fiatalabbik beszélni kezd a rejtett mikrofonjába. Igenlő választ kaphat, mert utána elirányít a személyzeti bejáróhoz, ahol már vár rám Tom, aki tulajdonképpen szerződtetett a mai estére.
- Nehezedre esett volna taxival jönni? Esik nekem azonnal, ahogy meglát.
- Nem hittem volna, hogy elkap…
- Áh, nem is érdekel. Újfent belém fojtották a szót. Felemelő fogadtatás. Most sietned kell. Balra a harmadik ajtó. Ott találsz magadnak ruhát, és meg tudsz szárítkozni. És eszedbe ne jusson, az ázott, gyűrött ruháidat visszavenni. Figyelmeztet, mikor meglátja felcsillanó szemeimet a szárító említésére. Különben is, nincs már rá időd. Egy kicsivel előbb kezdesz. Siess! Vállamnál fogva tol is az öltöző irányába.
- Igenis! Válaszolom, szinte már a kilinccsel az ujjaim között. Belépve egy tágas szobában találom magamat, ami mégis szűk érzetet kelt, hála a sminkelő asztalok, vállfák, fogasok, és ruhatartó állványok sokaságának.
- Tyűh. Ámulok el egy pillanatra, de csakhamar győzedelmeskedik a vacogó fogaim igénye. Kibújok a nedves göncöimből…

- Idő van, kislány! Hallom Tom erőteljes kopogását. Fenébe, a hajamra nincs időm. Gyors mozdulattal lófarokba kötöm a még mindig kissé nedves tincseket, majd kinyitom az ajtót.
Tom álla kis híján a földet súrolja meglepettségében. Issza a szemivel a látványomat.
- Nem hiszem el, hogy ugyanaz a lány vagy.
- Mert nem is vagyok az, cicabogár. Simítok végig arcán, miközben kilépek a folyosóra. Én ma éjszakára egy könnyűvérű nővé változtam. Aki kacér, kihívó, és bárki megkaphatja. Igen… ez a szerepem mára. Valószínűtlenül magas platformos cipőm tompán koppan a szőnyegen, ahogy a színpad hátuljához lépkedem, ahol a mikrofont helyezik majd föl.
Odaérve érzékelem, hogy a technikáért felelős srác sem marad el sokkal Tom imádata mögött. Őt a bőr mini szoknyám alól kivillanó necc harisnyám tartója nyűgözi le.
- Haladjunk baby, és a végén még jutalmat is kaphatsz. Kacsintok rá, minek hatására két perc alatt színpadképessé varázsol. Jó fiú! Lehelek egy érzéki csókot orcájára, ezzel otthagyva vörös rúzsom lenyomatát. Ezután már csak a felkonferáló végszavát várom. Ha ez elhangzik, kecsesen ringó csípővel elindulok birtokba venni a színpadot.
Felcsendül az első szám, én pedig előbújok a függöny takarásából. Mint mindegyik dal, ennek is a központi témája a szex, és az érzékiség. Ehhez, meg persze a rudaknál táncoló lányok mozdulatihoz igazodom én is. Mindegyiket külön-külön meglátogatom a saját kifutója végén. Van amelyikkel szemben állok meg, és úgy incselkedem vele, van akivel a hátához simulva ringatózom teljes összhangban egymással, a zenével.
Ahogy haladok előre, egyre jobban magaménak érzem a szerepem, minek hatására bátrabb és bátrabb leszek. A végén már nemcsak a táncos lányokkal kezdek ki, hanem a színpad mellett helyet foglaló "közönséggel" is. Lassan elérem a VIP vendégeknek fenntartott kanapét is, aminek szórakoztatására külön felhívta a figyelmemet Tom. Rendben, akkor játsszunk velük is egy kicsit!
Szemérmetlen pillantással nézek végig az ott helyet foglalókon. A legtöbbjük elfoglalt, és a jelek szerint nagyon jól mulat, azonban az egyikük megbabonázva figyel. Még a partnernőjét is eltaszítja magától. Áh, nagyfiú, csak nem tetszik, amit látsz? Lassan az ajkaimra kúszó, ígéretekkel teli mosolyom még ellenállhatatlanabbá tesz. És én ezzel pontosan tisztában is vagyok.
Magabiztos léptekkel közeledem hozzá, majd letérdelek elé a színpadon. Ezzel a fejem csupán néhány centivel kerül magasabbra az övénél. Karom nyújtom felé, megragadom kilazított nyakkendőjét és közelebb rántom magamhoz, miközben egy percre sem hagyom abba az éneklést.
- Let’s talk about sex baby! Ehhez a részhez érve tenyeremet egy szenvedélyes mozdulat keretében a férfi legnagyobb kincsére fektetem. Let’s talk about you and me! Izmos mellkasán keresztül a nyakára vezetem ujjaimat. All the good thing and the bad things… E sorokat követően viszont elkövetek egy csaknem végzetes hibát. A szemébe nézek.
Egy olyan szempárba botlom, amit soha nem tudnék elfelejteni. Jason. Villan át az agyamon, és olyan erővel ugrom el tőle, hogy hátra is esem. Szerencsére a színpadi jelenlétem nem hagy cserben, így a hátamon fekve is éneklem tovább a szöveget. Nem akarom, hogy bárki meglássa az arcomra kiülő döbbenettel fűszerezett zaklatottságomat, amit hiába próbálok, képtelen vagyok eltüntetni, ezért a földön maradok. A műsoromból már csak egyetlen egy szám maradt hátra, annak pedig még így is könnyedén megoldom a kivitelezését. Sőt, még némi intimitást is bele tudok vinni annak köszönhetően, hogy csak a testemet mutatom.
Amint azonban vége van az utolsó dalnak, a kellőnél gyorsabb tempóban pattanok föl, s a magas sarkúm által megengedett legszaporább lépteimmel sietek a függöny jótékony rejtekébe.

//16+//

Esik.
A földre lehulló esőcseppek rezonálva válnak eggyé a tócsákkal, amik aztán heves fodrozódásba kezdenek, amíg el nem hosszabbodnak a távok a hullámok között. Jason pont egy ilyen tócsába lép bele szétfröcskölve a város kövére a piszkos lét.
Határozottan lépked előre fekete hosszú orrú bőrcipőjében. Kezével mélyen belenyúl öltönyének zsebébe aztán oldalra kilép egy eresz alá ugyan is, ha rá akar gyújtani az ember azt esőben elég nehezen teheti meg. Előveszi a gyújtóját és a cigarettát, amit rögtön az ajkai közé szorít kezeit összekulcsolva zárja közre a nikotinbombát és próbálkozik a meggyújtásával. Egy két szisszenés és már meg is gyullad. Beleszippant egy mélyet a gomolygó füst pedig szép lassan kúszik ki Jason szájából majd elillan a levegőben.
Merengve pillant előre az esőben közlekedő tömegre a kis utcában. Pechje van mert amilyen napsütötte volt a délelőtt olyan borús lett a délután és nem igazán hozott ma magával olyan kabátot, ami lepergetné a fránya esőt. Gondolatai továbbnyúlnak ezen a hétköznapi dolgon és valami sokkal fontosabban jár az esze. Igazán stresszes volt számára a délelőtt. Már ha rágondol összeszorul a gyomra a hírektől, amit kapott. Gondterhelten beleszippant egy erő teljeset a bagarettába és beletúr a hajába. Kezét a tarkóján vezeti végig és ott is hagyja egy pillanat erejéig. Aztán csak egyszerűen leejti maga mellé. A hamut lepöccinti a földre és próbálja felidézni, amit mondtak ma neki és ami abban a levélben volt, amit a főnöke hagyott rá búcsúzóul. Fejében visszhangosan keverednek a mondatok, amiket egyik bizalmasától Ericktől kellett megtudjon,,-Jason ma a főnök hagyott neked egy levelet, amit nekem kell kézbesítenem csak is csak a te kezedbe adhatom át. Úgyhogy itt van. Isten a tanúm, hogy csak neked adtam oda." Ez volt az a pillanat, amikor Jason legszívesebben ott és azonnal feltépte volna a levelet, de nem tette meg. Kényszerítette magát, hogy ne tegye. Márpedig nem volt megbeszélve semmi a levéllel kapcsolatban. És ez legbelül elkezdte marcangolni. Ekkor szólalt meg ismét Erick. ,, Jason a forrásaim szerint a főnök elment Los Angelesből és már nem fog visszatérni. Nem tudom, hogy miért vagy, hogy dönthetett így. Talán a válasz a levélben van."
Jason egy kurta biccentéssel köszönte meg Ericknek az információt és köszönés nélkül szinte rohanva ment az autójáig. Amikor hazaért az első dolga volt, hogy az ajtó kulcsra zárása után cipőt kabátot le sem véve feltépje a levelet. Mielőtt kivette volna a papírt a borítékból habozott. Szinte látta maga előtt leperegni az életét.
- Tuti, hogy valami elbasztam. A rohadt életbe!
Vett egy mély levegőt és kitépte a papírt a helyéről azonnal szétnyitva azt és darálva kezdte el olvasni a szöveget.
Kedves Gabriel!
Tudom én, hogy szereted ha így hívnak hiszen én adtam neked ezt a nevet. Los Angelesből való távozásomról biztos hallottál már, de ezúttal is szeretnélek értesíteni, hogy a hír igaz és nem kívánok visszatérni hozzátok. Megnyugtatlak, hogy semmi gond nincs viszont így, hogy én már nem leszek ott nektek kell egy új vezető. Én rád gondoltam kedves Gabrielem és szeretném ha ezt közölnéd árván maradt sorstársaiddal, hogy az új fejes mostantól TE vagy. Úgy gondoltam te vagy a legrátermettebb mind közül. Remélni merem, hogy nem fognak tudni ledönteni az újdonsült trónodról. Ne feledd! A kedves embereket kihasználják és megalázzák de a félelem tiszteletet szül.
További sok sikert. Egyszer még biztosan összesodor minket az élet!
Jason pulzusa az egekbe tört alig akart hinni a szemének. A vér a fülében lüktetett és elég közel volt ahhoz is, hogy mentem elájuljon. A főnök jobb kezéből vezető? Fel se tudta fogni a hírt amit kapott. Az-az igazság, hogy még most is emészti.
Természetesen az első dolog, ami eszébe jutott hogy nem akarja hogy ez az eszében legyen. Ma még nem. A levélre hivatkozva holnap úgy is közölnie kell majd a hírt a többiekkel és biztosan nem fog egy pár ugrálni örömében a helyzet hallatán. Talán golyóálló mellényben kéne tudatnia a dolgot. De elhesegette magától a gondolatot.
Felhívta tehát egy pár kollégáját egy esti kiruccanásra, aminek a célja a: Burlesque bár.
Kissé alábbhagyott az eső és a cigaretta is elégett a nagy elmélkedései közepette, úgyhogy ideje lesz neki indulnia a burlesque bár adta örömöknek. Még öt percnyi séta után már ott is termett az ajtó előtt. A kopasz kigyúrt kidobó emberek már jól ismerték, mint befolyásos embert. Egy mindent mondó félmosoly és egy határozott kéz rázás az őrökkel és már utat is engednek a jóképű fiatalembernek.
Érzéki zenére vonagló női testek a kis kör alakú színpadokon, amik a hosszú catwalk-ból ágaznak ki, mint valami virág bimbója. Halvány vöröses fények játéka vetődik a színpadokra és a nézőtérre egyaránt és mintegy vágyfokozó a levegőben érezni lehet a női parfümök illatát. Jason helyrerázza a zakóját a nyakkendőjét is megigazítja és beleveti magát a sötét alvilági szórakozóhely izgalmába. A hely elrendezése nem hétköznapi. Látszik, hogy igazán egyedi tervezésű és nem valami másolt sablon vázlatból hoztak ki valami újat. A catwalk végén van egy hatalmas bordó színű bőrkanapé ami a VIP vendégek számára van fenntartva a hozzájáró vadítóan szexi nőcskékkel együtt, akik egész este kényeztették vendégeiket bármilyen kívánságaik is legyenek. A kanapé 10-12 embert bír el és a színpad íves elejét öleli át. Természetesen hozzá van tervezve az is. Jason kezet ráz az ott ülő ismerősöknek, akik éppen nem voltak elfoglalva. A lányoknak biccentet egyet ők pedig majdnem hogy kórusban üdvözlik a fiatalembert, akit végül egy csinos húszas éveiben járó lány invitál a kanapé közepére. Égkék színű szempárral hosszú fekete hajjal , egzotikus barna bőrrel van megáldva. Vékony, magas és igazán hívogató domborulatokkal felszerelve. Szintén fekete ruhája egy playboy nyuszis dresszre emlékeztet annyi különbséggel, hogy a mellénél lefele irányuló díszítőcsík az alsóneműjéhez van varrva. A derekánál két oldalt szintén van egy-egy ilyen csík amikből még kisebbek szinte bordaszerűen kapcsolódnak vissza a középen levő fekete selyemanyaghoz. Jól áll neki. Piszkosul jól. Lerí róla, hogy arra lett készítve, hogy a férfiak vizualitását kényeztessék. Jasont a kezénél fogva vezeti a szépség de férfi az utolsó lépéseknél szembefordul a lánnyal és, hogy ne tűnjön bunkónak gyors rákérdez a nevére.
- Nem szeretnék udvariatlan lenni megmondaná a nevét Hölgyem?
Szeme csábítóan villan a lányra, de az nemes egyszerűséggel tapasztal, itt dolgozó nő módjára ennyit mond mély búgó hangján.
- Az est végére úgy sem fogod tudni, akkor meg inkább hagyom, hogy bókolj a szép becézésekkel mint sem, hogy le Angelinázz. Cserébe én sem kérem a te nevedet. Csak érezzük jól magunkat jó?
A nő egy csábító mosoly kíséretében tenyerével végigsimít Jason vállán egészen a nyakkendőjéig aminek neki is lát, hogy kibontsa. Jasonből kis híján kitör a nevetés az előbbi mondat hallatán. Bár ő meg tudna jegyezni egy nevet de többségében igaza van a lánynak. Egyiküknek sem lesz kellemetlen a későbbiekben. A nyakkendőjét és ingét szorgosan lazábbra vevő lányt leállítja ő maga le ül a kanapéra és előrehajolva a hívogatóan íves derékra tapasztja kezeit, amit aztán egyre közelebb húz magához. A hölgy izgatóan akárcsak egy vadmacska mászik felé a bőrön és még térdelő helyzetben combjait széttárva foglal helyet az ölében a férfival szemben. Jason próbál aktív nem pedig passzív résztvevője lenni az egésznek ezért csókra invitálva a hölgyet, mutató ujjával finoman végigsimít az állán és lassan maga felé húzza. Nagy meleg és férfias tenyerével a lány arcát simítja végig a tarkójáig ahol finoman a szája felé tereli a csábító ajkakat. Eztán óvatosan a nő selymes hajába markolva hosszú forró és szenvedélyes csókba bonyolódnak így élvezve egymás társaságát.
Eközben a színpadon felkonferálnak egy újonnan érkezett énekesnőt. A nevét nem hallja minden hang tompa az agyát elönti az adrenalin a heves csók hatására. A leányzó teljesen megbabonázza.
Megkezdődik az előadás. A dal betölti a teret és egy különösen ismerős hang üti meg a fülét. Kábulatából feleszmélve még mindig csókolózás közben de kipillant a nő háta mögül a színpadra. Homályos, amit lát az énekes nő közeledik feléjük a színpadon lassan de biztosan kirajzolódik a körvonala. Tudatosul benne ki az és miért olyan ismerős számára a másik hölgy.
Hope.
A hajánál fogva húzza le magáról és dobja a kanapé másik oldalára egyéjszakás barátnőjét. A mozdulat olyan ösztönös és hirtelen jön, hogy még maga is megijed tőle és azzal egy időben ugrik fel a kanapéról. A nőcske magából kikelve visítozik hozzá de fel sem fogja mit mond.
- Jason!! Mekkora egy tapló vagy te vadállat! Vagy így szereted? Hm?!
Még egy próbálkozást tesz felé a fekete szépség de Jason rá sem nézve tolja el magától az arcánál, mint valami kisgyereket.
Ő csak ott áll és bambulja az énekesnőt, mint valami idióta.
- Hope?

» Hope Wonder
» Jason Brooks
» Jason & Alison
» Jason McAlan
» At least i've got my friend | Ali & Jason